A természet kalendáriuma (CDLIII.)

Nincs hétköznapibb csoda a napnál. Nincs bujtogatóbb, mondhatnám, szellemibb élmény az első tavaszi napsütésnél – hívom segítségül Csoóri Sándort, hogy együtt csodáljuk ezt a mai napfelkeltét. A Márciusi napjában így folytatja: A föld rögtön megérzi: taraja, bőre megpirkad. A fák rögtön megérzik: alig hallhatóan ropognak. A madarak pedig, felejtve a tél cenzori szigorát, pillanatok alatt olyan szabad és jó közszellemet teremtenek a levegőben, érvelnek, buzognak, feleselnek, hogy aki hallja őket, megirigyli.

Jómagam is megirigyeltem, hogy kedves kolléganőm, Hajdú Kinga Barbara, nem mellesleg népdalénekes, mily csodás pirosló hunyort fényképezett a Pilis déli lábainál a hét elején. 

A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) a boglárkafélék családjába tartozik, erdélyi (dacian) flóraelem. Elterjedési területe keleten Ukrajnáig nyúlik. Nevét kora tavasszal nyíló, végálló, 6–8 cm átmérőjű virágaiban csészeleveleinek zöldeslila-ibolyáslila színéről kapta. A szirmok mézfejtőkké alakultak át. Virága a beporzás után még sokáig nem hervad el. Gyógynövény, szívgyógyszer, de erősen mérgező, ezért ma már csak az állatgyógyászatban használják. Helleboreint, egy szívre ható, digitáliszszerű glikozidot és egy helleborinszerű szaponint tartalmaz. Legelő állatok fogyaszthatják akkora mennyiségben, hogy mérgezést okozhasson.

Útra kelnék, bejárnám az első tavaszi mezőket, Gergelytől, a tanárok védőszentjének napjától, a hónap idusán találkozandó legszebb kokárdás ünnepünkkel Sándor-napig, remélve, hogy Józseffel s Benedekkel elhozandják majd a meleget is. Ha kedved szottyan rá, tarts velem, ez alkalommal is, kedves Olvasóm!

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom…

Egyik legismertebb népdalunk mitikus eléneklésének éppen most, március 12-én, Gergely napján jött el az ideje. Egyháztörténeti adalék, hogy a gergelyezés IV. Gergely pápa intézkedésére terjedt el. E  játékot úgy írta elő a szabályzat, hogy e napon a gyermek püspök a templomban versbe szedett prédikációt mondott, majd tavaszköszöntő seregével bejárta a várost. Az ünnep az iskolai tavaszi félév kezdetére esett.

A Calendae Martiae pogány szokásának – írta Kardos Tibor – és a görög tavaszdaloknak közös örökségeként Gergely pápát március elsején tavaszdalokkal köszöntötték… Valószínűleg római példára vált állandó jogává e kórusoknak a rekordálás is, vagyis köszöntő énekek előadása, karban való szereplés nagy ünnepeken, világi alkalmakkor is, sőt később már lakodalmakon és keresztelőkön…

A gergelyjárás régente az egész Kárpát-medencében dívott, de járta a cseheknél is. Ezen a napon szervezték az első nagy tavaszi kirándulásokat is az iskolákban. A hazai játékba részben az aprószentek napján választott gyermek püspök középkori hagyományvilága is beleépült.

E napot egyben a mezei munkák kezdő napjának is tekintették.

