2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Illatja rozmarinnak,

Mézíze a fügének,

És a rukerc pirossa

Szájunknak és szemünknek

S orrunknak is mi kellő?


Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni dalokjából A szamócával indítom ma útnak magam gondolataim tekergő ösvényén. Kedves Olvasóm, tarts velem ez alkalommal is!

De mi is az a rukerc? A Pallas nagy lexikona szerint a ma százszorszépként ismert növény régi neve. A Linnénél Bellis névre hallgató nemzetség ma használatos nevét Benkő József adta. De Diószeghi Sámueléknél, a Magyar füvészkönyvben, melyet sógorával, a Lúdas Matyi szerzőjével, főhadnagy Fazekas Mihállyal írt s jelentetett meg 1807-ben Debrecenben, e fura néven szerepel. Csoda-e, ha a cívisváros szülötte Csokonai e nevét használja? S csoda-e, hogy manapság csak százszorszépként ismeri a magyar nép?

Buja rózsafáról hull a hervadó


De térjünk vissza az eper megénekléséhez! Most kezd érni erdőn-mezőn. Ó nem, nem a termesztett eper, hanem a természet által felejthetetlen aromával megáldott földi eper.


Hát még, ha egyesűlnek

E kedves érzések? –

Ímé, az ért cseresznye

Mely édes és piross is,

A sárgadinnye szagja

Nárdus, s az íze nektár:

A rózsa színe bíbor,

S illatja fínom ámbra.


De rozmarinnal együtt

A kis rukerc, fügécske,

Cseresznye, sárgadinnye

És rózsa öszveséggel

Van elvegyítve a szép

Szamóca bíborában.

Szép színe drágalátos,

Mézíze szájat enyhít,

S illatja a velőkre,

Mint egy nepente, felhat.


Lám, egy – Csokonainál elég gyakori – újabb szótalány.

A Nepenthes a görög mitológiában olyan ital, amely enyhítette a fizikai fájdalmat és felejtette a lelki szenvedést. Az olasz nyelvben gondűző, búfeledtető italt jelent. A XVII. században egy hipnotikus, nyugtató tulajdonságokkal rendelkező gyógyszer neve volt. Tulajdonképpen morfin-hidrokloridot oldottak citromsavval együtt marsalaborban. Ma is palackoznak Nepenthes márkájú borokat szerte a világon.

A kancsóka húsevő növénynemzetségnek Linné adta a Nepenthes nevet. A görög eredetű szó (né- tagadó előtag, penthos= bánat, szomorúság) utal arra, hogy e trópusi növények a levél végi kancsójukban olyan csábító nedvet termelnek, aminek bogarak, hangyák, néha még kis egérkék sem tudnak ellenállni, de mire elérnék a kancsó alján a mennyei italt, belecsobbannak a fehérjebontó enzimeket is tartalmazó lébe, s gyönyörrel fulladnak bele; majd elemésztődnek.

Mivel Csokonai jó botanikus is volt, hajlok elfogadni, hogy e versében bizony a kancsóka csalárdságára is utal némiképpen.


Kedves szamóca! téged

Én, – én az isteneknek

S az istenasszonyoknak

Tennélek asztalára.

Sőt csak beszélni tudnál

És csókot adni, mindjárt

Hasonlatos lehetnél

A Lilla ajjakához.

„Bohó-piros, híg-édes cseresznye”



Lám, lám, erről van szó tehát?

