Adatok Petőfi Sándor életéhez

„A legnagyobb magyar lírikus 1844-ben bocsátotta közre első verseskötetét, 1849-ben már eltűnt a csatatéren. Rövid öt esztendő alatt olyan fényes pályát futott be, hogy ahhoz hasonlót a világirodalomban is keveset találunk” – írja róla Pintér Jenő 1933-ban megjelent Magyar irodalomtörténet című könyvének Petőfi Sándorról szóló részében. Az alábbiakban e kötetből idézünk, ezzel állítunk emléket a január elsején született költőnek. Számos, kevésbé ismert részlettel teli, régi, kissé terjengős, ám zamatos írás ez, amelyre a majd’ 90 éves korkülönbség ellenére is remekül rárímel az a fiktív Petőfi-önéletrajz, amelyet Nyáry Krisztián írt nemrég az #énjövőm program szervezőinek felkérésére. Száraz megemlékezések helyett e két szöveggel emlékezünk arra, akinek sírja előtt nem hajthatunk fejet. (A szerkesztő) 

1818 – Petrovics István aszódi mészáros feleségül veszi Hrúz Mária aszódi mosónőt. Ebből a házasságból születik a költő. (Petrovics István apja Nyitra megyéből került az Alföldre, evangélikus vallású tót jobbágy volt, élete végéig folytatta mesterségét, a mészárosságot. Hrúz Mária atyja, egy földhözragadt lutheránus csizmadia, Turóc megyéből költözött Aszódra. A szegény tót leány kénytelen volt nyomorúságában beszegődni cselédnek, a maglódi mészárszékben megismerkedett Petrovics Istvánnal, a derék mészároslegény elvette feleségül.) 

1823 – Petőfi Sándor születésének éve. Január 1-jén születik a Pest megyei Kiskőrös községben. (Születésekor atyja 32 éves, anyja néhány évvel fiatalabb. Az apa – olvassuk Ferenczi Zoltán könyvében – »mindig magyarosan, kurta zsinóros dolmányban járt. Általában is magyarságára sokat tartott, s nem szerette, ha tót eredetét emlegették. Egyszer össze is verekedett ezért. Magyarul egészen jól, alföldiesen beszélt.« Fia tőle örökölte dacosságát, indulatosságát, vándorló ösztönét. Felesége mindenben ellentéte volt: kedveskedő beszédű, lágyszívű, engedelmes asszony. A költő külsejében anyjához, jellemében atyjához hasonlított. Édesatyja többször emlegette, hogy ők voltaképpen nemes emberek, ez azonban puszta családi mesélgetés volt.) 

1824 – Petrovics István új mészárszéket bérel, Kiskőrösről átköltözik Kiskunfélegyházára. (A költő itt tölti kisgyermekségét, szülőfalujára nem emlékszik, Félegyházát tartja szülővárosának. Halála után évekig folyik a vita arról: hol született? Némely följegyzés nyomán Szabadszállás is a maga szülöttének tartja a költőt, végre hitelesen kiderül Kiskőrös igazsága. A bonyodalmat jórészt maga Petőfi okozta. Félegyházát azért vallotta szülőföldjének, mert nem akarta, hogy kiskőrösi tótnak tartsák. Tiltakozott a szláv eredet ellen, magyar akart lenni még szülőhelye szerint is.) 

1828 – Petőfi Sándor megkezdi iskolázását a kecskeméti ágostai hitvallású evangélikus elemi iskolában. (Félegyházán nincs evangélikus tanító, szülei hithű lutheránusok, inkább Kecskeméten járatják iskolába. Mikor később Szabadszállásra költöznek, ismét evangélikus iskolába adják: a szentlőrinci algimnáziumba.) 

