2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Alig vége a nyárnak, s lám, a Madarasi Hargitán lehullt az első hó. Igaz ugyan, hogy ha kisüt a nap, még erejét fitogtatja, de a hideg, ködös hajnalok elől fázós balkonvirágaim egy részét már a szoba melegébe menekítettem.


Csend van… A fenyves ölében

Az este ködében

Nem suttog emberi szó.

A búgva kacagó

Vadgerle is alszik.

Más semmi se hallszik,

Csak lassan az eső csepeg

És hullanak a falevelek.


Figyeld csak!… Akár a könnyek,

Úgy hullanak lassan, könnyen

A bús, hideg cseppek.

És mindent belepnek.

Ázik a tamariscus,

Fázósan remeg a ciprus.

És mint a könnyek,

Ha a szív mélyéről jönnek,

S arcunkra barázdát vonnak

Örök, bús nyomnak,

Épp így a felázott földben

Halkan és csöndben

Szántogat, árkol a víz

És útja a völgybe levisz!


Emlékszel-e… Nemrég!

Nyíló tavasz volt még!

Egymáshoz simulva ketten,

Itt jártunk önfeledten.

Az ajkunk hallgatott, szót se beszélt,

Csak a susogó fenyves mesélt.

Mesélt a csattogó fülemüle.

Mesélt a csönd és az árnyék vele.

Mesélt az égen a ballagó hold.

És mind a szerelemről dalolt.


A tavasz elmúlt. Elmúlt a nyár.

Délre röpül a dalos madár.

A fák közt sikoltoz az őszi szél,

Egyedül hallgatom, mit is mesél?

Meséje bús, szomorú,

És mint az eső, hideg,

A lelkem úgy didereg!


Az őszi szél arról mesél.

Figyeld csak! Közeleg a tél.

Megfagy a föld, a virág!

Hóba merül a világ!

Jéggé mered a csacska patak!

Arcunkra fagyott pihék hullanak.

Kihűl a szív is. Megfagy a csók!

És én hiába álmodozok!

Mire megjön a szép kikelet,

Már nem én járok itt Teveled!

Másra nevet rá csalfa szemed!

Mesélt a csönd és az árnyék vele


Gabriele d’Annunzio, a XIX-XX. század fordulójának egyik legjelentősebb olasz költője Giosuè  Carducci, az olasz irodalom első Nobel-díjas alkotója verselési formanyelvét, a metrica barbarát követte. Szász Gerő fordítása hűen adja vissza azt a vizuális-naturalista hatást, amivel iskolát teremtett.

Ha már az idei élettani-orvosi és a fizikai Nobel-díjakról megemlékeztünk, illő, hogy szót ejtsünk a harmadik természettudományos Nobel-díjról is. Az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia bejelentése szerint Alekszej Ivanovics Jekimov, Louis Eugene Brus és Moungi Gabriel Bawendi kapja a kvantumpontok felfedezéséért és előállításáért.

Egy elem tulajdonságait legnagyobb részben elektronszerkezete határozza meg. Amikor azonban az anyagot nanoméretben vizsgáljuk, kvantumjelenségek lépnek fel. Egy kvantumpont (vagy kvantumpötty) mindössze néhány ezer atomból áll, és nagyjából akkora egy focilabdához képest, mint ugyanaz a labda a Földhöz viszonyítva. Bár a fizikusok már régóta tudták, hogy a nanorészecskékben méretfüggő kvantumhatások léphetnek fel, nagyon sokáig lehetetlen volt a gyakorlatban is elérni a nanodimenziókig. A 2023-as kémiai Nobel-díjasoknak sikerült olyan kicsi részecskéket előállítaniuk, hogy tulajdonságaikat kvantumjelenségek határozzák meg. A kvantumpontoknak nevezett részecskéknek nagy jelentőségük van a nanotechnológiában.

Alekszej Jekimov a szovjet Vavilov Állami Optikai Intézetben dolgozva fedezte fel a kvantumpontokként ismert félvezető nanokristályokat az 1980-as években, és sikerrel hozott létre nanorészecskéket tartalmazó üveget: egy színes üveg segítségével bizonyította, hogy a réz-klorid nanorészecskék mérete kvantumhatások révén befolyásolja az üveg színét. Később a New York-i Nanocrystals Technology nevű vállalat vezető kutatója volt. Néhány évvel később Louis Brus, a New York-i Columbia Egyetem professzora bizonyította először, hogy folyadékokban is létezhet a méretfüggő kvantumeffektus. A kilencvenes évek elején pedig a francia-tunéziai Moungi Bawendi, aki a Bell Laboratoriesnél Brus irányítása alatt dolgozott, kutatásai forradalmasították a kvantumpontok előállítását: fejlesztései révén szinte tökéletes nanorészecskéket sikerült előállítani.

Manapság ébren töltött időnk jelentős részében kvantumpontokat is nézünk. A QLED-kijelzők nevében a Q betű a kvantumpontot rövidíti. Sok televízió és számítógép-monitor működik ezzel a technológiával, de a LED-lámpák színét is lehet velük befolyásolni, a sebészek kvantumpontok segítségével világítják meg a különféle szöveteket. A jövő? Hajlítható elektronikai eszközök, mikroszkopikus szenzorok, szupervékony napelemek. A kvantumkommunikáció titkosítása is általuk lesz megoldható.

