Nem kis teljesítmény egy beszédben kijelenteni, hogy jövőre nem lesz adóemelés, majd utána kerek perec adóemelést javasolni, de sokoldalúan fejlett kormányfőnk könnyedén teljesítette ezt a kihívást. Egy csütörtöki üzleti rendezvényen beszélve sok mindent mondott az adókkal kapcsolatban. A hallottak alapján annyi tűnik biztosnak, hogy a kormánynak halvány lövése sincs, mit hoz az élet jövőre, ezért bármi lehetséges. És annak az ellentéte is, mert a korlátlan lehetőségek hazája itt van, nem a tengerentúlon.
A „jövőre nem emelünk adót” típusú ígéretek már a következő esztendő négy választási kampányának szólnak, az elemzők rég emlegetik már, hogy az államháztartás fenntartható pályára állítása nem fog menni adóemelés nélkül. És amikor ezt elkezdték hangoztatni, még kósza ötlet is alig volt az új nyugdíjtörvény, amelynek az alkalmazásához rengeteg pénzre lesz szükség. Nem az a kérdés, hogy lesz-e komoly adóemelés, hanem az, hogy sikerül-e kibűvészkednie a kormánynak a sok kiadással járó 2024-es választási évet, aztán majd 2025-től jön az adócetli, sok-sok nullával.
Az ugyanabban a beszédben már egyenesen beharangozott adóemelés mikéntje is érdekes kérdés. Időnként a szocik felvetik, hogy vissza kéne térni a progresszív adózáshoz, a liberálisok pedig ezt rendszerint hevesen ellenzik. A kormányfő most is emlegette a progresszív adózást, ebbe csomagolná az adóemelést, egyelőre a túloldalról nem volt replika, de ez a téma még sok politikai pofon tárgya lesz a közeljövőben. Ám a progresszív adózás miatt a gyakorlatban nem érdemes aggódni, a jelenlegi hatósági és szakértői bázisnak ez túl magas léc, látványosabban pattannának vissza róla, mint a készpénzfizetés korlátozásának ötletéről.
Amivel viszont egyet lehet érteni a kormányfő kijelentéseiből, az az, hogy az adórendszerben rendet kéne tenni. Az akkori liberális-demokrata kormány által bevezetett egykulcsos adórendszer idén töltötte a tizennyolcat. De nem a korával van a baj, hanem azzal, hogy az azóta regnált kormányok mindegyike változtatott rajta valamit, így zsenge felnőttkorára rémisztő krampusz lett belőle. Hol egyik, hol másik munkavállalói kategória kapott valamilyen kedvezményt, vagy éppen szigorítottak egyes előírásokon, változtattak adókulcsokon, egy teljes lapszám kevés lenne az összest felsorolni. A lényeg az, hogy az adótörvénykönyvben olyan káosz van, hogy bűvészdiplomával illene kitüntetni azt, aki eligazodik benne. Aki ebben rendet akar tenni, az minden tiszteletet megérdemel, de ennek a kormánynak az eddigi adóügyi ténykedéseit elnézve, nem ez a csapat lesz, amelyiknek a dolog sikerülni fog. A nagyobbik baj ott van, hogy a teljes politikai palettán nincs pillanatnyilag egy olyan társaság, amelyiknek lenne életképes víziója és szakértelme is egy korrekt adótörvénykönyvet papírra vetni, és alkalmazni is. Marad a hasra csapós, ötletelős adópolitika, és ez a gyakran szórakoztató tökéletlenkedés egyre drágább komédia lesz az adófizetőknek.
