A természet kalendáriuma (DIX.)

Április 22-én a Nap az állatöv második szakaszába, a Bika jegyébe lép. Egyforma távolságra járunk a tavaszi nap-éj egyenlőségtől és a nyári napfordulótól – itt vagyunk hát a tavasz közepén.

 A Bika jegyébe lépve ókori regét terítek eléd, kedves Olvasóm. Valamikor réges-régen nem volt semmi más, csak a szárnyas Éjistennő, a Szél és Kronosz, az Idő. A önmagától megrészegült Szél addig keringett, míg körülölelte s megtermékenyítette az Éjistennőt, aki különös tojást tojt: belőle a szárnyas Érosz pattant ki. Közben a sohasem öregedő Kronosz lassan létrehozta az Éthert és a Káoszt – a világegyetemet. Az Éther az ég világossága volt, a Káosz pedig a szilárd talaj nélküli űr, a tátongó nyitottság. Érosz a magában hordozott isteni magokkal termékenyítette meg a Kháoszt, és keletkezett az első anyag, a mot, azaz a saras, iszapos, süppedékeny befogadó, a megtermékenyülő anyaföld. (A német s az angol nyelvben az anya szó – mutter, mother – máig őrzi eme ősszót.) Az embert is eme anyaföldből gyúrta Isten, aztán lelket lehelt belé.

 Az ógörög mítoszok tovább gombolyítják a történések fonalát. Amikor Zeusz meglátta Európát, amint éppen virágokat szedett a tengerparton, nem akarván felfedni kilétét – a fenséges Naphoz hasonló isteni voltát –, ragyogó fehér bikává változott. Európát elbűvölte a fehér bika, s játszadozás közben felült a hátára. A hatalmas és szenvedélyes bika ekkor a tengerbe vetette magát, sebesen szelte a vizet, s csak Kréta szigetén lépett partra. Ott aztán magáévá tette Európát. Európa termékeny Hold-leány volt, akárcsak anyja, a félarcú, messze világító Telephasszé, a Hold. Zeusz és Európa szerelme a Nap és a Hold egyesülése volt, mitikus tavaszünnep.

 Áprilisi virágok illata keveredik a nehéz föld szagával. Hirtelen feslik a fák lombja, s a zöld ezernyi árnyalatában tündököl mező-erdő. Az alhavasi gyepekben már nem csak mocorognak, de tömegesen csodakékülnek a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) mezők.

 A sáfrányok a nősziromfélék családjába tartoznak. Európában, Észak-Afrikában s a Közel-Keleten, egészen Közép-Ázsiáig lelhetők fel, közel 90 fajuk ismert. Egy részük – a Kárpát-medencei fajok is – tavasszal nyílik.

 A sáfrány név évezredeken keresztül a jóféle sáfrányt (Cr. sativus), pontosabban a bibéjéből készült fűszert jelentette. A szó az arab sahafran, zafran (sárga) szóból ered. Tudományos neve a görög kronosból származik, fonalat jelent, a bibe alakja ilyen. E kultúrfajt a kréta-szigeti vadsáfrányból (Cr. cartwrightianus) nemesítették. Bő 3600 évvel ezelőtt már mínoszi falfestmény örökítette meg a sáfrány bibéinek begyűjtését. 4300 éve az Eufrátesz mellett létezett egy Azupirano (Sáfrányváros) nevű település. A jóféle sáfrány sötét narancsszín bibéit az őszi virágzáskor gyűjtik. Egy kg-nyi sáfrányport 150.000 virág ad. A legdrágább fűszer a világon, ára az aranyéval vetekszik: kilójáért akár 40.000 lejt is elkérnek.

 De csak a jóféle sáfrány bibéje fűszer. A kertekbe ültetett vagy vadon élő sáfrányok bibéje alkalmatlan fűszernek. A sáfrányt ételízesítés mellet ruhafestésre használták. Az ókorban fontos afrodiziákum volt. A XIV. század nagy pestisjárványai idején gyógyszerként fogyasztották. Ma szív- és érrendszeri betegségek kezelésére használják. Nagyobb mennyiség azonban halált okozhat – ezt már az ókorban is tudták.

 A dísznövényként ültetett sáfrányok közül a sárga virágúak többnyire az aranysáfrány (Cr. flavus), a fehér vagy lila virágúak pedig a kerti sáfrány (Cr. vernus) nemesített változatai.

A Közép-Európa délkeleti növényföldrajzi tartományát határoló magashegységekben – Kárpátok, Alpok, Balkán-félsziget északi része – az őshonos sáfrányok rendszerezése nem is egyszerű feladat: öt fajt és számtalan hibridet tartanak számon.

