Már dolgoznak a kormányhatározaton, mellyel januártól ismét emelik a minimálbért.
Már dolgoznak a kormányhatározaton, mellyel januártól ismét emelik a minimálbért. Lesz majd jó néhány politikai nyilatkozat a következő időben arról, hogy a kormányosok megszakadnak az adófizetők jólétéért. Pedig valójában nekik az állami bevételek a fontosak. Erre megy ki ez a béremelés is, pedig máshol keresgélve több pénzt tudnának a kasszába terelni.
A szocdemek fiskális forradalmának talán a legnagyobb pozitív hozadéka az, hogy mióta a munka utáni járulékokat az alkalmazottak nyakába varrták, azok is, akik korábban ezzel nem voltak tisztában, jobban látják, hogy az állam mekkora pénzt vág zsebre a munkájuk után. A munkára kivetett adóterheket illetően az unió élmezőnyében virítunk, és nem véletlen, hogy e járulékokat továbbra is a munkaadó kell befizesse az alkalmazott nevében az államnak, mert így könnyebben ellenőrzés alatt tartható ez a pénzfolyam. Könnyen látható, hogy ha januártól 150 lejjel emelik a minimálbért, az állam jussa százmilliós nagyságrendű összeggel gyarapodik – csak a járulékokat, s nem a minimálbérrel összefüggésben számolt egyéb sarcokat illetően, amelyek szintén sok millió-ba „fájnak” a kifizetőknek –, miközben az ezen a bérszinten fizetett adófizető a konkrét vásárlóerőt nézve vesztesen jön ki a dologból, mert az infláció és az áremelkedések egy év alatt többet vettek ki a kezéből ennél a 150 lejnél.
Eközben az állam, mivel az intézményrendszerét működtetőknek se felelősségérzete, se hozzáértése az érdemi munkához, ennél sokkal nagyobb pénzeket hagy elfolyni. A minap hoztak nyilvánosságra egy uniós szintű, adózással kapcsolatos tanulmányt, amiből az derül ki, hogy az ország 2016-ban több mint hatmilliárd eurót vesztett azon, hogy a hozzáadottérték-adónak alig több mint egyharmadát volt képes bevételezni. Húszszázalékos adókulccsal számolva ez harmincmilliárd eurónyi olyan üzleti forgalmat jelent, amely után nem fizettek héát. És jó eséllyel egyéb adóterheket sem, mert nem életszerű az, hogy ha valaki ezt a könnyen számítható és behajtható adót lecsalja, akkor az összes többit önként s dalolva lepengetné az államnak.
Ezen és az egyéb nagy összegű, elmaradt adótételeken kellene inkább dolgoznia az államnak, és nem a minimálbér kozmetikázásával facsarni egy keveset az adóprésből, mert annak az – adófizető szemszögéből – nagyon kicsi jónak magas az ára a munkára vetett adóterhek alatt összeroppanó, elsősorban kisvállalkozások számára. Ha az utóbbi, közel harminc év kormányai csak fele olyan jól dolgoztak volna, mint ahogyan ígérték, akkor ma az ország 4,5 millió adót fizető munkavállalójából egyharmadnak, 1,5 millió embernek nem a minimálbér-emeléstől kellene várnia a boldogságot, hanem legalább olyan jól kéne tudjon élni piaci viszonyok által megszabott béréből, mint az egy-két határral arrébb élő, egykori szocialista országokbeli sorstársai.