Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Jöttem e dombon lefelé.
Nagy pelyhű, sűrű hó esett.
Fénylő, vakító örvénylése
megszállt, akár a szédület.
Oly különös, fehér tüzű
örökmécsnek tűnt az ég,
mely hol lehúzza, hol felszítja,
de ki nem oltja a tüzét.
Az, ami kettőnkben közös,
most bennem is felszabadult:
egyetlen zizzenésként szállva
sodor a jövő és a múlt.
Időtlen kristályrendszerek
pelyhe a homlokomra hull:
Thoasz évezredes cserjéi
zizegnek szakadatlanul.
Tóth István Hó című verse talán éppen egy somostetői sétája során fogalmazódott meg, ahogy a Trébely alatt hazatért Nyár utcai lakásába. Herbáriuma (Füvészenciklopédia versekben), de még Besztiáriuma is (Állattani enciklopédia versekben) a városunk feletti erdőkben tett hosszú sétáiról árulkodik. Latin nyelvű humanista (Alkinoosz kertje; Múzsák fellegvára) és kortárs francia (Jó reggelt, Párizs!; Írásjelek a földön; Eugène Guillevic legszebb versei) költőket fordított. A görög mitológiához való vonzódását pedig Thoasz király emlegetésével árulja el.
Thoasz a tauroszok királya volt, aki a földjére menekült Iphigeneiát megtette Artemisz papnőjének. Amikor Oresztészt és Püladészt elfogták, akik az Artemisz-szobrot akarták ellopni, Thoasz elrendelte, hogy helyi szokás szerint az idegeneket a papnő áldozza fel az istennőnek. Iphigeneia, felismerve a jövevények egyikében fivérét, ügyes csellel megtévesztette a királyt, és mindhárman elmenekültek a szoborral együtt. Az üldözésükre indult Thoasz Szminthosz szigetére követte őket, s itt lelte halálát.
Nem érzek semmi mást, csak ezt
a szédült szállást mindenütt:
meotiszi porka havak mind
hullnak s egy leszek velük.
Szminthosz szigete a Meotisz-tengerben van (volt). A Meotisz pedig ma a partján levő város nevét viseli: Azovi-tenger. A 340 km hosszú és 135 km széles, 37.555 km2 területű vízfelület a világ legsekélyebb tengere. December–januárban a tenger nagy része befagy.
Krónikáink szerint a magyarok a meotiszi ingoványban alakították ki hatalmi központjukat. A Fekete-tenger keleti partvidéke korántsem mocsaras terület volt, hanem az volt az antik világ egyik központja. A magyarok egyik korai főhadiszállását ugyanott találjuk, ahol a hunokét. Igen, erről is szól ez a vers.
Kékesfehér hullám sodor,
mint azt, aki tengerbe fullt;
mintha zökkenés nélkül szállna
a földdel az egész tejút.
Ég és föld szakadékain
átvisz röptük, e légihíd.
Ki ezer év múlva hóhullást
ér itt meg, szálljon éppenígy.
Éppen a Meotisz-tenger melléki krími háborúk adták meg az esélyt, hogy december 10-én kiosszák évente mai világunk legnevesebb díjait – a Nobel-díjakat. Ugyanis Alfred Nobel apja, Immanuel Nobel – maga is feltaláló – aknáit a krími háború idején, 1854-ben sikerrel használták, s a part menti hadműveletekben az általa teherhajókból hadi gőzösökké átalakított hajói jelentékeny szerepet kaptak. 1859-ben a Nobel család visszatért Svédországba. De az akkor már legényember Alfred – aki még Szentpéterváron kapcsolódott be a nitroglicerin gyártásába – európai és amerikai tanulmányútra indult, s csak az 1860-as években tért vissza Stockholmba, ahol tovább kísérletezett a nitroglicerinnel. Öccse tragikus halála – nitroglicerin gyártása közben lelte halálát – még inkább arra sarkallta, hogy megszelídítse a veszélyes robbanószert. Fekete lőporral, faszénnel, téglaporral itatta fel, hogy ezek az anyagok meggátolják a berobbanást – sikertelenül. A véletlen segített végül. 1866-ban történt, hogy a nitroglicerint az egyik üzemből nyitott bádogkannákban szállították el, s kovafölddel hintették be a kocsi alját, hogy a kiloccsanó folyadékot felitassák. A fosszilis kovamoszatvázak felszívták a robbanószert. Nobel megvizsgálta a nitroglicerinnel átitatott kovaföldet, amit csak gyutaccsal tudott felrobbantani. Az új robbanószert a görög dynamisz = erő szó nyomán nevezte el dinamitnak.
