Füst Milán Ülvén… című versével indulok heti sétámra. Ha kedved tartja, tarts velem, kedves Olvasóm!
…És ülök könnyes és bánatos szemmel
Mint a göndörfürtű kis fiúcska hajdan,
Kit az anyja asszonykézzel símogatni kezd el…
(…)
S a nap százezermértföldes lángjaival
Letűnt s én itt ülvén, e kis bolygó csillagon
E kis szőlőhegyen nézem a kék éjszakát
S a szótlan tőkék ezrét s a mozdúlatlan, néma mákvirágot,
Amint rájuk száll, özönlik most a holdvilága…
Incze István: Mart – A kövér, sötét föld alól a gőz békésen száll a csillagok felé
Folytassuk sétánkat a nyári csillagos égbolton, közben le-letekintgetünk földi dolgokra is.
Először a Skorpiót vesszük szemügyre. Gaia, a földanya támasztotta egy kettéhasított hegy gyomrából, hogy a híres Óriont, a bátor, de vérszomjas vadászt méregtövisével megmérgezze. Legfényesebb csillaga az Antarész, vörös óriáscsillag, színe szabad szemmel is azonnal észrevehető.
A Nyilas csillagkép Kheiróné, a bölcs gyógyító kentauré, aki Akhilleusz tanítómestere volt. Amikor Héraklész nyila megsebezte, soha nem múló kínokat okozott, lemondott a halhatatlanságról, s önként alászállt az alvilágba.
A Bak Pán csillagképe a legkülönösebb lény az egész égi állatseregletben. Halfarka van, felsőteste kecske, kezében kagylósípot tart. Az istenek ellen támadó titánokat egy saját maga által fabrikált síppal futamította meg, s az olümposziak hálából adtak neki helyet az égen.
A Sas és a Bak között egy egészen halovány csillagkép pislákol, a Scutum (Pajzs). Nevét jóval később, 1690-ben adta Johannes Hevelius lengyel csillagász, Gdańsk polgármestere, hálából III. Sobieski János lengyel király iránt. Hevelius napfoltmegfigyeléseket végzett, feltérképezte a Hold felszínét, 1647-ben kiadta a Selenographia, sive Lunae Descriptio című munkáját, amely alapján őt tartják a holdi topográfia megalapítójának. Négy üstököst fedezett fel, s megállapította, hogy az üstökösök parabolapályán keringenek a Nap körül. 1679-ben szándékos gyújtogatás következtében leégett az obszervatóriuma, odavesztek az eszközök és a könyvtára is. A király a leégett csillagvizsgálót újraépíttette. Hevelius Szextánsnak nevezett el egy másik csillagképet a megsemmisült eszközök emlékére, és Sobieski 1683-as bécsi győzelme emlékére adta a Pajzs nevet a csillagképnek. (A Sobieski János és Lotharingiai Károly vezette hadak súlyos vereséget mértek az Oszmán Birodalomra, mellyel az el is indult a megállíthatatlan bukás útján.)
A Kígyó és a Kígyótartó csillagképek szorosan összetartoznak, olyannyira, hogy a Kígyó ketté is szakad: Kígyó feje és farka régiókra. A Kígyótartó Aszklépiosz csillagképe. A gyógyszertárak ma is használják a méregpohárra tekeredő kígyó jelképét. Aszklépiosz az istenek haragjától halálra sújtott Hippolütoszt keltette életre, amiért Zeusz éktelen haragra gerjedt, s magát az orvost sújtotta agyon villámával. De Apollón kérlelésére végül, s a hirtelensége feletti szégyenétől hajtva, a csillagok közé emelte a gyógyítót.
Halovány a Mérleg csillagkép is. Sok ábrázolásban Iustitia, a Szűz kezében találjuk, csillagainak arab nevei viszont a Skorpióhoz való tartozására utalnak.
S végül a Herkules csillagképet keressük fel. Benne találhatjuk az északi félgömb szabad szemmel látható egyetlen gömbhalmazát, az M13. jelűt. A gömbhalmazok néhány százezer – néhány millió csillagból álló, középpontjukban egészen sűrű, kifelé egyre ritkuló csillaghalmazok. A Herkules éppen a látóhatár vonalán van ilyenkor, így csak egészen tiszta időben, fényszennyezettség nélküli helyről érdemes megkeresni. Ám ha látható, már egészen gyenge színházi látcsővel is csodálatos látványt nyúlt.
Ha a város egén csak néhány csillag pislog, akkor is könnyen felleljük a Nagy és Kis Medvét.
