A természet kalendáriuma (DLXXXVIII.)

Kedves Olvasóm! Mai sétámat egy XX. századi katonaköltő, Vályi Nagy Géza Őszi képével kezdem. A sokat látott első világháborús katonatiszt letisztult, üde, nyugodt természetszemlélete lüktet át e versből: a csillagbetűző magyar pásztor ősi testvérisége a röggel, megértő szeretete a természet titkai iránt.

Nyájas szelídség… megbékélt mosoly,

Derűs-borongás árad mindenütt,

Októberi ég verőfénye süt…

A zengő élet lassan haldokol:

Madárraj teli hold felé repül.

Álomba mélyed: rét, liget, vadon, –

Halál előtti édes nyugalom

Terül a völgyre észrevétlenül.

A nap lemondón, fáradtan ragyog,

Bágyadt színek, kesernyés illatok

Terjengenek… Köd oszlik: tejfehér…

Tücsökhad félve hallatja szavát,

Sötét varjaktól feketül a róna,

Táncot rop kergült száraz falevél…

S fejveszejtve, űzve – árkon-bokron át

Vágtatni kezd a gyors ördögszekér:

Az ősz magányos, bús kengyelfutója...

Október 26., Dömötör után vagyunk. Miként Gábor és Mihály főangyal, úgy áll szemben egymással a két híres katonaszent, György és Dömötör is az év – és a magyar Szent Korona – abroncsán. György napjával (ápr. 24.) Dömötöré (okt. 26.) éppen átellenben van – olvassuk Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Ünnepeik az évet két egyforma félkörbe vágják, mégpedig katonákhoz illően hadak évadjára (nyári fél év) és fegyvernyugvás idejére (téli fél esztendő).

Fegyvernyugvás ideje? Be jó is lenne – világszerte!

Október 27-én, 1466-ban, Goudában született Rotterdami Erasmus filozófus, nyelvújító, a reformáció szellemi előfutára. Humanizmusában központi helyet foglal el a háború és a béke kérdése. Amikor a Velence ellen hadban álló II. Gyula pápa felkérte, hogy írjon kiáltványt a háború dicséretéről, ő megírta Antipolemusát: egy olyan korban, amelyben a háborús erények mindennél többet jelentettek, mítosztalanítani merte a „hadi dicsőséget”.

Október 27-én, 1890-ben született Fehér Dániel erdőmérnök, növényfiziológus is. A modern talajbiológia egyik megalapozója a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán végzett. Amikor Trianon után a selmecbányai főiskola Sopronba költözött, 1923-ban, itt lett a növénytani tanszék vezetője. Nevéhez fűződik a soproni botanikus kert létrehozása. Sokfelé járt tanulmányutakon, expedíciókon: Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban, Lappföldön, Algériában, a Szaharában, Olaszországban. Érdeklődésének középpontjában a talaj mikroorganizmusainak vizsgálata állt. 

Október 28. Simon napja. Az apostolról annyit tudunk csak, hogy zelóta volt, mielőtt Jézushoz csatlakozott volna: a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti párthoz tartozott, amelynek tagjai a modern terroristákhoz hasonlóan a gyilkos és öngyilkos merényletektől sem riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Legendája szerint Perzsiában halt vértanúhalált: kettéfűrészelték. Ezért a fűrész az attribútuma – a favágók tisztelik védőszentjükként. Október végén, a falevelek lehulltával kezdődik a favágóidény, belátható, az erdő munkásai az ekkor ünnepelt szentektől – nem Simon az egyetlen! – kérték az áldást dolguk megkezdéséhez.

Ahogy lekívánkozik az ágakról a levél, a csupasz ágak labirintusában egyre több látszik az erdő madarainak eddig lomb rejtette életéből.

Gyors madár – Niagara zúdul

ötven évemre fröcskölődve, csurdig

a vérző füvű-rét zöld füttyögéssel:

rigók, csízek hullámlanak, pirók

csirreg egy galagonya-kottaágon,

havat futtatnak északi egekre

a barázdabillegető-bakák,

(...) nem tél ez, mondják, év októbere...

Az éppen egy évszázada, 1923. október 28-án született Kormos István Októbere ez.

És szintén október 28-án, 1976-ban „született” az RU0158 ügyiratszámú Térbeli logikai játék című szabadalmi bejelentés, a legsikeresebb magyar találmány, ifj. Rubik Ernő kockája.

