2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Öntve az ég kékgáliccal,

meszelik a Hadak Útját,

ezüst havak, porka havak

valahogy még tisztán tartják.

 

Február második dekádjának elején járunk. Eső esett ma hajnalban, aztán ráfagyott az útra. Mire hidegebb lett, megindult a havazás is, aztán estére elsurrantak a fellegek kelet felé, s felragyogott a város feletti kitisztult égen teljes pompájával a Tejút. Mint színielőadást megelőző gongütések ragyognak fel egyenként a csillagok. Csillog az Orion homokórája D-DK irányában. Fölötte a Bika Aldebaranja, a Bujdosók lámpása ontja egyenletes fényét. Tőle ÉNy-ra a Fiastyúk terelgeti csillagcsibéit. A déli égperemen még jól láthatóan csillog-villog a Szíriusz, a Zúzmaráscsillag. Szekere rúdjával ÉK-nek fordulva a csillagos éggel most ismerkedőnek is jó tájékozódási pont a Nagy Göncöl, s hátsó csillagaitól öt saroglyavégnyi távolságra belepislant a porka havak hullásába a Sarkcsillag. A Hold éppen búcsúzni készül a nyugati látóhatár felett. A bolygók közül most csak kettő sétálgat égi ösvényein. A zenit felé haladtában a Kosban ott bandukol a Mars, közelében időzik az Uránusz is, majd csak éjfél után nyugszanak.


Néha megbomlik az idő, s bimbóba csalogatja a kert bokrait



 

Szederinda sír a hóban,

búvó gyomoridege a télnek,

a Keleti-Kárpátokból

bésöprik a remetéket.

 

– mormolom tovább magamban Farkas Árpád Hidegét. Hete sincs, hogy február 7-én megindult a Keleti-Kárpátok fölött csillag-

ösvényein égi remeteségébe. 1968-ban, amikor megjelent első verseskötete, a Másnapos ének, a Kultúrpalotában, Kós Károly születésének 85. évfordulóján, a transzilvanizmus nagymesterének tiszteletére rendezett irodalmi esten vékonydongájú legényemberként tette tiszteletét. Tizedikesek voltunk, ott szorongtunk a dugig tele díszterem kakasülőjén, ahová a zeneiskolások rejtett ösvényein potyásként jutottunk be, de kifogástalan, frissen kefélt zakóban, nyakkendősen. Ahogy illik meglátogatni a társasági termeket. Magyartanárnőnk, Zoltán Ildikó szavai – Fiúk, őrá kell figyelni, ő az…! – keltették fel érdeklődésünket a fiatal költő iránt. A transzilvanizmus megkésett, utolsó heroldját láttuk fejet hajtani a nagy előd előtt.

Én még rakom tessék-lássék,

nem pásztortűz, csak a nyájak

hiszik annak, amíg semmi

lángja körül körbejárnak.


Én még rakom, a Hadisten

beléalszik, mélyen ásít;

de ha én is elaludnék,

ránk küldné a fagy kutyáit!

 

 Február 12. E napon születet Franco Zeffirelli. Az ő 1968-ban forgatott Rómeó és Júliáján nőttünk fel. Az 1972-es Napfivér, Holdnővére is emblematikus filmmé nemesedett. Az Assisi Szent Ferenc életének eseményein alapuló mű örök emberi értékeket emel piedesztálra: önzetlenség, szerénység, önfeláldozás, segítőkészség, a pusztítás helyett az alkotás képessége és öröme, s nem utolsósorban a természet szeretete.

Az 1430-ban íródott Jókai-kódexben is elmondott legenda szerint, amikor Cannarióban prédikált volna a népnek, Szent Ferenc

„…tekénte az út mellett való némi fákra, kiken áll vala különb-különb madaraknak ezenne soksága, hogy sonha azfélékben nem volt láttatott olyan sokaság. Még annak felette ez fölül mondott fáknak mellette való mezőben lakozik vala különb-különb madaraknak nagy soksága, (…) Szent Ferenc mondá társinak: Várjatok meg engemet ez úton, elmegyek, és prédikálok én húgimnak, madaracskáknak. (…) madaraknak Szent Ferenc mondá: Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak. És tartozzatok mindenkoron űtet dicsérni a szabadságért, kit vallotok mindenütt röpülést, kettős ruháért avagy hármazotért, Noénak bárkájában Istentűl timagatoknak megtartásért, égnek életi nektek adásáért. Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet, és ad folyóvizet és kútforrásokat innotok, fészekre hegyet és halmot. És mert sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést. Azért igen szeret titeket Teremtő (…) Azért óggyátok magatokot, én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mendenkoron kellemetest dicsérjétek Istent.”


