211 évvel ezelőtt, 1810. augusztus 20-án született az első mikroszkópos technikával foglalkozó magyar orvos, Gruby Dávid. 1840-ben jelent meg első tudományos műve latin nyelven, A kóros elváltozások mikroszkópos megfigyelése címmel. Franciaországba költözve, saját szerkesztésű mikroszkópjával neki sikerült először mikrofotográfiákat készíteni. Felfedezett néhány bőrbetegséget okozó gombát és egy mikroorganizmust, amelyet később mint az álomkór kórokozóját azonosítottak. Élete második felében, gyakorló orvosként, számos világhíresség – Heine, Chopin, Balzac, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály – háziorvosa és barátja lett. 1856-ban montmartre-i laboratóriumában a világon az elsők között a természeti jelenségek és a betegségek közötti összefüggések vizsgálata céljából meteorológiai és csillagvizsgáló obszervatóriumot hozott létre.
Lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél
61 éve, 1960-ban, e napon tért vissza a Földre a Szputnyik–5 űrhajó, fedélzetén az űrutazást túlélő Sztrelka és Bjelka kutyákkal. A világűr meghódításának egyik feltétele, hogy az űrutazás során az élő életben maradjon. Az Ember nagyratörő álma: más csillagvilágok meghódítása – mondanám inkább: megismerése – enélkül lehetetlen.
Közel száz éve tudjuk, hogy a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4,25 fényévre van tőlünk. Az első közelítő mérési adat még 1838-ból származik, de a pontos mérést csak 1917-ben tudták elvégezni. Az utóbbi két évtized exobolygó-kutatásaiból természetesen e csillag sem maradhatott ki, sajnos ennek ökoszférájában keringő bolygót nem fedeztek fel.
Éppen száz éve, 1921 augusztusában kezdték megépíteni a svábhegyi csillagvizsgálót, amely a Trianonnal elveszett ógyallai obszervatóriumot pótolta: európai szintű kutatóközpontot hoztak létre a Normafa közelében. Konkoly Thege Miklós 1871-ben Ógyallán, saját földbirtokán csillagvizsgálót alakított ki, ami a század végére nemzetközi hírű tudományos intézetté vált. Az obszervatóriumot 1898-ban Konkoly a magyar államnak ajándékozta. Az I. világháború után, 1918–1919 telén napok alatt menekítették ki a csillagvizsgáló műszereit Felvidékről. Ugyan az új csehszlovák rezsim később tiltakozott, mert szerintük a békediktátum alapján igényt tarthattak a műszerekre, de volt egy kiskapu: a magánemberektől kapott tudományos felszereléseket nem kellett otthagyni a megszállóknak. Ma az intézet Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet néven folytatja a munkáját.
Így jutsz fel a csillagokig – Vergilius Aeneisében a 11. ének 283. sorának második része a csillagászok jelmondatává (is) nemesedett.
A svábhegyi csillagvizsgáló parkjában állították fel 1928-ban Pásztor János Sic itur ad astra című alkotását. A Kossuth téren álló II. Rákóczi Ferenc lovas szobor, a budai várban, a Bécsi kapu téren fölállított Kazinczy-kút, a Testnevelési Egyetem parkjában álló Kinizsi Pál és Toldi Miklós szobrai, Báthory István zuglói szobra alkotójának életét 1945. január 27-én oltotta ki egy aknaszilánk. A Fiumei úti sírkertben sírjára Sic itur ad astra szobrának másolata került. Az égbe emelkedő alak életműve esszenciája: a testet és a szellemet egyként magába foglaló, mindig az ég felé törekvő ember eszménye.
Pásztor János: Sic itur ad astra
Augusztus 24-én, 1862-ben született Méhelÿ Lajos, a magyar zoológia történetének egyik legkiemelkedőbb, de egyben legellentmondásosabb egyénisége. Mint zoológus főleg a méhek, az alsórendű rákok, kétéltűek, hüllők és emlősök tanulmányozásával foglalkozott. Több munkáját gyönyörű, saját készítésű festményeivel illusztrálta, amelyek élethű ábrázolásukkal a mai kor igényeinek is tökéletesen megfelelnek. Az egyetem elvégzése után korábbi tanára, Kriesch János mellett dolgozott mint tanársegéd, majd ezt követően 1885 és 1896 között a Brassói Főreáliskola tanára volt. Itt születtek első nagy művei: Adatok a Barczaság rovarvilágának ismeretéhez (1889-ben) és A Barczaság herpetológiai viszonyai (1892-ben). Az MTA 1899-ben választotta tagjai közé, de 1931-ben lemondott tagságáról. 1896-tól 1915-ig a Nemzeti Múzeum Állattani Osztályának munkatársa, illetve az utolsó három évben igazgatója volt. Ezután 1932-es nyugdíjba vonulásáig a Pázmány Péter Tudományegyetem Állattani Tanszékén az általános zoológia és az összehasonlító anatómia professzora volt. Ő szerkesztette az Állattani Közleményeket, és ő fordította és rendezte sajtó alá Alfred Brehm első magyar nyelvű köteteit is. Darwinista szemléletmódját az első világháború után humán területekre is kiterjesztette, és fajbiológiával kezdett foglalkozni. Zoológiai munkássága háttérbe szorult. A második világháború után mint népellenes háborús bűnöst börtönbe zárták, a Mosonyi úti rabkórházban halt meg kilencvenéves korában.
Sorsát némileg lepkesorsnak érzem…
Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
Nincs feltűnő bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe’ jár.
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy ízlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Arany János 1877 júliusában írta A lepkét, némiképp sorsvers e szöveg:
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapul, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.
Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s utam porát.
Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld színtelen
Fakóján megnyugszik szemem.
Sorsom pedig, s egy méla gond
Egemből már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?
A vers keletkezése után egy évszázadra, 1977. augusztus 25-én pihent meg végleg, s lépett át a halhatatlanságba Kós Károly…
2002. augusztus 26-án kezdődött Johannesburgban a Föld – csúcstalálkozó – éppen 213 évvel azután, hogy a francia forradalom idején, 1789-ben Párizsban elfogadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát –, melynek záróakkordjaként szeptember 4-én elfogadták a Johannesburgi nyilatkozatot a fenntartható fejlődésről. S ahogy manapság megcsúfolódik az Emberi és polgári jogok nyilatkozata, éppen úgy vált mára tarthatatlanná a fenntartható fejlődés fogalma, melyet – nincs annak két évtizede sem – nagy dérrel és dúrral egyetlen üdvözítő álláspontnak akartak elismertetni.
Holott a lényeg nem a fenntartható fejlődés, hanem a fenntarthatóság. Az igazság mindig sokkal árnyaltabb.
Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
– József Attila 1923-ban írt időtelen sorait veszem búcsúzóul a Tanításokból –
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
