Abszurd a jelennek

• 2012-11-26 16:51:55

• Kaáli Nagy Botond

1912 áprilisában született Örkény István, a magyar groteszk megteremtőjeként is számon tartott, máig töretlen népszerűségnek örvendő Kossuth-díjas író, drámaíró. Munkássága előtt emlékévvel tisztelegnek a magyar nyelvterületen élők; ezen emlékév eseményeibe kapcsolódott be a nemrég véget ért 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rendezvénysorozata is.

1912 áprilisában született Örkény István, a magyar groteszk megteremtőjeként is számon tartott, máig töretlen népszerűségnek örvendő Kossuth-díjas író, drámaíró. Munkássága előtt emlékévvel tisztelegnek a magyar nyelvterületen élők; ezen emlékév eseményeibe kapcsolódott be a nemrég véget ért 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rendezvénysorozata is. Mácsai Pál színművész emlékezetes előadása előtt beszélgetésen vett részt a telt házas közönség a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház próbatermében, ahol a meghívottak: László Zsuzsa, Lohinszky Loránd – a Tóték első erdélyi Őrnagya –, Balázs Éva, Kilyén László, Kilyén Ilka, B. Fülöp Erzsébet és Tatai Sándor színművészek, valamint Kovács Levente rendező meséltek Örkényről, drámáiról és azok erdélyi, illetve marosvásárhelyi előadásairól. A jelenlévőket Káli Király István főszervező fogadta, majd Kovács Levente vette át a szót, és vitaindítóként a Tóték rendkívül gyors európai elterjedéséről beszélt.

– A Tóték különleges darabként vált ismertté a hatvanas-hetvenes évek marosvásárhelyi Székely Színházában. A groteszk, abszurdba hajló Örkény-darabot is többféle skatulyába próbálták betenni. De Örkény csak egy van, nem téveszthető össze mással. Csehov orvos volt, Örkény gyógyszerész, úgy látszik, mindketten az emberiségen próbáltak segíteni. A Tóték eljutott Bukarestbe, a Bulandra Színházba, ami akkoriban rendkívüli jelentőségű dolog volt, majd országszerte turnézott vele a marosvásárhelyi társulat. Nagyon jó volt a bukaresti román sajtóvisszhang. A drámát megjelenése után Európa-szerte is azonnal műsorra tűzték, hatalmas berobbanás volt ez a világ színpadaira – mondta Kovács Levente, majd a korabeli vásárhelyi szereposztásra, a Macskajáték első itteni bemutatójára, a dicsérő kritikákra emlékezett. – Bukarest az 1960-as, '70-es években a világszínház egyik központja volt. És az ott író kritikusok felfigyeltek arra, hogy Örkénynek is köszönhetően mennyire megváltozott a Székely Színház kisrealisztikus környezetábrázolása. Ezen előadás révén kialakult egy új nyelvezet, egy teátrálisabb színház. Megjelentek az Örkényre vonatkozó ideológiai besorolások is, de Örkény ezeknél sokkal több volt, sokkal mélyebb emberi dolgokról írt. A nyolcvanas évek elején Kincses Elemér rendezett Vásárhelyen egy főiskolai előadást, amelyet egy igen tehetséges osztály adott elő, a 2007-ben színre vitt, László Csaba által rendezett Macskajáték pedig még jobban absztraktálta ezt a világot. Megszületett egy nagyon jó előadás, amelynek a szereposztásából vagyunk itt a legtöbben. A román társulat is előadta, és – noha nem az élcsapat játszott benne – a román sajtó nagyszerű színfoltként értékelte az előadást. Örkény műveit az életszerűség hatja át, és ez az a plusz, amely átsugároz az elvontabbnak tűnő hangulatokon – hallottuk Kovács Leventétől, majd Lohinszky Loránd vette át a szót:

– Nagyon sok emléket őrzök. Láttam Kolozsváron a pesti Tóték előadást, sajnos nem Latinovitscsal. 43 évvel ezelőtt volt a bemutatója, világviszonylatban igen nagy sikerrel. '72-ben már világszerte több mint negyven helyen játszották. Örkény jelen volt a vásárhelyi premieren, megnézte, tetszett neki. Az akkori Tóték előadásból tulajdonképpen szinte egyedül maradtam itt…

Tatai Sándor, az 1979-es főiskolai előadás Tótja elárulta: mindannyian nagyon szerették Örkény drámáját, az előadásban az örkényi igazság és a színészi igazság egybeolvadt. Balázs Éva elmondta, a Macskajátékot színihallgatóként nagyon sokszor látta, ezért harminc év múltán egy kicsit megijedt, amikor felkérték Orbánné szerepére a 2007-es produkcióban. De nagyon izgalmas próbafolyamatnak és nagyszerű produkciónak bizonyult László Csaba rendezése. Kilyén László is az utóbbi előadásban betöltött szerepéről szólt, mint mondta, jó érzéssel töltötte el, hogy egy fiatal rendező ilyen érettséggel kezeli a produkciót és színészeit.

– Nagyon jól éreztem magam az előadásban. Pedig megvonták tőlünk a pénzt, nehéz évad volt, és nagy élményemmé vált, hogy azt a világot ilyen körülmények között Vásárhelyen meg tudtuk valósítani. 20-25 előadást ért meg a darab, végig telt házzal, mígnem a vezetőség indok nélkül levette a repertoárról. Kilyén Ilka bevallotta, a produkció letiltása azóta is keserűsége, László Zsuzsa egész pályafutása egyik legkellemesebb szerepének nevezte, B. Fülöp Erzsébet pedig elmondta: egy hat év feledésébe merült produkcióról, annak értékéről, nézői emlékezetéről beszélni igen izgalmas dolog, hiszen a nagy kérdés máig az: hány évig él egy előadás a közönség emlékezetében…? Zárószóként Kovács Levente tette hozzá: – Nem adok tíz évet annak, hogy a nyugatos nemzedéket elfelejti a világ, mert a mai idők szemléletének „nem felelnek meg” az ott, akkor és úgy alkotó szerzők. Remélem, hogy Örkénnyel ez nem következik be…