Június 19-én a téli égbolt csillagai közül már csak az Ikrek, Castor és Pollux láthatók még a nyugati égperem alján. A Mars és a Merkúr most kötelékben jár erre. Egy napja, 18-án voltak látszólag legközelebb egymáshoz, az esti szürkületben lehet vadászni rájuk. A horizontba süllyedten már északnyugaton pihen a Szekeres. Északon a látóhatár felett pislákol a Perseus és a Kassziopeia, csak fényszennyezésmentes helyről észlelhetők. Felettük a halovány Zsiráf mutatja az utat a zenithez közelítő Nagy Medve felé. Tőle pont északra ott a Kis Medve is a Sarkcsillaggal. Az Ikrektől keletre sorakoznak az állatövi csillagképek: Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg. A felfényesedő Jupiter is erre kószál. Fejünk felett a Nagy Göncöl rúdjától délre csillog az Ökörhajcsár, s ettől északkeletre a Herkules. Minthogy valamennyi bolygó nagyjából ugyanabban a pályasíkban kering a Nap körül, ezért sohasem térnek ki az állatöv sávjából. Nem szokatlan, hogy több bolygó is az égboltnak ugyanazon részén található. Ezek a bolygóegyüttállások. Nincs különösebb jelentőségük, de nagyon látványosak lehetnek. Az egy vonalba állás egyik módja a fedés. A Földről nézve évszázadonként csak néhányszor történik meg a bolygók okkulációja. A Holddal más a helyzet: mivel égi kísérőnk a legközelebbi égitest az égen, sokkal többször fed el bolygókat. Ez történt ma is: késő hajnalban a sarló alakú Vénuszt takarta el a fogyó holdsarló. Sajnos a Kárpát-medencéből ez a jelenség nehezen volt megfigyelhető.

Idén a csillagászati nyár június 20-án 23 óra 44 perckor kezdődik. Ugyan június 24-én, Szt. Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a valódi napforduló ekkorra esik. Tulajdonképpen a legkorábbi napkelte idén Vásárhelyen 18-án volt 5.28-kor, s a napkelte és napnyugta 21.18-kor, öt napon keresztül nem is változik. Ebben az időben jár a Nap az égbolton megtett látszólagos útján a legmagasabb ponton, ilyenkor a leghosszabb a nappal – 15 óra 50 perc –, s a legrövidebb az éjszaka. Sötétség azonban ennél lényegesen rövidebb ideig, nagyjából este 21.45 és hajnali 3.45 között van. Június 21. után a Nap pályája ereszkedni kezd, a nappalok pedig rövidülnek, igaz, eleinte csak lassan, naponta néhány másodperccel.

A június 24-i Szent Iván-nap Keresztelő Szent János s az ősi fényszimbolika közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze három nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint mi, magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) De már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.

E periódus a magyar tudománytörténet néhány neves napját is őrzi.

1790-ben e napon foglalta el katedráját Benkő Ferenc minerológus a nagyenyedi kollégiumban, ahol természetrajzot és földrajzot tanított. 1786-ban jelentette meg a Magyar Mineorológia, az az A’ Kövek s’ Értzek Tudománya című művét, az első magyar ásványtankönyvet, amely a magyar ásványtani szaknyelv megteremtésében is mérföldkövet jelentett.

1890-ben e napon született a neves 

orientalista, Baktay Ervin. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor útjának főbb állomásait és emlékeit. 

1897-ben e napon halt meg az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel.

Az év közepén járunk, Nyári újévkor. Illyés Gyula így nevezi ezt az időszakot.


1

Kánikulában buja rózsafáról

nyesi a szomszéd már a – hervadót.

Úgy szólnak – s abban is az elmúlásról –

hogy túlvigan rikongnak a rigók.


2

A bohó-piros, a híg-édes cseresznye

mellett már savanyú-mosolyú meggy.

Kettős ízükkel nyelvem az eszembe

azt juttatja: minden jó s rossz: elegy.


3

Nem Szilveszter az év igazi vége –

Férfinak annál zordabb forduló

a június nap-éj-egyenlősége –

(Nyárfák pihéje dől, akár a hó.)


4

Januárban még minden újrakezdés,

naponta több fény: diadal, remény

föl s föl! S e nyárcsúcsban is ott a lent! és

megállni – hol? – túl év s remény felén!


Mi álljunk meg itt egy pillanatra, 29 éve nincs idegen fegyveres erő a Kárpát-medencében. 1991-ben e napon lépte át az utolsó szovjet katona Záhonynál a határt.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2020-ban, a független Magyarország napján