– írja Áprily Lajos a Májusi reggel négysorosában.
Az egyik ág ring: rajta részegen
s rekedten szól egy bókoló kakukk.
Hadd kezdjük mai sétánkat, kedves olvasóm, egy efféle bókolással, főhajtással.
147 évvel ezelőtt, 1874 május 20-án született Francé Rezső biológus, botanikus, hajdan népszerű szakmai és tudománynépszerűsítő könyvek szerzője. A budapesti műegyetemen tanult, Entz Géza mellett dolgozott, majd Klein Gyula tanársegédje lett, 1892-től foglalkozott algológiai és mikrobiológiai kutatásokkal. Első ilyen munkája 19 éves korában jelent meg a csillárkamoszatok (Chara) ivarsejtjeinek szerkezetéről. 1898-tól a magyaróvári gazdasági akadémián növénykórtani kutatásokat végzett, 1902-től külföldön élt, de mindig magyarnak vallotta magát, magyar állampolgár maradt. 1906-ban Münchenben saját biológiai kutatóállomást szervezett, általános biológiai problémákkal, a talaj élővilágával (az edafon elnevezés tőle származik), planktonkutatásokkal foglalkozott. Nevét világhírűvé népszerű könyvei tették, nyolckötetes Leben der Pflanzen című műve a Brehm botanikai párhuzama. Bálint gazda, a Magyar Televízió 28 évig futó Ablak című magazinjának állandó munkatársa, azaz Bálint György kertészmérnök az Így láttam című önéletírásában így ír róla:
„Az életünkben, gondolkodásmódunk alakulásában fontos szerepet játszó személyek nincsenek feltétlenül velünk a maguk személyi valóságában. Gyakran csupán az azonos hullámhossz rezonál a jelet adó és a befogadó személy között. Így voltam én Raoul H. Francéval, a tudóssal és ismeretterjesztővel (…) Könyvei ott sorjáztak a könyvespolcomon (…) És nem csak olvasmányok voltak, hanem vitatémák is, éppen úgy, mint Liebig, Humboldt, Darwin vagy éppen a magyar Rapaics Raymund és Herman Ottó írásai. Amilyen népszerű volt Francé a háború előtt, olyan tiltott olvasmánnyá vált ’45 után. A Micsurin és Liszenko nevével jegyzett korban veszedelmes volt akár csak említeni is Francé nevét.”
Az 1960-ban megjelent Új magyar lexikonban ez olvasható: „Bécsi születésű biológus, természetrajzi író és idealista filozófus, aki egy ideig hazánkban élt.”
De térjünk vissza Áprily Kakukkjához:
Szól. Elhallgat s figyel. Megszólal újra.
A lombot édes láz borzolja meg.
Mintha Pán-fuvolából szabadulna,
hangpárja hívó, buggyanó, meleg.
Ha ez a vágytól duzzadó zene
egyszer lelüktet majd egy szikla-szájon
s ujjongva száll a néma mélybe le,
ahol komor király az én királyom,
rezzent a hang, s te, sugaras világ,
a mély ködön túl megjelensz előttem:
forrásvizek, rétek, hegyéli fák,
sok hű arc, melyet életembe szőttem,
holdfény játéka házunk teraszán,
május habos felhője langyos égen -
s felzokogok: válts vissza, föld, hazám,
áldott bölcsőm, gyötrő gyönyörűségem!
A május 22-ével kezdődő csillagászati hónap az Ikrek jegyének védelme alatt áll, névadója az az állatövi csillagkép, melyen a nappályára merőleges égi körív, a Tejút is áthalad, s az elmúlt kétezer évben a nyári napforduló otthona volt. A legrégibb közel-keleti kozmogóniák a világ teremtését arra az időre teszik, amikor a tavaszpont állott az Ikrek csillagképben: ha az év tavasszal kezdődik, gondolták, legyen tavasszal a „minden dolgok kezdete” is. A csillagkép két legfényesebb csillaga a Castor és a Pollux, a görög mitológia ikerhőseinek, Kasztórnak és Polüdeukésznek az égi képmásai. Apja Zeusz, aki hattyú képében látogatta meg Lédát, aki a Tejút és nappálya másik, átellenes kereszteződése felett fogadta magába az isteni magot, ott, ahol a Hattyú csillagkép „behatol” a Tejút „vulvájába”. Az ikerhéroszok tojásból jönnek a világra, kerek sapkájuk a tojáshéj, az éggömb két felét jelképezi.
Néha valahogy csoda a világ
mint egy májusi nap szűz hajnala.
Előbb – „Kukurikú!” – mint zöld tanyák
órája, zendült a kakas szava,
aztán tízezer madár csipogott
hogy azt hittem, egy angyal jön s arany
magvakat hoz, de még nem szórja, s ők
ezért visongnak olyan boldogan.
Az angol W. H. Davies versét Szabó Lőrinc fordította.
A vad zsivaj elverte álmomat
jártam hát egyet zöld honukon át:
s akkor megláttam, kis nyelvük miért
ujjongott úgy – Kelet aranyban állt.
Kelet aranyban – ez a címe is a versnek.
Kelet aranyban. Mint pünkösd hajnalán, az idén május 22-én a csíksomlyói nyereg felett megjelenő Babba Mária, a Napba öltözött Boldogasszony.
Csókolt minden az Ég alatt
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
Köszöntsük hát mi is Balassi Bálint Borivóknak való dalával a pünkösdöt.
Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” – ahogy az olvasható az Apostolok cselekedeteiben. Ez az a történelmi pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.
Míg május 22. 1994-től a biológiai sokszínűség nemzetközi napja – alkalom, hogy a figyelem a biodiverzitásra irányuljon –, 1999 óta május 24. az európai nemzeti parkok napja. Az Europarc Szövetség 1973-ban alakult, s együttesen 34 ország 400-nál is több védett területéért felelős. 1999-ben indított programja alapján május 24-én annak emlékére tartják e napot, hogy 1909. május 24-én alakultak meg az első európai nemzeti parkok Svédországban.
25-e már Orbán napja. Az Orbán (Urbanus) jelentése: ‚finom viselkedés’ (urbanitas), vagy az ur, azaz ‚világosság’, vagy ‚tűz’ és a banal, azaz ‚válasz’ szavak összetétele.
Orbán pápa életéről jóformán semmit sem tudunk, a II. vatikáni zsinat törölte is a római kalendáriumból. A hagyomány szerint I. Urbanus néven uralkodott 220–230 között. Alatta, nevéhez illően, nyugalom honolt az egyházban. A hagyomány szerint Orbán pápa rendelte el, hogy a misekelyhet nemesfémből készítsék, ezért kezében kehellyel, később szőlőfürttel ábrázolták. Részben ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak. A szőlőhegyeken szobrot, kápolnát emeltek tiszteletére, képmása szőlőprést, hordót, kádárcéhzászlót díszített.
Az Orbán napja körül elhűvösödő időjárás az éppen virágzó szőlőnek ártalmára szokott lenni: ezért helyezték a szőlőket az oltalma alá. Népünk Orbánt is a fagyosszentek közé sorolja. De a finom modorú szent védencei elég neveletlenek. Ha neve napján szép idő járta, a további jó időért könyörgő körmenetek, szőlőjárások résztvevői hálásak, kegyesek voltak a szenttel, szobrát felvirágozták, borral öntözték, kelyhébe friss cseresznyét raktak. De ha nem, kővel dobálták, leköpdösték, megpálcázták, csupasz feneküket kínálták feléje.
Pünkösdre várva, Májusi zápor után, hadd búcsúzzam el tőled, kedves Olvasóm, Ady Endre soraival:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