„A Keleti-Kárpátokból bésöprik a remetéket”



Liszt Ferenc 1863 körül idézi meg ezt a történetet Szent Ferenc életéből az A-dúr legenda. Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak című művében, melyhez magyarázatot is írt:

 „Az itt következő kompozíció »szellemi indítéka« Assisi Szent Ferenc életének egyik legmeghatóbb epizódja. (…) Hiányos képességeim és talán az a tény is, hogy a zenei kifejezés határai oly szűkek egy ilyen kis terjedelmű és zongorára (…) komponált darabban, mindez arra kényszerített, hogy erősen leszűkítsem a szöveg – a kis madaraknak szóló prédikáció – csodálatos, túláradó gazdagságát.”

Szerény bevezető a nagy muzsikustól. De ne feledjük, hogy eme műve rendkívüli módon új hangú és egyéni. Az impresszionizmus a zenében csak évtizedek múltán jelentkezett. Megelőzve korát, először a zenetörténetben zenei hangszínekkel jeleníti meg a csivitelő madarakat.

Szent Valentin emlékére február 14-én világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. Ki volt ő? Biztos választ nem tudunk személyét illetően. Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről. Mégis, a különböző történetekből kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek. Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. A legenda szerint Valentinus barátságos ember volt, aki szívesen adott tanácsot fiatal szerelmeseknek.

Valentin az esztendő első virágajándékozó eseménye, az első virágok ajándékozta öröm. Mindenkinek elege van a télből. A keltetett tulipánok, jácintok, fréziák a várva várt tavaszt idézik. Néha megbomlik az idő, s bimbóba csalogatja a kert bokrait is, és nem ritkán február szeszélye hóval borítja a színesülő ágvégeket.

 A szerelmesek megajándékozása angolszász hagyományokra épül, de hazánkban sem ismeretlenek a Bálint-naphoz kapcsolódó tradíciók. A magyar néphagyomány például úgy tartja: a madarak ezen a napon választanak párt. Ma is dívik a szokás, hogy az udvar, a porta olyan részére, ahova nem fér a baromfi, az ég madarainak magvakat, aszalt gyümölcsöket szórnak. De előbb, ha van hó, ha nincs hó, ösvényt söpörnek az ég madarainak.

 Nálunk az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin legendáját itt is ismerték, olvasható az az Érdy-kódexben is. Az első nagy költőnk, Balassi is a Bálint nevet kapta a keresztségben. Emlékére 1997-ben irodalmi díjat alapítottak, amellyel minden évben egy magyar költőt díjaznak, aki Balassi Bálint szellemében alkot, aki, ahogy azt a névadó írta volt, „Emberségről példát, vitézségről formát” tudott adni. Maga a díj a Balassi Bálint-emlékkard, egy középkori mintára kovácsolt végvári szablya. 2002-ben Farkas Árpád volt a kitüntetett. Elismerései közül, szerintem, ez a leginkább hozzá illő.

 Mai rendhagyó sétánkat, kedves Olvasóm, hadd fejezzem be az ő versét zsolozsmázva: 

Apáink arcán

 

Itt Erdélyben a suvadásos dombok

a férfiakban éjjel mélyre szállnak,

reccsenve nőnek meg a pofacsontok,

s a vízmosásos szemekben az árnyak


nézik, nézik évezredes hosszan,

hogy a türelem partjain milyen erdő ég el.

Hiába kenték be a füves rétet

jelszavakkal és piros borjúvérrel,


mert felzúg makacs hajuk az éjben

és erdőtűzként világít,

forradalmas-szép arcuk foszforeszkál,

hogy megleljük az utat hazáig,


fiúk, fiúk, ti viháncoló csitkók a vad szelekben,

ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk,

s e rögös földre mégis visszatérnénk,

csak lábujjhegyen, halkan!:


apáink hűlő, drága arcán járunk.

 

 Hát járjunk eme ösvényeken mi is, halálig.

 Maradok kiváló tisztelettel.

 Kelt 2021-ben, két nappal Bálint előtt


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató