A természet kalendáriuma (DCXXX.)

Aranygyümölcsös Kosály!

Megjöttél sárguló terheddel,

koszorúsan állsz.

Csak most voltál rügyező ág,

csupasz fa, reménykedő ígéret,

és már itt állsz megrakodva,

királyi pompában, beteljesedve,

cézári győztesen –

Kosály, kosályi kert!

Kosályi kert!

Látom nemesen csillogó ékköveid

a lombok közt.

Látom függő brilliánsaid, az aranykörtéket,

látom a pazar szilvafonatokat,

mint gyöngyfüzéreket.

Látom a nagy birsalmákat és birskörtéket.

Látom a kerten túl a távoli határt,

a beért mezőket,

a kéklő hegyoldalakat,

az enyhe-zöld szőlődombokat.

Látom a zizegő zabvetéseket,

a zúgó kukoricásokat és a keréknagyságú

napraforgókat

a vetések szélén.

Látom a learatott búzát,

az aranyló tarlót, a keresztekkel

megrakott földeket.

Csak most volt minden zsendülő vetés,

szárbaszökkenő hajtás,

kicsi, támogatásra szoruló palánta.

Hallom a szél finom citeráját

a zabfejeken.

Látom az egész felöltözött,

megáldott és gazdag határt.

Mindenkinek van, kell legyen az életében egy hely, ahonnan elindul, vagy ahova megtér. Íme, Bartalis János 1930-as Aranygyümölcsös Kosálya. Versével indulnék augusztusi harmadik sétámnak. Kedves olvasóm, tarts velem!

De lám, mily panaszba – az Ember panaszába – fúl e kies Kosály (Erdély, Kárpát-medence, Európa, Terra) élő természetének dicsérete:

Csak én állok szegényen,

üresen e nagy gazdagság közepett.

Csak én nem tudom, mit csináltam,

amíg a gyenge vetésből

gazdag kalangya,

s egy szem kukoricából

karvastagságú cső,

a finom virágból mézédes alma lett.

A búza, amin áttapostam, többre volt képes,

a fa, melyet viharok cibáltak,

nagyobbat alkotott. 

(Engem milyen viharok téptek?)

A katángkóró az út szélén,

amelyen átgázolt száz szekér és állat,

lám – kéken virít.

Minden megalkotta a maga művét.

Minden.

A fű is, a fa is, a katángkóró is,

a palánta is.

Csak én állok tétován, üres kézzel.

Csak én, az ember, csak én, csak én…

Majdnem száz évvel ezelőtt adott számot minderről a költő: Ember, mit tettél és mit nem cselekedtél?

Nyár közepe. Aszály. Csak itt-ott virít egy-egy kopottzöld folt a mezőn. A szívós aranyvessző még bírja. Arankapokróc fed néhány négyzetméternyi szikkadó csenkeszt. Selyemkóródandárok ontják már ezrével röpítőszőrös magjaikat. Gyalogakácfoltok „díszítik” a gondozatlan városi parkot. Kaukázusi medvetalpak hódítják el az utolsó szárazgyepek még „kiadó” helyeit. Parkokból rég kiszökött bálványfák tüntetnek egy házrom körül szívósságukkal. Invazív fajok.

A biológiai invázió olyan idegenhonos fajok megtelepedése, amelyek valamilyen emberi közreműködés révén jutottak el egy adott területre, és képesek tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva, elterjedni. A hangsúly a terjedés drasztikus ökológiai hatásán van. Egy őshonos faj is tud inváziósan viselkedni, mint például a vaddisznó vagy a hód, vagy akár a nebáncsvirág, nem beszélve a nitrogénkedvelő csalánról.

Az emberi közreműködés sem alapfeltétel. A környezet folyton változik, és ennek hatására az addig háttérbe szorított fajok dominánssá válnak, mások visszaszorulnak. Mindig is létezett ez a folyamat.

Ma viszont az ember jelentős környezetátalakító tevékenységet folytat. Az erdőkből legelők, szántóföldek, utak és városok lettek, az egykor vizes élőhelyen állattartás és növénytermesztés folyik. Közben az éghajlat is megváltozott. A fokozódó világkereskedelemnek és turizmusnak „köszönhetően” felgyorsult az idegen fajok behurcolása.

A Kárpát-medencében az elmúlt évszázadban több mint száz új faj jelent meg – jelenleg évenként átlagosan tíz-tíz növény- és állatfajjal gyarapodik ez a lista. Ez a folyamat drasztikus ökológiai hatást gyakorol a hazai ökoszisztémákra: az inváziós fajok megeszik vagy kiszorítják élőhelyükről az őshonos fajokat, vagy veszélyes kórokozókat terjesztenek. Ennek következményei bennünket is érintenek.

Az invázió nem állítható meg, csak késleltethető. Az ökológusok szerepe abban van, hogy előre jelzik az újonnan megjelenő inváziós fajokat és azok várható környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait. A gyakorlati védekezéssel kapcsolatban is tudnak tanácsot adni, például meg tudják mondani, hogy hogyan kell gondozni az erdőket, hogy az ne engedje szóhoz jutni az inváziós fajokat, vagy javaslatokat tudnak tenni a nem őshonos fajokat célzó szúnyogirtással kapcsolatban.

