Olvasom az 1926-ban megjelent Tavasz templomában című verset. Szerzője Móra Ferenc unokaöccse, a délvidéki Zenta szülötte, Móra László tanító, költő.
A márciusi langyos napcsudán a hóvirág szirmát készítgeti
Március első hetében, 1968. március 7-én született Erőss Zsolt. 12 évvel ezelőtt, 2013 februárjának végén, a 39. levelemben még bizakodóan írtam arról, hogy meghódítja a Kancsendzöngát. A júliusi 52. levelemben, már annak tudatában, hogy társával, Kiss Péterrel ott maradtak a hegyen, Magyari Lajos Csoma Sándor Naplójából idézve hajtottam fejet emléke előtt:
Oly magasan vagyok idefenn, a fenséges halál lábainál…
Gyerekkorának első megmászott sziklájára, az Oltárkőre, a gránitra, a kereszt alá már az év nyarán véset került Wass Albert szövegével. 2022 januárjának közepén, a 479. levelemben pedig arról számolhattam be, hogy a Kárpát Egyesület múzeumában, a dobogókői Eötvös Loránd Emlékházban egy táró őrzi a Csomolungma-csúcs első magyar meghódítójának emlékét. Mintha neki is írta volna Gál Éva Emese e sorokat:
Ugye, lemondtad ezt a tavaszt,
mert mit ültess kőbe,
vagy mit kezdj a tépett gyökerű boldogság
palántáival?
Az emberek életük fölszántott kertjében
esőért könyörögnek,
a szárazság sugárkaróin
fölfut a jajszó, mint az inda,
miért ne lenne csíraképes az a szent álom?
Ó, szövetkezz esővel, fénnyel, szövetkezz
megélhetéssel, ígérj tavaszt,
(…) bimbó öklök sajgó zöldjéből bomlik az erdő
zúgó hatalma, lomb lombra ébred…
A költő-festőnő tavaszi Könyörgésével lépek március második hetébe.
1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textilipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy nemzetközi nőnapot tartanak. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először. Mára az ünnep, különösen nálunk, a Kárpát-medencében, újabb értékekkel gazdagodva, a tavasz ünnepe.
Köszönet a nőknek – Márai Sándor Füveskönyvének szövegénél nem tudom ékesebben mondani. – Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, (…) mert a kezed szép volt. (…) És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.
Hadd idézzem itt az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter emlékét. 1897. március 8-án született. Egyetemi tanulmányait a berlini Charlottenburg egyetemen kezdte, majd amikor a budapesti Műegyetem is megnyílt a nők előtt, itt fejezte be. Építészoklevelét 1920. március 8-án kapta meg. Ő készítette a margitszigeti fedett uszoda szerkezeti terveit (az építész Hajós Alfréd volt). 1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották. Elhagyta az országot. Idegen földön is sikeres építész volt, New Yorkban 77 éves korában érte a halál.
Szeszélyes játékot űz ez a március eleje velünk. Hó alig, hideg szakajtóval. Aztán néhány pehelynyi, hogy másnapra még olvadt nyoma se maradjon.
Amilyen a március kilencedik napja, olyan lesz az egész hónap folyamatja.
Így az egykori regula. Jól cseng a sorvég. De, lássuk be, nem sok tapasztalati alapja van.
Március 10. a székely szabadság napja. A Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, a székelység összetartozásának jelképe. 1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten Török János református teológiai tanárt, Gálffy Mihály ügyvédet és Horváth Károly földbirtokost.
A hóvirág, mint biztató harang,
Misére szól… És szerte száll a hang.
A sombokor megrázza gallyait
S aranyruháját tüstént felveszi.
Kökény és sajmeggy védett aljait
A zsenge fűnek zöldje meglepi
S bogárbölcsőket ringat száz keze.
Olykor fehér pillangó száll bele.
– folytatom Móra László versét.
Március 10. a beporzók napja is. A beporzást végző rovarok világszerte tapasztalt pusztulása hívta életre ezt a napot. A pusztulás fő oka a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat). De egyszerű, lakossági módszerekkel a beporzó rovarok védelmében, életlehetőségek javításában jelentős lépések tehetők. A beporzók napjának szellemisége annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a méhalkatúakra figyel, hanem minden beporzó szervezetre: sok madár- és denevérfaj is végzi a megporzást. A termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik.
Éppen őáltaluk is – Móra László szavával élve – magunk is érezzük, hogy
Liheg a föld. A szíve feldobog.
A rét, az erdő, mint új templomok
Kinyílnak s felbúg benn’ az orgona.
Misére gyűl az ébredt sok madár.
A bárányfelhők bodrozó sora
Szent kárpitként a boltozatra száll.
– És rajta túl, a kék azúr felett
Egy ablakból az Isten nézeget…
Ennek a beporzott-beporzó kapcsolatnak egyik első propagátora volt a Torockószentgyörgyön, a templom tövében nyugvó egykori baráti tanítóm, Gergely János botanikus, természettudományi szakíró, egyetemi tanár. 1928. március 11-én született, s szülőfalujában is nyugszik 1989. június 11. óta. A Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerzett biológia–földrajz szakos oklevelet. Úgy találkoztam vele, mint az egyetemi Botanikus Kert tudományos főmunkatársával, 1978-ban már egyetemi előadótanárként revideálta, Csűrös Istvánnal együtt, a Marosvásárhelyről készült flóradolgozatom herbáriumát. Főszerkesztő-helyettese volt a
Contribuţii Botanice című szakfolyóiratnak, a Schedae ad „floram Romaniae Exsiccatam” című időszaki kiadványnak, a Botanikus Kert magkatalógusának és az egyetem herbáriumának. Ismeretterjesztő cikkek és rádió-előadások tucatjai kötődnek nevéhez. Munkatársa volt a Nyárády Erasmus Gyula szerkesztette tizenhárom kötetes Flora R. S. Româniának is. De talán a legnagyobb érdeme, hogy Pázmány Péterrel közösen 1960-ban magyarra fordította Iuliu Prodan és Alexandru Buia A Román Népköztársaság flórájának kis határozóját: az akkori botanika iránt érdeklődő erdélyi magyar ifjaknak egy megbízható iránytűt adott. Rongyosra olvasott példányom tanú rá.
Gergely-napi szél
Szent György-napig él.
Március 12. Gergely napja. Nagy Szent Gergely e napon hunyt el 604-ben Rómában. Apokrisziár – a pápa követe és állandó képviselője – volt a császári udvarban Konstantinápolyban, biztosította az összeköttetést az egyház nyugati és keleti része között. 590-ben őt választották pápának I. Gergely néven. 854 levele maradt ránk, a középkorban a legolvasottabb szerző volt.
Az egyháztörténet úgy tudja, hogy a gergelyezés IV. Gergely pápa (827–844) intézkedésére terjedt el – írja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban –, aki ezzel Nagy Szent Gergelyt, az iskolák, diákok egyik védőszentjét akarta megtisztelni. (…) A gyermek püspök a templomban versbe szedett prédikációt mondott, majd tavaszköszöntő seregével bejárta a várost. Az ünnep egyúttal a diákok tavaszi félévének kezdete is volt, amikor új társakat toboroztak.
A Calendae Martiae pogány szokásának – írja Kardos Tibor – és a görög tavaszdaloknak közös örökségeként Gergely pápát március elsején tavaszdalokkal köszöntötték…
Így lett Gergely pápa a középkori diákok és iskolák egyik legkedveltebb patrónusa. Névünnepe tavaszi félévkezdetnek számított, amelyet a diákok felvonulással, új tanulótársak felkutatásával ünnepeltek meg. A gergelyjárás, gergelyezés régi hazánkban is virágzott, tudomásunk szerint a magyarok, svábok, erdélyi és szepesi szászok, szlovákok között, de járta a cseheknél is. E játékba részben az aprószentek napján választott gyermek püspök középkori hagyományvilága is beleépült.
Ezek a kiaraszolt másodpercek a végtelenből,
(…) mintha évszakot váltanának benned a sejtek,
(…) Mondd, hogy tavasz van, mondd, hogy bennünk
nem szárad ki a föld soha.
– noszogat Gál Éva Emese Könyörgésének utolsó soraival.
Mondom: Tavasz van!
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2025-ben, a nőnap előtt az első tavaszi hajnalon
A sombokor megrázza gallyait, s aranyruháját tüstént felveszi
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
