Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ahogy elhagyja az ég karimáját a Nap, hűvös szellők kelnek, s hajnalig leheltetik a ködöt az elmúlással küzdő füvekkel, fákkal. Ez már nem nyári alkonyat, mondom Tóth Árpáddal. 1923-ban írta volt e sorokat:
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ –
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínűtlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az eon a legnagyobb időegység a földtörténeti időskálán. A teljes földtörténetet négy eonra osztják: Hadaikum, Archaikum, Proterozoikum – együttesen: prekambrium – és Fanerozoikum. Az eon a görög aion szóból származik: egymilliárd évet, egy gigaannumot jelent.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Ó, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél.
Az ördögszekér megáll az úton,
És feljajdul a szél.
Sóhajnyi idő félezer év ehhez képet. 500 éve, 1521. szeptember 6-án ért véget az első földkerülő hajózás. Fernão de Magalhães expedíciójának egyetlen megmaradt hajója, a Victoria e napon érkezett meg Sanlúcar de Barramedába. A hajó kapitánya, Sebastian Elcano tollba mondta az expedíció viszontagságos útját annak a Maximilianus Transylvanusnak, aki az expedíció létrehozásában, anyagi támogatásában és a beszámoló közreadásában kulcsszerepet vállalt V. Károly udvarában. Az általa Sevillában papírra vetett egyetlen hiteles beszámolót 1523-ban adták ki Kölnben.
Egy évszázad – még kevesebb. Születésének századik évfordulója tiszteletére az UNESCO a 2012-es évet az ő és a szintén száz éve született híres karmester, Solti György emlékének szentelte. 1912. október 31-én, a reformáció napjának évfordulóján született Budapesten. Már 27 éve, 1994. szeptember 8. óta nincs közöttünk. Apja, Schimert Gusztáv a Nagyszebenhez közeli Erdélyszerdahelyen nevelkedett. „…orvosként, kiváló diagnoszta, zsebre vághatott az akkori nagyképű nagy klinikusaink közül nem is egyet” – írta róla fia. Anyja felmenői között ott van Lumnitzer Sándor, az 1848–1849-es szabadságharc honvéd-orvosi karának fősebésze, még korábban Antal János nagyenyedi tanár, református püspök. 1936-ban szerzett orvosi diplomát. Orvostanhallgatóként ejtette rabul az idegrendszer csodálatos szerkezete. Lenhossék Mihály famulusaként indult tudományos pályája. Bebizonyította, hogy az idegrendszernek mind a központi, mind a perifériás része egymással bonyolult kapcsolatban lévő, ámde önálló idegsejtekből áll. Tantermi előadásaira – pazar színházi előadások (tanú erre Az emberi test ismeretterjesztő filmsorozat) – hamarosan más egyetemekről – Vásárhelyről is – elzarándokoltak a hallgatók. Ennek az időszaknak a nemzetközi idegtudományba berobbant kísérleti eredménye az általa leírt két idegsejtből álló minimális hálózat – reflexív – volt, amely meghozta számára a nemzetközi elismerést. A Kiss Ferenccel megírt Az emberi test anatómiájából több magyar és külföldi orvosgeneráció tanulta az anatómiát, az első kiadás 1946-ban jelent meg. Az anatómiát, szövettant, fejlődéstant és tájanatómiát egységben bemutató Funkcionális anatómiája 1971 óta az emberi testről kialakítandó egységes elképzelések egyik alapvető forrása. Reneszánsz ember: a természet minden csodája, az emberi kultúra minden tevékenysége, a történelem és a művészetek minden ága érdekelte. Leonardo mondását – „akkor jó egy szerkezet, ha szép” – gondolta tovább: „a szerkezetben a működés a legszebb”. A központi idegrendszer – a gerincvelő, az agytörzs, a kisagy, a látópálya és az agykéreg – szerkezetét is e mentén kutatta. Legnagyobb eredményeit a kisagykéreg kutatásában érte el. Felfedezte a kéreg moduláris szerkezetét: azaz, hogy miként kapcsolódik egységekbe 10-50 ezer idegsejt. Többször jelölték Nobel-díjra, végül azonban nem kapta meg a rangos elismerést. Tanítványa, Hámori József mesélte, hogy a Nobel-díj-bizottság egyik titkára azt mondta neki, azért nem kapta meg ő a Nobel-díjat, mert „túl sok mindennel foglalkozott”. A dolog iróniája, hogy amikor Hámori ugyanettől a titkártól megkérdezte, hogy a stresszelmélet megalkotója, Selye János miért nem kapott Nobel-díjat, a titkár azt válaszolta: „mert túlságosan egy területre koncentrált”. Nem a semmiből teremtette meg iskoláját, hanem a nagy elődök, a Lenhossék család, Hőgyes Endre és Bárány Róbert munkásságára alapozva, s elévülhetetlen eredményeket szerzett a magyar idegkutatás mai napig tartó diadalmenetének előkészítésében.
A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként bátran kiállt a tudományos igazságok védelméért. Csillag Ádám Dunaszaurusz című dokumentumfilmje 1988-ból megrázó erővel mutatta be a bős–nagymarosi vízlépcső történetét, és benne azt a parlamenti szavazást is, ahol mindössze néhány bátor képviselő, közöttük ő szavazott a vízlépcső felépítése ellen.
Egyszer volt alkalmam nem csak előadását élőben hallgatni, de szót váltani is vele. 1990-ben történt, amikor újraalakult a Magyar Természettudományi Társulat. (Én voltam akkor a 34. tagja az egyesületnek.) Az újjáalakult társulat első elnöke volt ő: Szentágothai János.
Majdnem 300 évvel ezelőtt – talán ekkor kezdődött az első emberéleteket követelő harc a természet megmentéséért –, 1730. szeptember 9-én Észak-Indiában, Radzsasztán közelében 353 bisnói törzshöz tartozó parasztot mészároltak le Adzsir Szingh maharadzsa emberei. A maharadzsa palotájának építéséhez a Khedsadali falu határában lévő erdőt vágatta volna ki, de a falusiak nem engedték az erdő kiirtását: átölelték a fákat. Mire a favágók a falu lakóit ölték halomra. A népfölkelés hatására a maharadzsa törvényben tiltotta meg, hogy a bisnói települések körzetében bárki állatot öljön vagy fát vágjon ki. Azóta a Himalája vidékének Chipko – Ölelj át egy fát mozgalma világhírűvé vált. De az 1987-ben a mozgalomnak ítélt alternatív Nobel-díj sem tudott gátat vetni a világméretű erdőirtásoknak.
„Kerestem az utat, a patakot, nádast, a cserszagú erdőt… – írta volt Fekete István az Őrségről szóló művében – s közben megtaláltam a Hazámat.”
Őrt állni természeti értékeink védelmében ma égető kötelesség. Fontosabb, mint valaha is volt. Hogy unokáink unokái úgy találjanak rá Hazánkra itt, a Kárpát-medencében, itt, Európában, itt, e Földön, hogy lesz értelme utat, patakot, nádast, cserszagú erdőt keresni. Mert meg leend találni azokat nekik is, akkor is.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2021-ben, a meteorológiai ősz harmadik napján