Búcsúzó nyár-végbe lépünk szeptember utolsó hetében. Túrmezei Erzsébet versével búcsúztatom a nyarat.
Még osztogatja ajándékait.
Még búcsúcsókja is gyümölcsöt érlel.
Bár búcsúznánk majd mi is, mint a nyár:
mosolyogva... szőlővel, lágy kenyérrel!
Még zöld mezőben játszik a két érő körte is
Csak egy-két nap, és a sötétség meg a világosság örökös harcában az utóbbi húzza a rövidebbet. Szeptember 24-én az éjszaka hossza tavasz óta először haladja meg a nappalét. E fordulópont körül minden emléknap jelentőségteljes. Szeptember 22-én ülte meg a régi katolikus egyház kedvelt szentjének, Móricnak a neve napját. Mauritius katonaszent volt, Róma keresztény hitű thébai légiójának parancsnoka. Galliában, 287-ben, császári parancsra végezték ki hitéért összes katonájával együtt. Az olasz és a német reneszánsz művészeinek kedvelt modellje volt. Szerecsenként ábrázolják – görög mauron = „fekete”. A sötét bőrű Móric katonatársával, az aranyhajú Györggyel párban áll. György a világosság győzelmét hirdeti, Móricnál bőrének színe és vértanúságának időpontja ad naptári értelmet a thébai légió értelmetlen halálának.
Szőlőhegy (...) – mint írjam le néktek,
hogy megmaradjon bennetek a kép?
Hálókabátban álló vén színészek
a völgyi út mentén a jegenyék.
Asztal, kenyér, rózsás bor meggyszín éggel,
sötét rögök, rézgálic venyigék –
s most add az őszi alkony két színéhez
a bor s a rózsás szőlő egy színét.
A 113 évvel ezelőtt, 1910. szeptember 22-én született Faludy György 1946-ban megfogant kérdése (Szőlőhegy, ősz) az enyém is. Hogyan tudnám leírni hűségesen az őszt? Talán úgy, ahogy az Őszt – Faludy György átköltésében – Szergej Alekszandrovics Jeszenyin leírja:
A galagonyabokrok közt, a szakadék szélén
most sörényét fésüli az ősz, e vörös kanca.
Jó messzire, a folyó partját őrző töltésnél
is hallatszik még csengő patkói kékes hangja.
A szellő, mint szelíd pap, csak éppen félrehajtja
a lombot az országút mentén, térdre esik
a kőrisfa elé és végigcsókolja rajta
a láthatatlan Krisztus rőt, üszkös sebeit.
Vagy talán úgy, ahogy Faludy Georg Trakl Gyönyörű ősz ígéretét tolmácsolja:
Hatalmasan jön az év vége:
a fák gyümölcse, aranyló bor,
s az erdőség körötted: kóbor
magányod társa, menedéke.
A gazda így szól: minden jól van.
Az estharang oly hosszan, lágyan
bong, hogy felvidulsz. Madárszárnyak
integetnek elutazóban.
Áldozz a szende szerelemnek!
Egy csónak a folyón lecsorgat,
útján festménybe olvad –
majd eltűnik. Megtért a csendhez.
Két csónak megtér a csendhez
Az Európai Unió szeptember 22-re autómentes világnapot hirdetett meg még negyed századdal ezelőtt. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a motorizáció és az elavult közlekedésszervezés által okozott súlyos környezeti és egészségi problémákra. Igaz ugyan, hogy egyre inkább haladunk a helyileg kisebb szennyezést okozó elektromos meg hibrid autók korszaka felé, de magát az autó környezetszennyező hatását kellene korlátozni. Azzal is, hogy minél többen lecserélnék, amikor csak lehet, az autót (kelet-ázsiai minta szerint) kerékpárra, akár – nem motormeghajtású – rollerre.
A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. A Nap látszólagos útja a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi nap-éj egyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik, és november 6-ig tart, s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46, illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantémünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt.