1833 – Nyár végével atyja beíratja a pesti evangélikus gimnázium első osztályába. Tíz és fél éves. (A mai Nyugati pályaudvar helyén ebben az időben még kaszálórét terül el, a Vígszínház helyén temető van, a Szabadság tér mögött mocsár húzódik, a Teréz körúton és Erzsébet körúton túl veteményeskertek és szőlők sorakoznak egymás mögé. A városban mindössze két középiskola van: a kegyesrendieké és az evangélikusoké. Az evangélikusok gimnáziuma a mai Deák téren áll.) A szabadszállási kisdiák Stark János német cipészmesterhez kerül szállásra és teljes ellátásra. Lakása a mai Síp utcában. Az iskolában német és latin a tanítás nyelve. Az első osztályba 56 tanuló jár, magyar alig egy-kettő közöttük. A fiú gyöngén tanul, s az iskolai év végén csak nehezen kapja meg elégséges bizonyítványát. (Tanára, a szepességi származású Stuhlmüller Sámuel tanítja az első osztály valamennyi tárgyát: a hittant, latint, németet, magyart, földrajzot, számolást és mértant.) 

1834 – Ősztől kezdve a pesti piarista gimnáziumban tanul. A mai Veres Pálné utcában lakik, szállásadója Emler Ferenc, a polgári céllövő ház szolgája. Megismétli az első osztályt, de most sem tud fölvergődni a jobb diákok sorába. (Tanára Nagy Márton kegyesrendi szerzetes 194 tanulót tanít az első osztályban.) 

1835 – Szeptember elején aszódi diák lesz. Egy kelmefestő özvegyénél van szálláson, vele együtt étkezik az özvegyasszony asztalánál a gimnázium egyetlen tanára s egyben igazgatója, Koren István is. Az iskolába körülbelül félszáz tanuló jár, a professzor csoportokba osztja őket, s hol az egyik, hol a másik csoportot tanítja. (A nagy lírikus később megemlékezik Úti jegyzeteiben aszódi iskolázásáról: »Én itt három esztendeig tanultam, akarom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni. 2. Itt voltam először szerelmes. 3. Itt akartam először színésszé lenni.«) 

1838 – Az aszódi evangélikus algimnázium elvégzése után ősszel beiratkozik a selmecbányai evangélikus líceumba. (Az iskola a lutheránus pánszláv diákok egyik gyülekezőhelye, a szabadszállási fiú rosszul érzi magát az ellenséges környezetben. Tud ugyan tótul, de tüntetően magyarnak vallja magát.) 

1839 – Tizenhat éves. Februárban kimarad az iskolából. Megkezdődnek kalandos évei. (Színházi szolga Pesten, kegyelemkenyéren élő rokonfiú Vas megyében, gyalogos közkatona Sopronban.) 

1841 – Betegsége miatt elbocsátják a katonai szolgálatból. Szörnyű nélkülözésekkel küzd. (Pápán diák, Pozsonyban kórházban ápolják. Meglátogatja Dunavecsén lakó szüleit, nagy utakat tesz meg gyalog, különösebb életcélja nincs. Jó emberek adományaiból él.) 

1842 – A nyári szünidőig pápai diák. Megjelenik első verse: A borozó. (Verseit a következő levéllel küldi fel Pápáról Pestre az Athenaeum szerkesztőjének, Bajza Józsefnek: »Tekintetes Szerkesztő Úr! Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek, kérem őket az Athenaeumban fölvenni. Gyenge erőmet továbbra is ajánlva vagyok a Tekintetes Szerkesztő Úrnak alázatos szolgája, Pápán, máj. 5. 1842. Petrovich Sándor tanuló.«) Színész lesz. Szűkölködve vándorol társaival helyről helyre. (Nem szívesen léptetik fel, mert még a kisebb szerepekben is gyönge játszónak tartják, orrhangja nem tetszik a rendezőnek, alakja jelentéktelen.) 

1843 – Mint vándorszínész Kecskeméten lemásolja egykori pápai diáktársa, Jókai Mór jogtanuló kéziratos drámáját. Megfordul Pesten, ismeretséget köt néhány íróval és szerkesztővel. Elgyalogol Pápára, itt viseltes ruhadarabokkal öltöztetik fel régi ismerősei. Pozsonyban nem fogadják be az ottani színtársulatba, másolással keresi kenyerét. Pesten Nagy Ignác ad számára fordítói munkát. Ismét vándorszínész lesz. Novemberben súlyos betegen húzódik meg egy debreceni viskóban. (Hitelre él egy szegény özvegyasszonynál. Szerencséjére Debrecenben nevelősködik Pákh Albert, pénzzel segíti és jót áll érte. Pestről Bajza József küld számára segélypénzt.) 

