Babits Mihály Húsvét előtt című versének kezdősorait akár egy világjárvány elleni tiltakozásként is értelmezhetnénk. Pedig az 1916. március 26-án, a budapesti Zeneakadémián megrendezett Nyugat-matinén felolvasott mű az első világégés ellen szólt. Elege volt már mindenkinek a háborúból. Nagypéntek van ma, s béke. És elegünk van ebből a világjárványból. Értelmetlensége s az utána szükségszerűen eljövend békesség hite s igénye is itt lüktet benne.
Mert „Van most dicsérni hősöket, Istenem!”, hiszen sokan – egészségügyben dolgozók, közalkalmazottak, köztisztviselők, folytathatnám a sort – állnak helyt (éve is elmúlt már), hogy vége legyen ennek az egész emberiséget sújtó természeti katasztrófának.
(…) de nem győzelmi ének az énekem,
(…) zengeni (…) inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
(…) Én nem a győztest énekelem,
(…) hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
S bár e sorok a háború értelmetlenségéről szóltak 1916-ban, de ma – talán jobban, mint akárha az elmúlt fél évszázadban – magunk sorsának érezzük:
(…) Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él, az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, búzát,
bort a feledésre!
(…) Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, búzát,
bort a feledésre!
Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)
Április. A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Vénusznak etruszk neve után: Apru, aki az ókori görögöknél Aphrodité volt. A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rá következő hónapot Mars kedvesének, Vénusznak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Más szófejtés szerint Vénusz állandó époszi jelzője „aprilis” volt. Ez a szó az aperire (megnyitni, tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Eredetileg a szülésre vonatkozott ez a megnyitás.
Április 1. valamikor évkezdő nap volt. A téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente száznapnak is nevezte. Egyébként pedig negyvenesnap volt. E nap időjárásából negyven napra jósoltak, terméskilátásokra következtettek. E nap az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.
Az áprilist járatás (április bolondja) az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg.
Bolondos egy hónap
Április hónapja,
Hol kalap a fején,
Hol báránybőr sapka.
Köpönyegbe burkol,
Ingujjra vetkőztet;
Mutatja a tavaszt
Hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
Kilesni a kedvét,
Túljár az eszeden,
Mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
Szeme könnyben ázik,
Mindegyre lehunyja
Sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
Fülig fut a szája,
S ránevet a fényben
Hunyorgó világra.
Bizony szeszélyes április. Kányádi Sándor az Április hónapjában fején találta a szöget.
Április másodikán – Hans Christian Andersen születésnapján, 1805-ben született – tartják a gyermekkönyvek nemzetközi napját. Kevesen tudják, hogy a nagy dán mesemondó jó költő is volt. Álljon itt bizonyságul – Jékely Zoltán fordításában – a Családi élet, hajdanán részlete.
Milyen regényesen mosolyog az a faház a völgyben!
A nagyszobának padlaja szénával hintve, zölddel,
közepiben, a tűzhelyen valódi máglya lángol,
hogy a szurok csengőn csepeg a boltos házhíjáról.
Míg fent a füst utat keres, hogy ki hol is szaladjon,
a telt serfőzőüst körül tanyázik férfi, asszony.
Hajdankor vaskos fiai, alakjuk is mutatja,
ruházatuk bőrből való s természetes a szagja.
Sült koncokat rágcsálnak ott, s aki lerágta végül
szomszédját homlokon veri a nyájasság jeléül.
A lányszobában – mint fonó, úgy fest az –
a cselédek
úrnőjükkel alsóneműt foltozva üldögélnek;
s ha mondanának csintalant, mint illő volna többet,
úrnőjük poffal, s mással is, megzabolázza őket.
Április 2-án, 1775-ben született a tehetséges hadvezér Emánuel György. A déli határőrvidéken katonacsaládban született ifjú szintén határőr lett. Olyannyira kitüntette magát, hogy a vármegye javaslatára a bécsi magyar testőrség tagja lett. Bécsben is részt vett a szellemi életben, sokoldalú, érdeklődőember volt, Kisfaludy Sándor is barátai közé tartozott. Parancsnokával való összetűzése következményeként azonban emigrált Oroszországba, ahol a napóleoni háború alatt katonai sikerek egész sora fűződött nevéhez. A borogyinói csatatéren tanúsított vitézségéért a legmagasabb orosz katonai kitüntetést, a Szent György-rendet kapta meg. Altábornagyi rangban a Kaukázus vidékére vezényelték, ami akkor is háborús tűzfészeknek számított. Nem állt tőle távol a földrajzi felfedezések világa: ő szervezte meg az 5642 méter magas Elbrusz meghódítását. Az expedíciónak rajta kívül egy másik magyar tagja is volt, Bese János földrajztudós. A csapatnak egyetlen – orosz – tagja jutott fel a csúcsra, az általa gyűjtött kőzetminták felét Emánuel Bese Jánostól hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeum részére. Az Elbrusz-expedíció sikeres megszervezéséért és végrehajtásáért Emánuelt az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.
Április 4-én, 1889-ben született a neves radiológus, az első egyetemi előadónő Magyarországon, Götz Irén Júlia. Az egyetemi évek után az 1911/12-es tanévben ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol Maria Skłodowska Curie rádiumlaboratóriumában képezte magát tovább. 1920 után először Bécsben, majd Kolozsváron telepedett le. Romániában élelmiszerkémiát tanított, és 1927-ben itt szerezte meg a fizikai tudományok doktora címet. A harmincas években a család a Szovjetunióba települt át. 1931–38 között Götz Irén a moszkvai Nitrogénkutató Intézet tudományos osztályvezetője volt. 1941-ben koholt vádakkal letartóztatták; a börtönben kapott tífuszban halt meg.
Április 4. a természet éltető erejét megszemélyesítő Kübelé istennő ünnepe volt Rómában.
Idén április 4. húsvét vasárnapja.
Húsvét megannyi jelképéből ma a húsvéti bárány – csibe – színes tojás hármast teszem asztalodra, kedves Olvasóm.
A húsvéti bárány Jézus Krisztus maga. A keresztény ősegyház egyik legrégibb, az apostolok korával egyidős szimbóluma.
Az újonnan kikelt csibe, ahogy a látszólag nem élő tojásból életre kel, a megújuló élet jelképe.
A színes tojásról egy középkori legenda szól. Simon – aki egyetlenként merte segíteni Jézust a keresztúton: átvéve a keresztet, de ő is megbotlott, s elesett –, mikor hazaért, azt találta, hogy a tyúkok alatt a tojások színesek lettek.
Idén a nehézségek óráiban talán mi is jobban megbecsüljük a bárány, a csibe s a festett tojás üzenetét.
Áldott húsvétot kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2021-ben, nagypénteken
Fehér virágú japánbirs (Chaenomeles japonica nivalis)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
