Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
In hac valle miseriae
Et in terris Pannoniae,
Ex alta stirpe Graeciae:
Nascitur Demetrius.
Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve.
Dömötör a keleti egyház kedvelt szentje. Katonatisztként Tesszáliában szenvedett vértanúhalált. Ünnepe már a Pray-kódex kalendáriumában szerepel. Tiszteletének magyarországi terjedését az is elősegítette, hogy – mint a fenti latin négysoros is rögzíti – a későbbi magyar föld szülötte.
Miként Gábor és Mihály főangyal, úgy áll szemben egymással a két híres katonaszent, György és Dömötör is az év – és a magyar Szent Korona – abroncsán. György napjával (ápr. 24.) Dömötöré (okt. 26.) éppen átellenben van – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Ünnepeik az évet két egyforma félkörbe vágják, mégpedig katonákhoz illően hadak évadjára (nyári fél év) és fegyvernyugvás idejére (téli fél esztendő).
Ma Szent Dömötörrel indulok október végi határjárásra. Ha kedved tartja, induljunk együtt e kies őszben, ahol Hagyakoznak az őszi szelek:
Igen: a hegyek felett
hagyakoznak az őszi szelek.
Súgnak, suttogó,
szelíd szóval.
Az őzek szemén tükröződnek
az őszi kékek, a haló zöldek,
a reggel kilehintett párák.
A bükkfa nézi megnyúlt árnyát:
meztelen magát.
Némán hallgat.
Emlékei a madárdalnak
lezsongnak hajszálgyökeréig.
Az égben tél gyümölcse érik.
Hófelhők húznak át a tájon,
de egy se kész, hogy kiabáljon.
Villám?
Szikrányi fény se moccan.
Némán suhannak,
megfagyottan.
Horváth István verse még 1969-ben látott nyomdafestéket a Tornyot raktam kötetében. Az ősz gyümölcsei még itt-ott a fákon: almák, körték színesítik a levélelhagyott ágakat.
Október 25-én, éppen a XIX–XX. század fordulóján született a gyümölcsnemesítő kertész, Zatykó Imre. Az állami faiskolák munkáját irányította, végül a Kertészeti Kutatóintézet munkatársaként a magyarországi faiskolai hálózat kialakítása és a korszerű gyümölcstermesztés egyik megalapozója volt. Kiemelkedő eredményeket ért el a gyümölcsfaalanyok szelekciójában, a hazai alanyok összegyűjtésében, a dió és más gyümölcsfajták gazdaságos szaporítási módjainak kikísérletezésében.
A Kobaltkék ég alatt még gyümölcsök mosolyognak, s glédába állt színek érkeznek az erdők felől, valahogy úgy, ahogy Horváth István látta és láttatta 1971 októberének első Jóbarátjában. (Ki emlékszik még erre a rejtett természeti szépségeket felmutató hetilapra, amely – a romániai Pionírszervezet Országos Tanácsának védőpajzsa alatt – szinte konspiratív összekacsintással oktatta magyarságuk megtartására az akkori általános iskolásokat?)
Az ég kobaltkék,
és a lepkék
ritkulnak, több a kék virág.
Zsong a fű hegyén
bágyadt napfény,
s a hegyen fönn a csend kiált.
Gyümölcsmosolyok
zengik boldog
örömben az érés színét.
Ízes illatok
selyme ragyog.
Fodrait lágy szél bontja szét.
Fecskék kerengnek.
Zászlót lenget
útjuk elé a messzeség.
Színek hada jön
át az erdőn:
élő, bűvös, csodás mesék
– hogy a szívemet
megkeressék.
Október 26. A hónap utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka 3 órakor ér véget a nyári időszámítás. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. Maga ez a rémes reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszatekerni: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944-ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta „élvezhetjük” ismét az óraigazítás örömeit. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor. Akkor, már az EU-irányvonalnak megfelelően, szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete.
De! A természetet nem lehet sem becsapni, sem törvényeit felülírni. A baromfiak, a négylábú gazdasági állatok, de még a blokklakás kiskutyája is a megszokott bioritmus szerint él. Csak a „mindentudó természet-hódító” ember az, aki még ma is – nem is tudom már, miben híve – erőlteti ezt az átállást – évente kétszer. Mert hogy az energiatakarékosságnak ez a több mint egy évszázada tartó óraátállítós őrült játék mit sem használ, rég bizonyított tény.
