Jobb volna most az erdőn kóborolni, hol titokzatos csend vár és varázs, halkan füttyentő hangra válaszolni, amelyet küld az ág, a zúzmarás.
Ha szellő indul, ékszer hull a fáról, mélyébe hív a dermedt hegyvidék, s akkor rezzennél, ha a fátyolából egy néma őz utadba ugranék...
– Nagyvárosi ködben írta volt 1966 telén Áprily Lajos –
De itt a nyüzsgő nagyváros ködében, híd döng s agyat zsibbasztva nő a zaj s a távolból átdong a félsötéten a túlról érkező városmoraj.
Az átkelőknél, mint a styxi tájon, tömeg tolong, s a jelzőfény se véd, autók száguldnak át a vak homályon s csörömpölő vas-szörny rohan feléd...
A nagyvárosi füstköd fél évszázad távlatából egyrészt a kombinát sújtotta városom ködét s egy távoli rémködöt idéz. A nagyvárosi levegőszennyezés első mérhető áldozata London lakossága volt. A köd és eső országának fővárosa felett 68 évvel ezelőtt, 1952. december 4-én egy hideg anticiklon ült meg, és a szélcsend miatt napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert, 100%-os páratartalmú köd takarta be, amely sárgás-feketés színűre változott a koromrészecskék miatt. A londoniak fekete humorral borsólevesnek nevezték el a különös színű levegőt. Angliát már a szigetet meghódító rómaiak is a pára, a köd és az eső országának tartották. Londonban mindehhez hozzáadódott már a középkorban is a szén égetésekor keletkező korom, az így kialakuló füstködöt nevezték el az angol smoke (füst) és fog (köd) szavak összevonásával szmognak. I. Edward király már a XIV. század elején rövid időre betiltotta a szénnel történő fűtést, nem sok sikerrel. A brit fővárosban nem is olyan régen még kapható volt a Londoni szmog címkével ellátott színes konzervdoboz, amelyet a turisták szuvenírként vihettek haza. A tragikus 1952-es füstköd azonban nem turistalátványosság volt. A szúrós szag csípte az orrot és a szemet, a korom fanyar ízt hagyott a szájban; a metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem jártak, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkent. A betegek nem jutottak el a kórházakba. Mint később kiderült, e nap ezrek számára jelentett halált. A köd természetes velejárója novembernek, a belőle kicsapódó víz tiszavirág-életű szépségek létrehozója.
„A völgyünket köd ülte meg tömötten, belőle hűvös pára-por pereg”
Fehér virág a fákon: zúzmara. – ezzel a képpel kezdi egész életét végigkísérő csodakék madaráról szóló versét Áprily Lajos –
S gyermekkorom azúrkék madara a fehérségből sűrűn látogat: viszi a száradt szilvaroncsokat. Nesztelenül száll, alattomosan, s ha csent, visszavitorláz okosan. Most szajkó úrral nincsen is vitám – hadd tisztogassa alvó kerti fám –, de ősszel volt. Mert vitte a diót s fumigált minden kérő szót, szidót. Azután lopni kezdte gesztenyém s hiába érveltem: „Hohó: enyém!” Ha nappal űztem, hajnalban rabolt és mindennap mohóbb étvágya volt. „Ez mégis sok! – gondoltam ֪ meglesem, estefelé, mikor a nap hanyatló.” Jött, meglapult. És én erélyesen így feddettem meg: „Te gyönyörű rabló!”
