Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Április 30. 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére a méhek napja.
Az utóbbi időben a sajtó rendre tömeges méhpusztulásokról számol be. Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség csak négy évvel élheti túl – fogalmazta meg félelmeit valamikor egy méhész. Ijesztő távlat.
Sok növény beporzásához beporzó állatokra van szükség. A kréta időszakban, közel 140 millió évvel ezelőtt, a zárvatermők megjelenésével egy időben a rovarok – köztük a 600.000 bogár, a 120.000 légy, a 20.000 lepke és a 120.000 hártyásszárnyú – az egész élővilág fajokban leggazdagabb csoportjává fejlődtek. A növények viráguk színével, illatával, fölös pollentermelésükkel versengtek a beporzók „kegyeiért”, a beporzók – nem csak rovarok – pedig táplálékhoz, búvóhelyhez jutva megtették azt a „szívességet”, hogy eljuttatták a növényfaj túléléséhez elengedhetetlen virágport a „célszemélyhez”. Ezt a sok tízmillió éves folyamatot nevezzük koevolúciónak.
A zárvatermő növények 87,5%-a – több mint 300.000 növényfaj – igényli a rovarmegporzást. Ezek az elsődleges termelők a táplálkozási hálózatok alapját képezik. Gazdasági növényeink 70%-a állati beporzású. Bár a gabonafélék – az emberiség alapvető táplálékforrásai – szélbeporzásúak, a gyümölcsök és zöldségfélék s az állati eredetű táplálékaink jó része (tejtermékek, tojás, húsfélék) a takarmánynövényeken keresztül szintén a beporzóktól függenek. Hogy némi exotákkal is szolgáljak: sem a kakaót, sem a kávét, de még a teafüvet sem ismerhetnénk nélkülük.
Az állati beporzású növények gyógyszerek, bioüzemanyag, rostszálak, épület- és bútorfa alapanyagai lehetnek. A beporzók tevékenysége zenei műveket, irodalmi alkotásokat, a vallást, sőt műszaki megoldásokat ihletett hosszú évezredek során.
A mézet, a propoliszt, a méhpempőt gyógyászati célra használjuk. A méhviasz gyertya s kozmetikai szerek alapanyaga volt az ókortól kezdve; hangszerek s bútorok ápolására szolgál.
Bár a hártyásszárnyúak közül a legismertebb a háziméh, az egész világon több mint 20.000, a Kárpát-medencében több mint 700 fajuk él. A dongók elsőként jelennek meg tavasszal. Hosszabb nyelvük segítségével a mélyebb torkú virágokból gyűjtenek. Üvegházakban egyre gyakrabban használnak mesterségesen nevelt poszméhcsaládokat. A paradicsomot abban is segítik, hogy szárnyaik rezgése a portokok repedését sietteti. A magányos karcsúméhek a mező virágait, a szabóméhek főleg a lucernát, a faliméhek többek közt az almatermésűeket porozzák be.
A zengőlegyek az ernyősvirágzatúakat porozzák. Különösen fontos feladatuk van a hideg sarkvidéki és magashegységi területeken.
A nappali lepkék és a szenderek a legfeltűnőbb beporzók. Hosszú pödörnyelvükkel elsősorban a mélytorkú virágok beporzását végzik.
A beporzók sorát a kolibrik s más nektárfogyasztó madarak és a trópusi denevérek egészítik ki.
A beporzók helyzetéről egyre aggasztóbb hírek látnak napvilágot. A tudósítások középpontjában a háziméh áll. A családok nagyarányú csökkenését már az ’50-es évek elejétől észlelték.
A Kárpát-medencében a méhcsaládok száma – a méhészek odaadó munkája eredményeként – a XX. század második felében 40%-kal nőtt, de ugyanebben az időben a rovarbeporzást igénylő növények termesztése 300%-kal növekedett.
Egyetlen fajra bízni a beporzás feladatát nagy veszélyt jelent.
A vadon élő beporzók helyzete is megromlott. Európában a vadméh- és lepkefajok 9%-át a kihalás fenyegeti, s több mint 30%-uk egyedszáma csökkent.
Bár ezeknek az élőlényeknek is megvannak a maguk betegségei, a legnagyobb gondot nem ez okozza. Ahogy a szántóföldek területe növekszik, a beporzók számára fontos élőhelyek: sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék eltűnnek. A nagy mennyiségben, nem megfelelően, nem megfelelő időben használt rovarirtók a beporzókat is pusztítják. A gyomirtók virágos növények garmadáját tüntetik el a tájból.
Hiába a millió virágot kínáló repcerét, a napraforgó megatáblák, a hatalmas gyümölcsösök, ezek csupán 1-2 hétig virágzanak. Utána a beporzók csak a vadvirágokra számíthatnak.
Kína Szecsuán tartományában – nagyobb terület, mint a Kárpát-medence – a sok vegyszer hatására a beporzók véglegesen eltűntek. Az alma- és körteültetvényeken a fák megporzását az emberek kézi ecseteléssel végzik!
Mit tehetünk? A mező- és erdőgazdasági területeken, de a kiskertekben is többféle, nem egyszerre virágzó növényt kell vetni. A nagy monokultúrákat kistáblás műveléssel kell felváltani, mozaikos vetésszerkezetet kell használni. Kevesebb és megfontoltabb vegyszerhasználat. A gyepeket megfelelő gyakorisággal kellene legeltetni, kaszálni. S a természetközeli élőhelyeket meg kell tartani: példának okáért a gyümölcsösökben és szőlőhegyeken a sorközi növényzetet.
Erre tanított volna a VI. Öko-Sziget rendezvényen, Szigetmonostoron, a Szentendrei-sziget déli csücskében az Ökológiai Művelődés Alapítvány. Főszervezője Lőrinczi István, kedves egykori vásárhelyi tanítványom. Az esemény fővédnöke dr. Áder János lett volna. A pandémia miatt a rendezvény elmaradt. De élő aktualitása a beporzónélküliségnek megmaradt.
A méhek és a többi beporzó rovar túlélésének hatékony támogatása közös, globális feladat. Mi azt szeretnénk, ha ez a kezdeményezés Magyarországról indulna el. Nálunk a méhészet nemzeti ügy – áll az eseményt népszerűsítő kiadványban. Az erdélyi méhészet sem gyerekcipőben jár, a romániai sem, hiszen a világ első Méhészeti Világközpontját 1957-ben az a Veceslav Harnaj professzor hozta létre, akinek nevét az intézmény ma viseli.
A méhek világnapját május 20-án ünneplik, egy 2017-es ENSZ-határozat alapján, a szlovén Anton Janša tiszteletére. Az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője ugyanis 1734. május 20-án született.
Méhraj duruzsol a fák közt, fű alól (…)
Weöres Sándor Békedalát még Kodály Zoltán zenésítette meg. Május elsejei dal. Majális. Faludi Ferenc XVIII. századi jezsuita szerzetes, költő így zengi a Tavaszt:
1.
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
2.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.
3.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
4.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.
5.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.
6.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.
7.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.
8.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.
Ebben a fura tavaszban ily királyi mulatságot, ártatlan bolondságot szomjúhozva és kívánva majális napjára, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2020-ban, május sarkában