230 évvel ezelőtt, 1793. szeptember 23-án született Raffelsberger Ferenc térképmetsző, kartográfus. 1820-ban lépett a bécsi postahivatal szolgálatába. Postatisztként végigutazta egész Európát, postatérképeket készített. Új technológiát talált fel a térképek sokszorosításához: a tipometriát, amelynek lényege, hogy a hegyek, vizek, utak jeleit kisebb darabokból, elemekből állítják össze a szedésnél. Eljárását szabadalmaztatta, és Bécsben külön intézet alakult az új módszer alkalmazására. Jelentős munkái: Európa, Kis-Ázsia és Észak-Afrika általános térképe, valamint a Monarchia hatkötetes általános földrajzi lexikona. Tucatnyi magyar vonatkozású térképet is készített.
A szűz havát szeptember 24-ével a mérleg hava követi a sorban. A hónap ura, a Mérleg jegy már régen nem fedi a hasonnevű csillagképet, mindazonáltal ez utóbbi ma is az őszi nap-éj egyenlőséget követő hónapot szolgálja jelképeivel. A szóban forgó csillagkép (latin Libra) halovány, jelentéktelen négyszög, viszonylag későn, az Kr. e. utolsó századokban lett önálló csillagzatként az állatöv része. A görögök korábban a Skorpió csápjainak nevezték. A Mérleg képe – kétkarú eszközről lévén szó, amellyel serpenyőit egyensúlyba hozva mérnek – az őszi nap-éj egyenlőséget, a világosság és a sötétség egyensúlyát jelképezi. Előszeretettel ábrázolták a szomszédos Szűz kezében a kozmikus rend, igazságszolgáltatás szimbólumaként, de tarthatta férfialak is: Mokhosz például, a súlyok mondabeli feltalálója, vagy Héphaisztosz, akit a Mérleg készítőjének hittek, és olümposzi védnökének tettek meg. A rómaiak a naptárújító Julius Caesar alakjával társították, a hízelgő Vergilius viszont a rendteremtő Augustus égi képmásának tette meg a Mérleg tartóját, a császár ugyanis épp szeptember 23-án született.
Az égi kitekintő után most néhány strófa erejéig – Kormos István Szeptemberében járunk – szemléljük meg ez őszi világot a mező ciripelő hada, a tücskök szemszögéből:
Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszáll a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszög feketéje.
Boglyaszállás fölrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak-rínak s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.
Szeptember 24. a fehér kendő napja. Az ősi Grúziában a férfiak befejezték a háborúskodást, ha a nők közéjük dobták fehér kendőjüket. 1993 szeptemberében Sziko Dolidze grúz filmrendező felhívással fordult az asszonyokhoz: a nők a maguk eszközeivel vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. A felhívásra több ezer nő vonult ki fehér kendőben, így lett e nap a fehér kendő, a megbékélés napja. Ábránd csupán, de jó lenne, ha Ukrajnában is, Örményországban is hatásos lenne az idén a nemzetközi fehér kendő napja.
A távoli tájakról térjünk vissza a Kárpát-medencébe!
„Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.
A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.
Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegy tetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonatán; a harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú padmalypart, egy országút, melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott százlábnyi széles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak” – így írta le a Vaskaput Jókai Mór Az arany emberben.
127 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 27-én nyitották meg ünnepélyes keretek között a Vaskapu csatornát. Aztán 1964–72 között megépítették a vaskapui duzzasztógátat – a legnagyobb völgyzáró gátat a Dunán, s víz alá került a régi Orsova, Ada-Kaleh, s velük együtt egy világ süllyedt örökre a Duna habjaiba.
Mikor e sorokat írni kezdtem, kedves Olvasóm, még
Zöldellő az erdő,
üde zöld a táj,
mosolyog a felhő,
minden csupa báj.
Zöld mezőben játszik
a nyúl meg az őz,
semmiből se látszik,
hogy közelg az ősz.
Lent a faluvégén
gólyafészek áll.
Ott kering az égen
fent a gólyapár…
Én is így kószálok
a kék ég alatt,
míg majd hazaszállok,
s minden itt marad.
Van még sok barátom;
– lombos a faág…
Kisfiamat látom;
– nyílik a virág,
Örömünk se szűnik,
csak az óra jár,
s szemünkbe se tűnik,
hogy múlik a nyár.
Hanem míg megjelennek e sorok – hívom segítségül Nyár utolján Mike Károlyt – tán már
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