Október 20. Szent Vendel napja. Hajdanán, ahogy lassan a legelőkről a jószágot hazaterelték, a gazdáknak eszükbe jutott a sok égi pásztor, akikhez az ólba szorult állatra leselkedő veszedelmek – tűz, rabló, farkas, éhezés és kórság – elhárításáért imádkozhattak. Vendel napjával kezdenek a naptárban ismét sűrűsödni a jószágot óvó szentek.

Három évszak találkozása a Kárpátokban

Október 20-án, 1840-ben, 183 évvel ezelőtt született az első jelentős térképező geológusunk, a magyar kőolajkutatások megszervezője, Böckh János, az 1869-ben létrehozott Magyar Királyi Földtani Intézet főgeológusa, majd 1882-től igazgatója. Az intézetnek méltó otthont teremtett a Lechner Ödön által tervezett Stefánia úti palotában, amely 1900-ban nyílt meg.

Elsősorban térképező geológus volt. Bányageológiai, hidrológiai és agrogeológiai osztályokat, valamint kémiai laboratóriumot szervezett. Ő irányította Magyarország rendszeres földtani feltérképezését, az áttekintő földtani térképének megszerkesztését, mely a millennium évére készült el. A petróleumra való kutatások állása a magyar szent korona országaiban című munkája nyomán a kutatások állami kézbe kerültek.

Október 21-én, 1871-ben a Torda melletti Bágyonban megszületett Pálfy Móric geológus, az erdélyi hegységek erupciós és petrográfiai vizsgálatának, gyűrődési jelenségeinek kutatója. Kolozsváron, már másodéves egyetemi hallgató korában az ásvány-földtani tanszék ösztöndíjas gyakornoka volt, 1894-től Koch Antal tanársegédje. 1859-es doktori disszertációjának címe: A Hargita andezites kőzetei. 1914-ben elsőként írta le a verespataki és a Nagybánya környéki ércesedést kísérő, nagy káliumtartalmú riolitot. 1919-ben, Lóczy Lajos nyugdíjazása után a budapesti Földtani Intézet vezetője lett. Elkészítette az erdélyi hegységek geológiai felvételét, az erdélyi hegységekben petrográfiai kutatásokkal foglalkozott, az erupciós kőzetek korviszonyait tanulmányozta.

 Mai megemlékezésem harmadik geológusa szintén október 21-én született, 1875-ben. Timkó Imre az agrogeológia egyik első magyarországi művelője. Közreműködött az Ecsedi-láp és a Hanság lecsapolási munkálataiban. Külföldön – Oroszországban, Ausztriában, Bajorországban és a Balkánon – is végzett agrogeológiai vizsgálatokat. 

 Október 22-én, 1909-ben látta meg a napvilágot Szalay Sándor, a debreceni magfizikai iskola megalapítója, Budapesten szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Három Nobel-díjas tudós mellett is dolgozott ifjú kutatóként: Szegeden Szent-Györgyi Albert tanítványaként, Lipcsében Peter Debye intézetében és Ernest Rutherford munkatársaként Cambridge-ben. 1936-tól Debrecenben folytatta munkáját a magfizikai kutatások terén. Ő kezdeményezte nálunk a kőzet-kormeghatározás fizikai módszereinek alkalmazását, valamint az izotópok használatát az orvosi kutatási és diagnosztikai gyakorlatban. Ő alapította meg a mára méltán világhírű debreceni Atommagkutató Intézetet, az ATOMKI-t.

 Október 23-án, 1894-ben született a szegedi Fehér-tó madárvilágának feltárója, Beretzk Péter. A kolozsvári, majd a budapesti egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. A MÁV igazgató-főorvosa tudományos munkásságát azonban az ornitológia területén fejtette ki. Nagy szerepe volt a szegedi Fehér-tó védettségének kiharcolásában is.

 1945. október 24-én ünnepélyesen ratifikálták az ENSZ Alapokmányát. Az ENSZ napjával kezdődő hét 1978 óta a lefegyverzés hete.

Vajon az idén megemlékeznek-e erről a napról?

Október 24-ről 25-re virradóra lépünk át a skorpió havába. Vége a föld termékeny periódusának, vigasztalanul esik, a feketülő táj gyászol. Ez a holtak hava. Markó Béla Októbere szerint:


Hűvösödnek az éjszakák.


Légypapír-ízű nyugalom

ragacsos hallgatássá mállik.

Reggelek csípős útjain

elballagunk a szelek kapujáig.


Csend van itt.

Hunyorgunk a fényben.

Hallgatunk. Nincs mit mondani.

Halkan prüszkölnek odabent

a tél fehér sörényű lovai.

 

Ám a természet halála nem végleges. Tetszhalál csupán, téli álom, magzati állapot. A mag földbe temetése új termést, újjászületést ígér. 

Ennek reményében maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2023-ban, Szent Vendel napján


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató