A természet kalendáriuma (DCIII.)

Azokban a rossz időkben csakugyan a leghíresebb menedéke volt a Tisza-vidék bujdosó népének az Ecsedi-láp. Ez a rejtelmes víztömeg, amelyikről még azt se lehetett tudni, micsoda. Folyó-e vagy állóvíz? Tó-e vagy csak pocsolya, avagy éppen tenger? Két dajkája is van: a Szamos meg a Kraszna, mégis olyan, mintha ő volna az anyja ennek a két folyónak – írja az éppen kilencven évvel ezelőtt, 1934. február 8-án őseihez megtért Móra Ferenc az 1909-ben napvilágot látott, Apafi Mihály fejedelem idejében játszódó Rab ember fiai regénye 9. fejezetében. 

– Egy külön világrész ősi vadságban, ahogy az Isten megteremtette. (...) Vannak nádasai és erdői, amik teremnek édes gyökereket és tápláló bogyókat; vannak virágoskertjei, amik sebforrasztó balzsamot és gyógyító füveket nevelnek; ízes halaiból elélhetne egy ország; vannak őzei és szarvasai; s ami vízimadár otthonos a magyar földön, az őbenne mind fészkel, az is, amelyiknek másfelé már a fajtája is kiveszett. Paradicsomkert a láp annak, aki tud benne élni, (...) a nádgunyhók nemigen járnak kulcsra. Hiszen nincs, aki elől zárni kellene, ha volna is mit zárni. Hordtak nekik össze annyi eleséget a lápi emberek, hogy a fél gunyhót éléskamrává kellett csinálni. Volt ott aszalt gyümölcs, szárított gomba, őrölt makk, szederlekvár, főtt sulyom, volt ott füstölt csík is.

Ami alatt nem kellett mákos tésztát érteni, noha a vadmákot is bőven termi a láp, hanem kell érteni azt a karcsú halacskát, ami milliószámra nyüzsgött még abban az időben a réti vizekben. Úgyhogy marékkal lehetett fogni.

Ádámka – a regény egyik főszereplője, a kisebbik Szitáry fiú – még vadmézzel is megpakolta a füstölt csíkot…

A réticsíkot választották 2024 halának a Magyar Haltani Társaság online szavazásán, amelyen erdélyi halbarátok, természetbarátok is részt vehettek. A Magyar Haltani Társaság célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése s a témával kapcsolatos ismeretterjesztő munka. Ennek egyik fontos eleme az – idén már 15. alkalommal megszervezett – év hala szavazás. Idénre három jelölt volt, a réticsík (Misgurnus fossillis), a garda (Pelecus cultratus) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus). A 2023. december 31-én déli 12 óráig beérkezett 3875 szavazat 21 százalékával a laposkeszeg harmadik lett, a garda 30%-kal a második, a győztes pedig a voksok közel felét, 49%-át kapta.

A réticsík erősen megnyúlt, vaskos testű hal. Alapszíne okkersárga, a háta sötétbarna. Fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Szeme kicsi, alsó állású szája sem nagy, ám körülötte öt pár bajuszszál található. Lekerekített úszói ugyancsak kicsik, de igen gyors és erőteljes kígyózó mozgásra képes. Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok között is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. Kivéve a vízből, a végbeléből hirtelen kiáramló levegő vékony, sípoló hangot ad. Már Linné Károly is felfigyelt arra, hogy a saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik, s a lágy iszap felszíne cserepesre szárad. Csíkra éhes elődeink ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből.

A Duna-deltai halászok, akiknél a harcsafogásnak első számú kelléke a réticsík, mindig a hallevesben és sütve fogyasztják – írja Kászoni Zoltán a Székelyföld halai című, a Tortoma Kiadónál 2013-ban megjelent könyvében. – A halászoknak valamikor külön csoportját alkották a csikászok… Vesszőcsigolyából font kassal fogták a lápban – télen a jégen léket vágva is –, a városi piacokon régen nagy keletje volt… Híres volt a börvelyi káposztalében főzött réticsík.

Hermann Ottó írja, hogy „egy váltógarasért egy vesszőmérce csíkot adtak a kofák”.

Helyenként ma is időjelzőnek tartják, ugyanis felszínre törő nyugtalan mozgásával napra előre jelzi a vihart. A növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de az állományai kicsinyek és veszélyeztetettek, ezért védettek.