1844 – Huszonegy éves. Elhatározza, hogy Debrecenből felgyalogol Pestre, s a világ elé lép verseinek gyűjteményével. Terve sikerül. Vörösmarty Mihály ajánlására a Nemzeti Kör megveszi költeményeit, Vahot Imre maga mellé veszi segédszerkesztőnek. (Pestről mindennap feljár a budai várba, hogy az egyetemi nyomdában elvégezze a Pesti Divatlap kiszedett hasábjainak javítását. Írótársai vagy a szerkesztőségben, vagy a Pilvax kávéházban keresik fel. Amikor csak teheti, néhány napra elmegy vidéki ismerőseihez. Október 12-én fellép a Nemzeti Színházban, a Szökött Katona nótáriusát alakítja, sikere nincs, végképpen elmegy a kedve a színészettől. Írói népszerűsége rohamosan emelkedik. Egyéniségét kevesen szeretik, mert kellemetlenül szókimondó, erőszakos, elbízott embert látnak benne, de költői tehetsége csodálatot kelt.) 

1845 – Lemond segédszerkesztői állásáról, pusztán költői keresetéből él. Munkái nagy sikert aratnak, költeményeit jól díjazzák. Felvidéki útja. Szerelmi csalódásai. Ellenségei kicsinylő kritikákkal támadnak rá, parasztköltőnek mondják, rossz hírét keltik. Világgyűlölő hangulat lepi meg. (Folytonos utazásaival könnyít lelkén, időnkint visszavonul szüleinek falusi kocsmájába.) 

1846 – Fiatal írótársaival megalapítja a Tízek Társaságát. Önálló folyóiratot akarnak indítani, de nem kapnak hatósági engedélyt a szerkesztésre és kiadásra. (A szövetség tagjai: Bérczy Károly, Degré Alajos, Jókai Mór, Kerényi Frigyes, Lisznyai Kálmán, Obernyik Károly, Pákh Albert, Pálffy Albert, Petőfi Sándor, Tompa Mihály. Kötelezik magukat, hogy az év közepétől kezdve csak a maguk lapjába dolgoznak, s így mentesítik magukat a szerkesztők szellemi és anyagi önkénykedésétől. Mivel a lap nem indulhat meg, feloldják egymást az ígéret teljesítésétől, s elfogadják Frankenburg Adolfnak, az Életképek szerkesztőjének kedvező ajánlatát. Az üggyel kapcsolatban Petőfi párbajra hívja ki Vahot Imrét, de ez kitér a fegyveres mérkőzés elől.) A nagykárolyi megyei bálon szeptember 8-án beleszeret Szendrey Júliába. (Többször találkoznak, de Júlia egyelőre nem nyilatkozik; tudja atyja tervét: rangjához méltó földbirtokoshoz kell nőül mennie; az állás nélküli író és egykori színész, a nem nemescsalád gyermeke és az ellenszenves demokrata nem lehet a Szendrey család tagja.) Politikai nézetei miatt az osztrák rendőrség kémei erősen figyelik. (A rendőrség értesíti a bécsi császári államtanácsot, hogy a népköltő rendkívül veszedelmes ember, lángoló gyűlölettel izgat Ausztria ellen, nagyon gyűlöli a katolikus papságot; hirdeti, hogy eljön az idő, amikor az idegen kormányzat és a katolikus egyház ellen kitör a forradalom, s akkor vérözönbe kell fojtani a zsarnokságot.) 