Mikor értjük már meg mi, emberek, a természetnek nem gyarmatosítói volnánk, csupán pásztorai. Sajnos évről évre megerősítjük ezzel a játszadozással is: érdemtelen pásztorok vagyunk…
A hónap végére is jut néhány természettudomány-történeti évforduló. Néhányat idebiggyesztek.
Október 27-én, 1866-ban született Hajts Lajos geográfus, térképész. 1895-től 1919-ig a Ludovika Akadémia tanára, majd Trianon után az Állami Térképészeti Intézet vezetője volt. A modern magyar térképészet egyik megteremtőjét tisztelhetjük benne.
Ugyancsak október 27-én, 1890-ben született Fehér Dániel erdőmérnök, növényfiziológus, a modern talajbiológia egyik nemzetközileg elismert megalapozója. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán, majd a berlini egyetemen tanult. Itthon növényélettanból és kémiából tett doktori szigorlatot, Bécsben pedig a filozófia doktora lett. Amikor Trianon után a selmecbányai főiskola Sopronba költözött, 1923-ban itt lett a növénytani tanszék vezetője. Nevéhez fűződik a soproni botanikus kert létrehozása. Sokfelé járt tanulmányutakon, expedíciókon: Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban, a Lappföldön, Algériában, a Szaharában, Olaszországban. Ezeken a helyeken növényszociológiai és talajbiológiai vizsgálatokat végzett. Érdeklődésének középpontjában a mikroorganizmusok, közelebbről a talaj mikroorganizmusainak vizsgálata állt. Foglalkozott növényélettani és -morfológiai, valamint ökológiai kérdésekkel, sőt 1938-tól sugárbiológiával is. Tevékenységének, szervezőkészségének köszönhetően a soproni növénytani tanszék az ország egyik legjobban felszerelt, anatómiai, élettani, talajbiológiai és fizikai laboratóriumokkal ellátott intézete lett.
Az október 28-án, talán 1673-ban született Csiba István két érdekes természetrajzi munkája miatt fontos a magyar tudománytörténetben. A teológia és a filozófia doktora volt a nagyszombati, majd a kassai egyetemen. Két természetrajzi munkát hagyott az utókorra. Az egyik az 1713-ban megjelent Dissertatio historico-physica de admirandis Hungariae aquis, amely a magyarországi vizekről szól. A másik, az egy évvel későbbi Dissertatio historico-physica de montibus Hungariae, metallis et lapidibus Magyarország hegyeiről értekezik. Utóbbi azért úttörő a maga nemében, mivel az ország hegyeinek ásványvilágáról, bányászatáról és kohászatáról, valamint egyéb természeti kincseiről is tudósít.
Ugyancsak október 28-án – születése évét is pontosan tudjuk: 1889 – született Désen Deési Daday András orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte. 1934-ben már Budapesten védte meg tudománydoktori értekezését Fejezetek a magyar orvostörténetből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására cím alatt. 1938-tól az állatorvostan története felé fordult az érdeklődése. Több orvostörténeti kiállítás megszervezése után a világ első állatorvos-történeti múzeumát hozta létre. Kórháztörténeti könyvének kézirata a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár birtokában van.
Október vége. Nagy csapatokba verődnek az áttelelő madarak. Néha hatalmas égi hullámverésben érkeznek, néha kis csapatokban járják az erdőszéleket, s van közöttük magányosan kódorgó is.
A tömegben érkező madarak szárnyzubogását meg az elcsendesülő csivitet vélem kihallani az 1923. október 28-án született Kormos István verséből:
Gyors madár-Niagara zúdul
ötven évemre fröcskölődve, csurdig
a vérző-füvű-rét zöld füttyögéssel:
rigók, csízek hullámlanak, pirók
csirreg egy galagonya-kottaágon,
havat futtatnak északi egekre
a barázdabillegető-bakák…
nem tél ez, mondják, év októbere (…)
Annak reményében, hogy az elkövetkező téli fél év Dömötör szellemében meghozza a háborúsrém-játszadozás berekesztését Európa keleti felén, s talán az óraátállítási játszadozásról is lemond ez a megbomlott értékrendű Európa(i Unió), maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2024-ben, Dömötör napján