Az úgyszintén október 28-án, 1673-ban született Csiba István jezsuita tanár két érdekes természetrajzi munkája miatt fontos a magyar tudománytörténetben: az egyik, az 1713-ban megjelent Dissertatio historico-physica de admirandis Hungariae aquis a magyarországi vizekről szól, a másik, az egy évvel későbbi Dissertatio historico-physica de montibus Hungariae, metallis et lapidibus Magyarország hegyeiről értekezik.

Még mindig október 28-ánál tartva – 1718-ban e nap látta meg a napvilágot a kalandos életű jezsuita pap, Brazília egyik első földrajzi felfedezője, Szentmártony Ignác. Amikor V. János portugál király csillagászokat és földmérőket keresett gyarmati szolgálatra, a rend a fiatal, tehetséges tanárt ajánlotta az uralkodónak. Szentmártony társaival 1749-ben érkezett meg az észak-brazíliai Maranhaóba; a spanyol gyarmatokkal, Peruval és Bolíviával határos vidék feltérképezését kapta feladatul. Az expedíció pontos útvonala ismeretlen, mivel titkos küldetés volt. A dokumentumok valószínűleg valamely portugál levéltár mélyén rejtőznek. Szentmártony tíz éven át járta Amazónia dzsungeleit és őserdei vízfolyásait, állandó életveszély közepette. Áldozatos munkájának tragikus vége lett 1760-ban. Miután a portugál király betiltotta a jezsuita rendet, őt is elfogták, és a Lisszabon melletti Sao Julian erődbörtönbe zárták. 18 éven át raboskodott itt, míg végre kiszabadulhatott és hazatérhetett.

1874. október 29-én született Detre László csillagász, akadémikus, a változó csillagok nemzetközi hírű kutatója. 1943-tól ő vezette az Akadémia Csillagvizsgálóját, majd ő irányította a ma legnagyobb magyar csillagvizsgáló, a Piszkéstetői Obszervatórium felépítését.

Október 31. a reformáció emléknapja. Luther Márton 1517-ben e nap függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit. S 1992-ben e napon rehabilitálta a katolikus egyház Galileo Galileit.

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál. Neve a görög „neosz-neá”-ból ered, azt jelenti, hogy „új, félig felnőtt, tapasztalatlan”. A kézujjakon számláló ógörögöknél eléggé kézzelfogható megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.

November első két-három napja a kelta eredetű halottak kultuszát szolgálja. A november elsején megtartott mindenszentek napját éppúgy, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült halottak napját csak a IX-X. század óta ünnepli meg az egyház, holott Angliában, kelta területen már a VIII. században is közünnep volt. November 1. volt a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. A Krisztus utáni 1000. évre várt világvége szorongásos hangulatában a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melegedhessenek. Ez eredményezte a halottak napjának egyetemes elterjedését.

A hónap régi magyar neve: nyilas hava, illetve a nyilas hónap első dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava volt.

November 1. mindenszentek napja – mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezik meg. Mára az ünnep lassacskán elsorvadt. A gyakorlatban halottak napjának vigíliája lett belőle.

Nem volt riadalom a pusztán

amikor megszülettem én

váratlanul, hívatlanul tán

halottak estelén.

– kezdi Egy sápadt nő egy kis szobában… című, 1931-ben írt versét az 1902. november 2-án született Illyés Gyula –

Novemberben, halottak napján,

gyertyagyújtáskor, amidőn

a puszta népe künn könnyezett

a dombos temetőn.

Harangszókor, mikor a szomszéd

falvak magas sírkertjei

hirtelen testvér őrtüzekként

elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor

szédült boldog kínra anyánk.

Elképzelem a téli tájat

és azt az éjszakát.

Egy sápadt nő egy kis szobában

s körül a komor hegytetők

ormán villogó koronákként

lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,

gyertyás, kísértő ünnepély

és lent egy váratlan sikoltás

a párás völgy ölén.

Fönt sírás, tompa jaj, harangszó

és lentről a völgy mint meleg

tenyér fölnyújt vigaszul egy kis

sikongó életet.

A katolikus egyházban a mindenszentek utáni nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Halottak napján Jánosházy György szép szonettjével búcsúzom egy hétig, kedves Olvasóm.

Itt vannak mind, itt gyülekeznek

a gyertyafényes dombokon,

süppedt sírok, mohos keresztek

körül: tanító és rokon,

és ismerős és ismeretlen,

szegénylegények, nagymenők,

a földből is számkivetetten

élők szívében élnek ők.

De fogytán itt a szív s az élet,

és mindenszentek éjjelén

maholnap nincs kinek üzenni:

magunk dermesztő szélbe széled,

maholnap nem gyúl gyertyafény,

mögöttünk csak az Éj, a semmi.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2023-ban, 264 évvel Kazinczy Ferenc születése után