1847 – Barátsága Arany Jánossal. (Alig ismerkednek meg, máris fölmerül az Arany–Petőfi–Tompa-féle népies irányú költői triumvirátus terve. »Szép triumvirátus, írja Petőfi Aranynak, s ha dicsőségünk nem lesz is olyan nagy, mint a római triumvirátusé volt, de érdemünk, úgy hiszem, lesz annyi, ha több nem.«) Március közepén megjelenik összes költeményeinek gyűjteménye. (Nagy sikere van, néhány hónap alatt háromezer példányt vásárolnak meg kötetéből.) Májusban levélben is, személyesen is megkéri Júlia kezét Szendrey Ignáctól. Az apa kijelenti, hogy nem adja hozzá nőül a leányát, s felszólítja, hogy kímélje meg házát a további közeledéstől. (Titokban találkozik Júliával, a leánynak tetszik a regényes helyzet, de szökésre nem hajlandó.) Annyira szorgalmazza a házasságot, hogy Szendrey Ignác végre elveszti türelmét, s szabad választást enged leányának. Az erdődi vár kápolnájában szeptember 8-án megtörténik az esküvő. Gróf Teleki Sándor a fiatal pár számára átengedi Szatmár megyei koltói kastélyát, a költő itt él Júliával boldog elvonultságban. (Október 20-án Kolozsvárra indulnak, az országgyűlési ifjúság fáklyászenét ad tiszteletükre, utána ünnepi lakoma. Pest felé utazva Nagyszalontán meglátogatják Arany Jánosékat.) November 4-én érkezik a fővárosba, a Dohány utca egyik házában bérel lakást, egyik szobáját kiadja Jókai Mórnak. (Családi tűzhelyének melege erősen enyhíti anyagi gondjait.) 

1848 – A márciusi napok. (Politikai szereplésének hírére a pozsonyi országgyűlésen nagy izgalom támad; azt beszélik, hogy harmincezer fölfegyverzett paraszt vonul fel parancsnoksága alatt Pest mellé.) Szónoklataiban, cikkeiben, költeményeiben állandóan ostorozza a politikusok óvatosságát, verseket ír a királyok ellen. (Kossuth Lajos és párthívei felelőtlen népbujtogatót látnak benne, éretlen színésznek nevezik, bosszankodva beszélnek róla az ország számos vidékén.) Júniusban fellép képviselőjelöltnek a Kiskunságban. (Biztosra veszi megválasztását, de csak a kunszentmiklósiak sorakoznak melléje, a szabadszállási parasztság megszalasztja. A választás megújítását kérő küldöttséget személyesen vezeti Deák Ferenc igazságügyminiszter elé, a megválasztott képviselőt kihívja párbajra, nyomtatott felhívásokat oszt szét az országgyűlési követek közt, kéri, hogy ellenfelével ne üljenek együtt.) Családi bajai, személyi összezördülései, anyagi gondjai. (Szüleit Vácról Pestre költözteti, s a maga lakása mellett helyezi el, összetűz Jókai Mórral és több más barátjával, könyvtárát áruba bocsátja.) Október 15-én kinevezik századosnak a debreceni honvédzászlóaljhoz. (Szüleit Pesten hagyja, nejét Erdődre küldi, őmaga Debrecenben farag katonákat a paraszt újoncokból.) Főbenjáró fegyelmi vétséget követ el: nem megy a harctérre. (Zászlóalját Nagybecskerekre küldik a szerbek ellen, nem engedelmeskedik a parancsnak. A pesti honvédelmi bizottmánynál bevádolják mint szökevényt. Decemberben születik fia, Zoltán.) 