Harminc éve az ökológia inkább elméleti tudomány volt, de mára sokkal erősebbek a gyakorlati alkalmazhatóságai. Új technológiákat, DNS-módszereket használnak, rengeteg adatot dolgoznak fel statisztikai és bioinformatikai eljárással. A környezeti kihívások korában fontos feladat a gyakorlati megoldások kidolgozása: fenntartható városfejlesztés, tájhasználat, tájrestauráció, ökológiai alapú mezőgazdálkodás.

Mivel a környezet gyorsan változik, irreális azt a természetvédelmi célt követni, hogy visszaállítsuk az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtti állapotokat. De a restauráció során lehet törekedni az élőhelyek maximális diverzitásának megőrzésére, úgy, hogy közben ellenálló maradjon a megváltozott környezet viszonyaival szemben is. Az őshonos fajok uralkodásával tudjuk megőrizni a tájjelleget, de a folyamatban szerepe lehet az inváziós fajoknak is.

Az evolúciós ökológiai megközelítésben benne van a változó környezethez való alkalmazkodás, így a mai ökológiai kihívásokat is a gyorsan változó természeti, gazdasági és társadalmi környezetben kell értelmezni.

Az ökológiai tudásból nem lesz azonnal gyógyszer vagy új technológia, de közép- és hosszú távon járványoktól, inváziós fajoktól mentik meg az embereket, ha az ökológusok javaslatai beépülnek a politikusok és a gazdasági szakemberek döntéseibe.

Augusztus 18. Ilona napja. A név első patrónája Nagy Konstantin kelet-római császár édesanyja volt. Szent Heléna császárné Kr. u. a IV. században fiának buzdítására keresztelkedett meg. Élete utolsó éveiben végigzarándokolta a Szentföldet, s templomokat építtetett mindenhol, ahol csak megjelent élete során Jézus Krisztus. A legenda szerint kiásatta (megtalálta) a Szent Keresztet, ennek egyik részét Konstantinápolyba küldte, Jeruzsálemben hagyva a másik darabot, az ott épülő kálvária-hegyi templom számára. Magyar földön is a trón közeléből indult a név terjedése. Ezt a nevet viselte a XI. században I. Béla leánya, Szent László húga; az első Árpád-házi Ilonának lengyel királylány volt az anyja, ő maga utóbb horvát királyné lett. A XII. században Vak Béla felesége pedig szerb fejedelmi családból származott. A Helenából lett a szláv Jelena, s ez Jelona közvetítésével alakult magyar Ilonává. Igazán népszerűvé a XVI. században lett, amikor Gergai Albert lefordította az olasz tündérmesét, ami hamarosan kapós olvasmánnyá, népkönyvvé vált. A címe pedig Árgyélus királyfi és Tündér Ilona volt. Így vált az ógörög mitológia Helénája Ilonává Magyarhonban. 

S Kosztolányi Dezső megírhatta a XX. században, feleségéhez címzetten, egy ékkövét a magyar költészetnek, az Ilonát:

Lenge lány,

aki sző,

holdvilág

mosolya:

ezt mondja

a neved,

Ilona,

Ilona.

Lelkembe

hallgatag

dalolom,

lallala,

dajkálom

a neved

lallázva,

Ilona.

Minthogyha

a fülem

szellőket

hallana,

sellőket,

lelkeket

lengeni,

Ilona.

Müezzin

zümmög így:

„La illah

il’ Allah”,

mint ahogy

zengem én,

Ilona,

Ilona.

Arra, hol

feltűn és

eltűn a

fény hona,

fény felé,

éj felé,

Ilona,

Ilona.

Balgatag

álmaim

elzilált

lim-loma,

távoli,

szellemi

lant-zene,

Ilona.

Ó az i

kelleme,

ó az l

dallama,

mint ódon

ballada,

úgy sóhajt,

Ilona.

Csupa l,

csupa i,

csupa o,

csupa a,

csupa tej,

csupa kéj,

csupa jaj,

Ilona.

És nekem

szín is ez,

halovány

kék-lila,

halovány

anilin

ibolya,

Ilona.

Vigasság,

fájdalom,

nem múlik

el soha,

s balzsam is,

mennyei

lanolin,

Ilona.

Elmúló

életem

hajnala,

alkonya,

halkuló,

nem múló

hallali,

Ilona.

Lankatag

angyalok

aléló

sikolya.

Ilona,

Ilona,

Ilona,

Ilona.

Augusztus 20. Első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről: István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”. A Kálmán-kori Hartvik püspökféle István-legenda szerint a szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, s így szólt hozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá”.

Noha a legfőbb királyi jelvény, a korona általában mindenütt nagy tiszteletben részesült, az a fajta szentség és közjogi méltóság, amit a magyar nemzet tulajdonított a Szent Koronának, másutt ismeretlen volt. Szent István és a korona a nevükben egyek. 

Szent István névünnepe István király, Szent Király vagy egyszerűen Király napja. István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása, amihez VII. Gergely pápa adott felhatalmazást, I. (Szent) László király érdeme. (Csak az 1179. évi III. lateráni zsinat óta lett a szentté avatás az Apostoli Szék kizárólagos joga.) A szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját. A magyar katolikus egyház ezt a napot iktatta a naptárba István névünnepeként.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2024-ben, Rókus napján