József Attila Ódájának I. tétel-énekét vettem kölcsön, hogy nekiinduljak június második hetének. Ha kedved tartja s időd engedi, kedves Olvasóm, jer velem ez alkalommal is!
43 évvel ezelőtt, 1980. június 9-én Rio de Janeiróban halt meg ifj. Lóczy Lajos geológus, a magyar szénhidrogénmezők feltárásának kezdeményezője. Világhírű Ázsia-kutató édesapja, id. Lóczy Lajos (1849–1920) nyomdokait követve a földtudományok művelését tűzte ki célul. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte. Az I. világháború alatt 1917–18-ban az MTA expedíciója tagjaként Nyugat-Szerbia geológiai térképezésén dolgozott. Később Szumátrán, Celebeszen, Ecuadorban, Lengyelországban és Jugoszláviában folytatott geológiai terepmunkát. 1933-ban a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója lett, és jelentős szerepet vállalt az első magyarországi kőolajmezők termelésbe állításában. Hasonló tevékenységet végzett Marokkóban, Törökországban, Görögországban és Dél-Amerikában is. 1970-ben írt nagy jelentőségű tanulmánya nyomán tárták fel Brazília atlanti selfjében a kőolajat. Szakmai dolgozatainak száma meghaladja a 90-et. Munkásságának elismeréseként a világ több tudományos testülete választotta levelező és tiszteletbeli tagjává. Sokoldalú elméleti és gyakorlati tudományos munkája révén nagy megbecsülést szerzett a magyar névnek szerte a világon.
Június 10. Szent Margit napja. Felvidéken, Medvesalján Retkes Margit néven emlegetik, mert ezen a napon vetik a retket, hogy jó gyenge maradjon. Szentes környékén, Csépán, tyúkültetésre alkalmas nap. A Hortobágy vidékén általában esős napnak tartják. A Délvidéken, Zentán Margitot Legyes Margitnak hívják. Ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, mert akkor abban az évben sok lesz a légy. A hiedelem szerint „Margit asszony a legyek királynéja, és ezen a napon minden konyhába beereszt egy kötővel”. Úgy védekeztek ellene, hogy mise idején a szántóföldről hozott földet szétszórták a házban. A csángók jégeső ellen hívták segítségül. Kallós Zoltán Moldovában gyűjtötte ezt az archaikus, napi jégeső ellen bájoló imát:
Sziz leány Szent Margit elindula széjjes uccán elé viszi arany medencéjét. Arany medencében viszi Krisztus Jédusnak harminchárom csepp vérit (…) Megtalálkozik a sátányval, sátányval. Azt kérdik sátányok: Szíz leány Szent Margit, mi az ok hejzád nem közeledhetünk? Hejzám nem es közeledhettek, mert tik tiszta lelkek vagytok. Én hunyam alatt viszem arany medencémet… arra megtérnek a sátányok. Azt mondják: Szíz leány Szent Margit ki ezt elmondja jég eső eleibe, az Úr Jédus Krisztus megérzi a határát, mezeit, szőlősöket, kerteket a jégtől, Uram Jédus Krisztusom vidd el a jég esőt, nagy havasokra, nagy kősziklákra.
A Nagy-Nemerére, Saj-havasra, Naskalatra, Tar-havasra vagy az Oltárkőre, Ecsémre, éppen az Egyeskőre is akár, mit az ’56-os fellépéséért börtönnel büntetett Bartis Ferenc költő ilyennek láttatott:
Az Egyeskő – nem utánam, felém integet
A havasok hátán terpeszállásban őrködik évmilliók óta,
közeli rokona a Himalájának,
s az Alpoknak csak mostohatestvére;
túlnőtt az egeken;
repedéseiben eltévedt csillagok alszanak;
homlokán hazátlan fények serege zokog;
délkor vállán pihen meg a nap,
s mégis szemmel tart engem:
ha messzire megyek,
nem utánam, felém integet.
Jégesővel riaszt-e, vagy csupán bő záport ígérnek a fejünk fölé gomolyodó, vakítóan fehér üstökű, sötét vízszintes talpú kumuluszok? Az Antarktisz kivételével mindenütt megjelenhetnek, ahol a meleg légtömegek felfelé áramolva elérik a 600-3000 méter közötti magasságot. A néhány vagy akár néhányszor tíz kilométer átmérőjű gomolyfelhő a leggyakoribb felhőformák egyike. Általában nyáron alakul ki. Az állandóan változó légkörben hamar feltornyosodik. Ha eléri a tornyos gomolyfelhő szakaszt, záport zuhint a földre, akár jeget is rázhat ki magából. Továbbfejlődve zivatarfelhővé (cumulonimbus) alakul, ami heves zápor vagy jégeső mellett gyakori villámlással és hirtelen szélrohamokkal törhet ránk.
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég
Óh gyönyörűség!
Ilyen a most kezdődött Nyár.
Babits Mihály nyári napkezdete rusztikus derűvel fonja körül az embert –
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség…
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!
Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég…
Óh gyönyörűség!
–, hogy aztán a nap leszentültekor szeretet és félelem fanyarja legyen e gyönyörűség:
Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre…
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Június 10-én, 1625-ben született Apáczai Csere János is. Gyulafehérvári tanulóévei alatt tanárától, Bisterfeld János Henriktől kapott indíttatást az enciklopédikus tudás megszerzésére. Hollandiai egyetemi évei alatt ismerkedett meg Descartes filozófiájával, és feleséget is ekkor választott. Még Hollandiában írta a Magyar Encyclopaediát, 1655-ben Utrechtben jelent meg, melynek köszönhetjük az első magyar szakkifejezések használatát. Apáczai az anyanyelven folyó oktatás első szószólója volt:
„…A fő indító okom ez vala: hogy a magyar nyelven írt tudományos könyvek nélkül szűkölködő nemzetemen tőlem kitelhetőképen segítenék s oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben az anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.”
Apáczai nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása (Magyar logikátska) is.
1656-os, Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól című beköszöntő beszédében fejtette ki hitvallását, egyben felvetette az erdélyi egyetem gondolatát. Mint mondta, az iskola nem csupán téglafal vagy berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. Haladó gondolatai, megnyilvánulásai ellenségeket szereztek számára, magára vonva II. Rákóczi György fejedelem haragját, aki büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyezte át. 1658-ban egy akadémiatervezetet terjesztett elő, ezt azonban már nem tudta a gyakorlati megvalósulásig vinni. Fiatalon, 34 évesen halt meg tüdőbajban. A Házsongárdban nyugszik, holland felesége, Aletta van der Maet mellett.
Áprily Lajos gyönyörű poémában (Tavasz a házsongárdi temetőben) állított emléket mindkettőjüknek:
A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.
S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,
akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.
Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.
S a dallamot karral kísérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,
hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.
Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.
S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,
míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.
Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.
Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána…
A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.
S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, 17 évvel Bartis Ferenc halála után
Tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