Erdély folyóvizeiben és mocsaraiban a teljes hosszúsága 18-22 cm, az ikrás néhány centivel hosszabb. Székelyföldi mocsarakban a tűző kánikulában belefúrja magát az iszapba. Az élőhely beszűkülésével sajnos eltűnőfélben van. Példának okáért őshonos Csíkszeredától délre, Alcsíkban is, de onnan szinte kihalt, ezért 2016-ban megpróbálkoztak az újratelepítésével. Csupán a Duna-delta kínál ma már biztos túlélési lehetőséget számára.

„Az egykoron oly hatalmas népies halászati ág, a csíkászat, ma általánosan leáldozófélben van, s aligha megéri a huszadik század első napjának virradatát” – írja Hermann Ottó 1887-ben A magyar halászat könyvében.

A mocsarak ész nélküli lecsapolásával s a folyók vízterének mezőgazdasági vagy építkezési célú hasznosításával az emberek saját életterüket szűkítették végső soron. Árvizek és aszályok egyaránt végigkövetik az emberiség történetét. Az egy év híján fertályezred éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas polihisztorságának egyik argumentumát fedezte fel és tette közkinccsé Oláh Anna a Porticulus Hungaricus internetes havilap XXXI. évfolyamának 11. számában 2017 novemberében a Kiáradást mi okoz? című szakcikkében, amelyben Bolyai Farkas vízépítési jegyzetét mutatja be. A Teleki Téka Bolyai-anyagában megtalált 20 oldalas dolgozat nyomdafestéket sohase látott, Oláh Anna feltételezése szerint „…az Aranka György létesítette Nyelvmívelő Társaság valamely füzetében, vagy az Erdélyi Múzeumban, vagy valamelyik egyéb korabeli kiadványban kívánta közreadni azokat az egyszerű észrevételeket és módszereket, amelyekkel kisebb folyóvizek szabályozását el lehet végezni.

(…) Bolyai nyilván feladatának tekintette a legszakszerűbb, használhatóbb, egyszerűbb megoldásokat adni.

A válaszokat szinte mindegyik kérdésre az áramló folyadékok fizikai törvényszerűségei adják meg. Ezen témakör legjelesebb kutatói a Bernoulliak voltak. Daniel Bernoulli fektette le a folyadékok áramlásának törvényét, miszerint minél nagyobb a folyadék áramlási sebessége, annál kisebb a folyási irányra merőlegesen (pl. a part falára) ható nyomás. Bolyai Farkas a fizika törvényeinek, így a Bernoulliak munkásságának alapos ismerője volt. A tanulmányban feltett kérdésekre szakszerű, tömör, használható magyarázatokat adott, amiben érződik saját gyakorlati tapasztalata is.”

Bár felmelegedést mond a meteorológia, a tavasz még távol. De ha a folyópartról duzzadó rügyű nyárfagallyat hozol, harmadnapra kibarkázik.

A tavaszköszöntő farsang vége felé járunk. Hiszen idén február 13-án már itt a húshagyókedd.

Az ókori népek tavaszünnepe, főleg a római szaturnáliák hagyományaiban gyökerező, de a germán hold- s a szláv Perchta ünnepével is megtetézett szokás- és hagyománykör az európai népeknél tovább élt. A téli napforduló után tartott téltemető-tavaszkezdő ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorultak. Mivel azonban a húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdőnapja, a hamvazószerda is ennek megfelelően – jó egyhónapnyi eltéréssel – változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E nap német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt. E szó bajor-osztrák szájon annak idején Vaschanc, ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. És ez lett a neve a vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő, rövidebb-hosszabb időszaknak is.

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata hazánkban éppúgy, mint más európai népeknél a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak Magyarországon. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a böjti ételek s a húsételek tréfás küzdelmét is. E tréfás küzdelmet sok európai nép megszemélyesítve adta elő. Erdélyben még a XX. század derekáról is említik a szalmabábokkal eljátszott tréfás viadalt.

Farsangi álarcos alakoskodást napjainkig is találunk a magyar falvakban – írja Dömötör Tekla a Magyar népszokásokban. – Míg egyes európai népeknél a farsangi maszkok nagy tömegben, csoportosan vonulnak fel, hazánkban jobban kedvelik a kisebb álarcos csoportok játékát. 

A húshagyókedd (ami a farsangi időszak vége) után hamvazószerdával indul a böjt. Azonban a böjt egy nap után felfüggesztésre kerül, hogy legyen lehetőség a farsangi maradékok elfogyasztására. Ezt nevezzük torkoscsütörtöknek.

Kellemes farsangfarki szórakozást kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2024-ben, 249 évvel Bolyai Farkas születése után.