Lám, a Medve ragyog s fiát veri: csöndre tanitja.
S lejjebb lassan, valamint tavirózsa, leúszik a Hattyú.
Hívom segítségül újólag Füst Milánt.
Alant sötétül a kékség s a dús domboldalt beboritja,
Melyre fehér házat, kicsikét, százat egy óriás parittya
Fekete, tar venyigék közt össze-vissza szórt…
S tiszta éjjelen, mélyen a hold alatt repűl
És fénylő, gyors felhőket űz az őszi szél…
…Csak épp megnézi még hegyét, kicsit még jár körűl
S aztán búcsúzik ő is, ki a súlyos fürtöt óvta: ím’hogy itt a tél,
A szótlan szőlőműves is pihenni tér.
Jön, leballag a hegyről s hol borpincék nehéz szaga terjed,
Puttonyát s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza…
S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed,
Vídáman heverész és derüs kedvvel borocskáit issza
S tiszta bölcsességnek örűl, amíg kívül hull a hó.
De hogy A szőlőműves tiszta bölcsességet hörpintsen tél derekán, nyáron kell annak mikéntjét megteremtse. A pásztor, Füst Milán pásztora, szintén a csillagos ég vándora is.
Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl,
Lejti táncát a szél s közben búskomor…
Felhők szállnak el felette zordúl
S már az alkony éjszakába fordúl.
S a barna hegyről rég lejött a nyáj
(Mint barna fejről göndör fürt lehull,)
S a nedves réten sír a vízmadár
S a pásztor botra támaszkodva vár,
Míg az éji falura a barna ősz
Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem
Az égnek boltja. Melyre nesztelen
Szállong a sötét föld alól a gőz.
Kunyhójának akkor lángja éled
S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik,
Magános asztalán hosszú időkig
Még a hűvös gyertyalángba réved.
S míg éji úton lándzsás éji csősz
Korhol duhajt, ki csendjét felveré,
A kövér, sötét föld alól a gőz
Békésen száll a csillagok felé.
134 évvel ezelőtt, 1888. július 17-én született az archaikusan stilizáló, szecessziósan bizarr szellemvilágot álmodó költő, író, Füst Milán.
98 évvel ezelőtt, 1924. július 18-án született Csíkmenaságon Károly Árpád kertészmérnök, a fólia alatti zöldségtermesztés egyik magyar elindítója. Radnóton mezőgazdasági, majd Csíkszeredában középiskolai tanulmányokat folytatott. Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karán 1952-ben szerzett oklevelet. 1958-ig Gyulán, 1958-tól a mosonmagyaróvári akadémia kertészeti tanszékén tanított. 1973-tól Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese volt 1984. évi nyugalomba vonulásáig.
Július 20. a görög és protestáns naptárban Illés napja. A Biblia szerint az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. A mennybe távozó csodatévő palástja Elizeusra maradt, aki ezzel átvette mestere örökét.
Ez a villám nyoma,
E szénné égett, bús-fekete rom.
Az ember önmagának követelte,
Az Isten azt felelte: „Nem adom.
Ez itt próféta-fa.
Nem fogja látni a letarolt erdőt,
Rábocsátok egy izzó-tüzes felhőt,
Magamhoz ragadom.”
Reményik Sándor Illése annak a jelképe, hogy a nagyravágyó ember nem lehet a mindenség ura, hatalma véges.
Az ember önmagának követelte,
Az Isten azt felelte: nem adom.
Illés történetében történelem és mítosz, alakjában sorsfordító történelmi személyiség és szoláris istenség keveredik. A hívő zsidók Illést a messiás hírnökeként várják vissza. Eredetileg azonban a messiás is az évről évre eltávozó és visszavárt napistent jelképezte. Illés is sok messiási, napisteni vonást vett fel. Közte és a keresztény Messiás, Jézus között sok a hasonlóság. Jézus például Illés számos csodáját megörökli (csodálatos ételszaporítás, halott feltámasztása, mennybemenetel). A próféta napisteni múltja kitetszik a kalendáriumból is. Az Illés mennybemenetelét követő harmadik napon a Nap saját égi házába, az Oroszlán jegyébe lép, s Illés névünnepének alighanem annak helyes felismerésével kerestek helyet a naptárszerkesztő atyák, hogy ő és a görög Héliosz napisten rokonok. Héliosz is tüzes szekéren utazott. Illés a másik görög napistennel, Apollónnal is rokonságban van; neki is holló a szent madara.
Füst Milánnal kezdtük mai sétánk, vele is értünk a végére:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
