Adventi hangverseny

Vasárnap délután megborzongok a hűvös Vártemplomban. Nyáron talán kellemes lenne, de most az igén túl is egy kicsivel több melegre vágyom. 

Ekkor szólal meg a szürke, arany és korallpiros színekben pompázó díszes barokk orgona előtt a Psalmus vegyes kar. Évről évre szívesen hallgatom a Kovács András karnagy vezette énekkar adventi hangversenyét, amely elfelejtett karácsonyesték hangulatát ébreszti fel emlékezetemben. Bár ma már bosszantó módon bagatellizálják a karácsonyi énekeket, s az áruházaktól a turkálókig december kezdete óta hallani őket, itt most úgy érzem, hogy minden a helyére került. A Hozsánna, az Adventi ének, a Kél a magasból, az Ave Maria, a Ma minden angyal, a Kit áldva áldanak, a Kicsiny Betlehemben, a Csendes éj és a 30. genfi zsoltár üzeni, hogy kéznyújtásnyira vagyunk a legszebb ünneptől, amely a születés csodájára épül. Ahogy felém áradnak a dallamba göngyölt szavak, ahogy megérint a közös éneklés varázsa, már nem érzem a hideget, és elsimulnak bennem az utóbbi napok fájdalmas történései is. A templomhajó pedig mintha elindulna az örökkévalóság vizein a karácsonyeste, -éjszaka misztériuma felé. Köszönet az élményért.