1849 – Mint szolgálatot nem teljesítő százados Debrecenben él családjával. Szeretne előlépni. (Ebben az ügyben levelet ír Kossuth Lajosnak, ez Vetter Antal tábornokhoz utasítja, a tábornok előtt olyan hanyag öltözetben jelenik meg, hogy a felháborodott katona rendreutasítja. Kossuth Lajoshoz intézett újabb levelében súlyosan megsérti elöljáróját, áthelyezést kér az erdélyi táborhoz vagy legalább néhány száz forintot, hogy megtanulhassa a katonáskodást Bem József oldalán.) Áthelyezik Erdélybe. Január 25-én jelentkezik Bem tábornoknál. (A lengyel hadvezér hamar megszereti, óvja személyét a csaták tüzétől, becsüli benne a nagynevű költőt.) Február 8-án mint futár Erdélyből Debrecenbe indul. Itt ismét összeütközésbe kerül katonai felsőbbségével. (Rendetlen öltözetben jelentkezik Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt, a tábornok megmondja neki, hogy ne öltözködjék Hamlet-divat szerint, az intelmen felháborodik, elhatározza, hogy közkatona lesz.) Lemond századosi rangjáról. Feleségét és fiát Arany Jánosékhoz viszi Nagyszalontára, ő maga Erdélybe siet. Bem visszaadja rangját, segédtisztjévé teszi, megajándékozza egy jó paripával, később őrnaggyá lépteti elő, s május elején Kossuth Lajoshoz és Klapka György hadügyminiszterhez küldi futári megbízással. Összetűz a hadügyminiszterrel, ismét lemond tiszti rangjáról. (Fenyegető levelet ír Klapkának, s megfenyegeti a szolgálati ügyek nyilvános hírlapi tárgyalásával. »Van egy mód reá, hogy e szomorú dolgok nyilvánosságra ne kerüljenek: iktassa ön a Közlönybe őrnaggyá kineveztetésemet, küldje meg a kinevezési diplomát s szabadságra-menetelem engedélyét, mert fölbomlott egészségem miatt egy ideig semmi esetre nem tehetek szolgálatot.« A hadügyminiszter elképedve olvassa a levelet; úgy érzi, hogy az újabb Petőfi-eset »nemcsak a legégbekiáltóbb lábbaltiprása minden fegyelemnek, hanem egyszersmind férfiúi és katonai becsületének vérlázító arculcsapása is.« A fegyelemsértést nem torolják meg.) Debrecenből Pestre megy családjával együtt. (Május közepén, Buda ostroma idején eltemeti édesanyját. Nagy szegénységben él, mint lemondott tiszt, a katonaságtól nem kap fizetést, még Bem tábornoktól kapott lovát is eladatja, hogy pénzhez jusson. A Dohány utca és Síp utca sarkán álló bérház egyik szegényesen bútorozott lakásában lakik, innen írja panaszos leveleit június havában Bem tábornokhoz.) Július 5-én nejével és fiával Pestről Mezőberénybe utazik rokonához, Orlay Petrich Somához. Július 18-án továbbmennek, 20-án Tordára ér, neje itt marad a református pap vendéglátó házában. Marosvásárhely felé kocsizik, 25-én Bereck mellett találkozik Bem tábornokkal. (»Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig«, írja levelében nejének.) Székelyudvarhelyen megdöbbentő esete támad: egy tüzérőrmestert kivégeznek miatta. (Bemegy egy udvarra vizet inni, az udvaron tüzérek ácsorognak, egy ittas őrmester beléköt, mert nem megy a fejébe, hogy egy őrnagy szabálytalan öltözetben járhat. A gorombáskodó altisztet elfogják, s másnap főbe lövik.) Marosvásárhelyről július 30-án indul el, hogy Bem tábornok csapataihoz csatlakozzék, 31-én reggel Segesvár táján eléri az oroszokkal küzdő honvédeket; még aznap délután eltűnik a csatatéren: a győztes oroszok lemészárolják a maroknyi magyarságot. (Lova nincs, gyalogosan fut, ez okozza vesztét. Bem tábornok maga is csak nagy nehezen tud megmenekülni a szörnyű pusztulásból.) Eltűnésének híre nemsokára eljut nejéhez. Szendrey Júlia Tordáról Kolozsvárra utazik, itt marad hónapokon át. (Egyrészt mindent megtesz férje nyomainak felkutatására, másrészt nem vonja ki magát a vidám társasági életből.) 

1850 – Szendrey Júlia nem akar Erdődön maradni szülei házában, április havában felköltözik Pestre; július 21-én, tíz nappal a költő eltűnésének évfordulója előtt férjhez megy Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. (Különc özvegyi viselkedése sok mendemondára ad alkalmat, a sértő megszólások elhárítása végett keserűségében lesz a történettudós felesége. Második házasságából két fia és egy leánya születik.) 

Pintér Jenő