 A legelterjedtebb közülük a kárpáti sáfrány. A Keleti-Kárpátokban, Észak-Erdélyben, a Podóliai-fennsík völgyeiben és az Észak-Alföldön fordul elő. Lepelcimpái tojásdadok, színük a halványlilától a sötétibolyáig változhat. Csúcsuk alatt jellegzetes sötét V vagy szív alakú mintázat látható. Tudományos nevét Heuffel János (1800-1857) botanikusról kapta. Gyakran virágszőnyegeket terít a tavasz lába elé a Kelemen-, Görgényi- s a Csíki-havasokban is. S a Madarasi-Hargita lilás ibolyaszínbe öltöző, még gyakran hófoltos platója igazi tavaszünnep.

 Április 22. a Föld napja. E nap a Föld természeti környezetének megóvására hívja fel a figyelmet. Az ötletet John McConnell békeaktivista vetette fel 1969-ben, egy UNESCO-konferencián, San Franciscóban. A Föld napját első ízben 1970. március 21-én tartották, ami az északi féltekén a tavasz első napja, tavaszünnep. Amikor Denis Hayes, aki azóta az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett, mozgalmat indított a Föld védelmében, került át e nap áprilisra. A napot 175 országban tartják, Erdélyben 1990 óta rendezik meg. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét Földanya nemzetközi napjává nyilvánította.

 A Föld napja mozgalom egyik jelmondata:

Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?

 Sajnos az ember megváltoztatta a világot, de vissza tudja-e változtatni eredeti állapota közeli helyzetébe? Hadd ütköztessem e gondolatot a 298 évvel ezelőtt, 1724. április 22-én született Immanuel Kant A tiszta ész kritikájában megfogalmazottal:

 Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban fejlődnek és pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha mesterkedéssel, üvegházzal és formák rákényszerítésével nevelték volna.

 A valódi természetvédelem ennek a nézőpontnak az elfogadásával kezdődik.

 S rendeljük hozzá a homoki gyík (Podarcis tauricus, Laceta taurica) példáját. Ez a gyíkfaj a 2022. év hüllője. Teljes testhossza 18-24 cm. Háta közepén zöld sáv fut, melyet kétoldalt sötét, foltozott minta kísér. Mint hazánk minden őshonos hüllőfaja, a homoki gyík is védett. Élőhelyét a cserjésedés veszélyezteti. Táplálékát apró rovarok képezik, őt magát sok ragadozó (pl. róka, madarak, rákosi vipera) fogyasztja. Menekülés közben gyakran cikcakkban fut. Március és október között nappal aktív, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki.

 Kedvenc élőhelyei az ürömmel, kutyatejjel borított köves domboldalak. (...) homokos, ritka füvű területeket kedveli. Veszély esetén leginkább valamely talajrepedésbe, tücsöklyukba surran, néha a földben élő farkaspókok függőleges aknáiba is bemenekül, bizonyára mindkét fél rémületére – olvasom Kiss J. Botond 1985-ben a Kriterionnál megjelent Kétéltűek, hüllők című könyvecskéjében.

Odakint fújhat forró böjti szél

de már mindent zöldre satíroz a tavasz

és belül is súgja: remélj remélj

bár megropogtat az átmenetiség s ravasz

szólamokba szédült fényes árulás

kínhalál feltámadás: Jézus és Júdás

egyazon szívbe itt könnyen belefér

mert a szabadságot mindig megkísérti

a rabság s van aki ismét megkísérli

az áldozatot ha életével is játszik

példaként mindig ott feszül tavasszal

fecskék hatalmas hídja Afrikáig

hogy remélj remélj – szíved majd megérti

ha nyarak emléke is élni marasztal.

 E Tizennégy áprilisi sort Nagy Gáspár vetette volt papírra, saját bevallása szerint Jékely Zoltán emlékére, aki Szent György napján született.

 Április 25-én, 1935-ben lépett érvénybe az első magyar természetvédelmi törvény.

 Aki természetvédelemben gondolkodik, jó, ha megszívleli az 1901 évvel ezelőtt, 121. április 26-án született Marcus Aurelius gondolatát:

 Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége.

 26-án, 1945-ben írták alá az ENSZ alapokmányát San Franciscóban.

 26-án, 1986-ban Csernobilben – a város nevének jelentése fekete üröm – felrobbant az atomerőmű 4. reaktora.

 S ez is április végén történt: 1906. április 27-én Apponyi Albert kultuszminiszer rendeletére azon évtől kezdődően minden iskolában megtartották a madarak és fák napját.

 Április 28. Flórának, a tavasz és a virágok istennőjének napja, már az ókori Rómában is ünnepelték őt.

 Szeszélyes időjárású és még „szeszélyesebb” tudománytörténeti múltú áprilisunk végén maradok kiváló tisztelettel.