Rabló. Ez versének címe is. Az őszt kiraboló november első napjaiban tartották a rómaiak Bona Dea, más nevén Fauna földistennő ünnepét. E kirabolt, ködtől és zúzmarától vemhes tájban indulok első novemberi sétámra, kedves Olvasóm. Ha kedved szottyan, tarts velem. December 5-én lesz 174 éve, hogy 1846-ban a galíciai Borszczowban megszületet Fialowski Lajos botanikus és nyelvész, a magyar gyorsírás egyik kifejlesztője. 1851-ben került szüleivel Magyarországra. A bécsi egyetemen természetrajzi, földrajzi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1870-ben Sopronban kezdte meg tanári pályáját, és az akkor még németül érző és beszélő városban jelentős magyarosító tevékenységet fejtett ki. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1884-ben Budapestre került tanárnak. Sokoldalú tudományos munkásságának fő iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása, a magyar gyorsírás terjesztése és rendszerének tökéletesítése terén is. 396 évvel ezelőtt, 1624. december 5-én halt meg Bauhin Gaspard bázeli orvos, anatómus és botanikus. Az elsők között írta le a vékony- és vastagbél határán levő ileocoecalis (Bauhin-) billentyűt. A 16. századi itáliai botanikus, Andrea Cesalpino botanikai osztályozásának alapelveit továbbfejlesztve ő volt az első, aki világosan körülhatárolta a növényfajokat és nemzetségeket (fajcsoportokat). Hírneves munkája, a Pinax theatri botanica (Növények képes bemutatása) 1623-ban jelent meg – a legsikeresebb korai kísérlet az összes ismert növényfaj elnevezésére és rendszerezésére. Kb. 6000 növényfajt sorol fel és ír le, bevezetve a nemzetség- és fajnév alkalmazásával történő elnevezés gyakorlatát (binominális nómenklatúra), ami később a két neves botanikus, John Ray és Linné Károly munkásságával teljesedett ki.
Zúzmaravirág a fákon, ha szellő indul, ékszerük földre hull
Hatodika, Szent Miklós napja után folytatom e heti tudománytörténeti sétámat. December 7-én, 1850-ben született Schwarz Dávid. A keszthelyi fafeldolgozó üzem tulajdonosa 40 éves is elmúlt, mire – 1895-től – elkezdett foglalkozni a repüléssel. Léghajóját fémből akarta felépíteni. Terve egy alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó megvalósítása volt. Üzemeit eladva, egész vagyonát feláldozta célja elérése érdekében. Mivel a bécsi hadügyminisztériumtól nem kapott támogatást, Szentpéterváron, Oroszországban két évig dolgozott tervein. De mert az orosz kincstár is megvonta támogatását, Berlinben egy alumínium-feldolgozó üzem tulajdonosa, Berg Károly nyújtott támogatást a további kísérletekhez. Az 1896. október 9-én tartott első próbarepülés sikertelen volt a rossz minőségű hidrogéntöltet miatt. A feltaláló a megfeszített munka és a sorozatos balsikerek következtében testileg-lelkileg összeomlott, és 1897 januárjában meghalt. A sikeres felszállásra 1897. november 3-án került sor. Özvegye a léghajó terveit eladta Zeppelin Ferdinándnak. Így lett a kormányozható léghajó neve Zeppelin. December 9. az 1866-ban e napon létrejött Országos Erdészeti Egyesület napja. Az egyesület megalakítása Bedő Albert, Divald Adolf és Wagner Károly nevéhez fűződik, a szervezet a Magyar Erdészegylet helyébe lépett, a mintegy 40 alapító kezdeményezésére. Az egyesület az 1848-ban megalapított Magyarhoni Földtani Társulat után Magyarország második, jelenleg is működő műszaki-gazdasági jellegű szervezete. Az alakuló ülésre az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Üllői úti székházában, az ún. Köztelken került sor. Hamarosan, a kiegyezést követően az addig Magyarországon működő, osztrák szervezésű Ungarischer Forstverein jogosultságait megörökölve három-négy évtizedre a honi erdészetpolitika meghatározó szervezete lett. Az egyesületi lap folyamatosan működött 1950-ig Erdészeti lapok címen, majd kétéves betiltás után 1952-ben Az Erdő címen alakult újjá. Mindmáig a Természettudományi Közlöny – mai nevén A Természet Világa – mellett a legfontosabb tudománynépszerűsítő folyóirat egyben. December 10. az ENSZ emberi jogok világnapja, egyben a Nobel-díjak átadásának napja. Mai, köd kísérte sétánk végén újólag a Visegrád alatti Szentgyörgypuszta remetéjének, Áprily Lajosnak a gondolatához térek meg. A Ne keressetek négy sora így tűnik el a zúzmarás völgy ködében:
A völgyünket köd ülte meg tömötten, belőle hűvös pára-por pereg. Ne is keressetek már, emberek, köddé foszoltam itt a téli ködben.
Maradok kiváló tisztelettel. Kelt 2020-ban, Szent Borbála, a bányászok védőszentjének napján
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