Nobel a dinamitot előadásokon ismertette szerte az egész világban: a dinamitpatron kormozó lánggal ég, s nem robban. A gyutacs viszont azonnali robbanást okozott. A durranóhiganyos gyutacsot úgynevezett angol gyújtózsinórral – juhfonállal körülvett fekete lőporral – gyújtották meg. Ez a zsinór másodpercenként mindössze egy centiméternyit ég, így a személyzetnek volt elég ideje, hogy védett helyre húzódjon. Érthető hát, hogy a bányákban, vasútépítéseknél vagy éppen a skandináv fjordok beszájazásánál, a végmorénák felrobbantásakor egyre többször használták a dinamitot. Európa majd minden országában létesült Nobel-üzem: a feltaláló megkövetelte azt is, hogy a dinamitgyárak elnevezésében szerepeljen a neve. Magyarországon csak a vasúti építkezéseknél ezertonnás tételekben használták a dinamitot, amit az 1873-ban Pozsonyban létesült Nobel-üzem állított elő. Magát a nitroglicerint egy olasz orvos, Ascanio Sobero találta fel még 1847-ben, aki már akkor úgy gondolta, hogy a nitroglicerin hatásos gyógyszer lehetne. Később ugyan elsőbbségi igényt jelentett be találmányára, de csak erkölcsi alapon támadhatta meg az akkor már dúsgazdag Nobelt, aki szabadalmait alaposan körülbástyázta. Végül abban egyeztek meg, hogy Nobel felajánlott a gyógyszerésznek a Torino környéki gyárában egy tudományos szakértői állást. Groteszk fintor, hogy Nobel megérte saját halálhírét: összetévesztették Ludwig öccsével, s a nekrológok kíméletlenül lerántották etikátlan üzleteiről a leplet. A „halálgyáros” szemére vetették, hogy francia és olasz hadseregeknek egyformán szállított robbanóanyagokat és adott el szabadalmakat a háborúban szembenálló feleknek. Azt is megérte, hogy szívpanaszaira a párizsi orvosprofesszorok nitroglicerin-készítményt írtak fel neki. 1896. december 10-én halt meg.
Végrendelete tette végül is világhírűvé.
„Egyéb hátramaradó, hasznosítható vagyonom a következőképpen használandó fel:
Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő részre oszlassanak, amelyből egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el; egy rész azé, aki a fiziológia vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette; egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta; egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követeléséért. A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudományos Akadémia, a fiziológiában vagy az orvostudományban a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalomban a stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a norvég Storting (parlament) választ.
Kifejezett akaratom, hogy a díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár skandináv az, akár nem.”
A vagyon a végrendelet meghagyásakor mintegy 50 millió svéd korona volt. A rokonok megtámadták a végrendeletet. Végül 1900-ban Oszkár svéd király szentesítette a svéd parlament határozatát a végrendelet végrehajtásáról.
A Nobel-díjakat minden évben halála napján osztják ki, először erre 1901-ben került sor. A halálgyáros vezeklésének gyümölcse ez a díj… Nem árt, ha a történet egészét – árnyoldalaival együtt – néhanapján felemlegetjük.
Vajon a Luca-széken állva észreveszi-e valaki világunk fonákságait?
Béküljünk kissé Szabó T. Annával Lucázáskor.
Luca napján nincsen munka,
dolgoztatok eleget!
Ne mossatok, ne fonjatok,
ne süssetek kenyeret!
Luca napján kilenc fából
Luca-széket kezdjetek,
bikaszarvú boszorkányok,
mostantól reszkessenek!
Az év legsötétebb napján
egy kis tavasz kell nekünk:
Karácsonyra kizöldülő
Luca-búzát keltetünk!
Hidegen és sötétségen
győz a gyertya, győz a fény –
nincsen ördög, sem boszorkány
az angyalok ünnepén.
Előkészítette Luca unokám is a Luca-búzát, napján majd keltetni kezdjük karácsonyig.
Maradok békességgel s kiváló tisztelettel minden tisztességes szándék iránt.
Kelt 2021-ben, a Nobel-díjak átadásának napján