E napon, 1883-ban született Jávorka Sándor is, a Kárpát-medence és a Balkán flórájának kutatója. Fáradhatatlan terepjárásai során 60 év alatt mintegy 22.000 lapnyi herbáriumi anyagot gyűjtött, 120 növényt fedezett fel és írt le. Nevét 40 növény elnevezése őrzi. Alapvető forrásértékű művet alkotott nagy elődje, Kitaibel Pál herbáriumának kritikai kiadásával és Kitaibel életrajzának megírásával. Legfőbb érdeme a magyar növényvilágról szóló összefoglaló mű megírása, két évtizednyi munka eredménye: az 1400 oldalas Flora Hungarica, amelyhez készült képes album Trianon után, megjelenésekor már csak az Iconographia Florae Partis Austro-Orientalis Europae Centralis címet viselhette… Ebben a Kárpát-medence 4000 növényfajának kritikai áttekintését adja. Az illusztrációkat Csapody Vera készítette, aki a későbbiekben Jávorka több művének is illusztrátora lett: a Kis növényhatározónak, az Erdő-mező virágainak, a Magyarország gyógynövényeinek, a Kerti dísznövények atlaszának, s a sort még folytathatnánk.

Március 13-án, 1944-ben halt meg a tordai születésű Bogdánfy Ödön hidrológus, vízépítő mérnök. A hidrometeorológia terén végzett úttörő tevékenysége során ő készítette el Nagy-Magyarország első hidrológiai és csapadéktérképét 1896-ban.

Göndör utak gödrében tócsa ring,

sólyomra lesve cinege kereng,

a hegytetőn a felhő mint karing.

Zuzmószakállas bükkfa lép merengve.

Merengve lép, szakálla égnek áll,

s a fűrész, amely törzsén énekelt,

tám-tám-tám-tám boldogan kiállt:

„e bükkfa engem nem is érdekelt”.

A háromnegyed százada, 1946. március 3-án született Vári Attila Márciusa illene ide, mementónak –

Kinyílt a táj, micsoda panoráma,

két másik bükkfa mint képkeret.

(Ha rossz a kép, hát szép legyen a ráma.)

Miért mesélem éppen ezt neked?

Majd más dologról szól neked a Fáma:

az egész világ giccsesen kerek.

Március közepén járunk. Az ókori Rómában fontos időszak volt ez. 14-én kikergették a városból az elmúlt évet jelképező agg Mamurius Veturiust, s ez volt a lovasszemle, az Equirria napja is. Másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Anna Perennát. 17-én, Liberalia napján öltöttek először tógát a felserdült ifjak, s lettek katonakötelesek. 19-én, a hadivállalkozások hagyományos kezdőnapján a konzul megrázta Mars szent lándzsáját ezzel a felkiáltással: Mars, légy éber! (S hány nagyhatalom követte azóta őket?) A március 19–23. közötti Quinquatrus idején tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket. Ezt az ünnepet egyébként a nem kevésbé katonás Minerva istennőnek szentelték. 23-án kipróbálták a harci kürtöket (Tubilustrium), s ekkor trombitálták össze seregszemlére a hadköteleseket.

Mars hónapjában bizony próbára tette az egyszerű római polgár béketűrését a sok ünnep szinte már zavaró sokfélesége. Hiszen neki már a földeken kellett dolgoznia: szántani, vetni, aprójószágot nevelni.

Március hónapra nem vagyok zavarban:

ibolyadivat lesz a barna avarban,

Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken

Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.

Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,

De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,

Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,

S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.

– Emlékezzünk e sóhajtásnyi ideig Tóth Árpád Márciusával népünk legnagyszerűbb nemzeti ünnepére! –

Petőfi hónapja! közibénk suhanva,

Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,

Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,

Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!

Március 17-én, 1880-ban született Dalmady Zoltán, a gyógyfürdőkultúra és a sportorvoslás jeles alakja. Előbb a Magas-Tátrában, majd Trianon után a Margitszigeten volt fürdőorvos, fizikoterápiás gyógymódok sikeres alkalmazója. Kutatásokat végzett az ásványvizek, gyógyvizek emberi szervezetre gyakorolt hatásával, az orvosmeteorológiával és a biokémiával kapcsolatban. Jelentős tudomány-népszerűsítő tevékenységet is kifejtett. 1909-ben jelent meg a Mendemondák a természettudomány köréből. A művelt közönség és a nép körében elterjedt természet- és orvostudományi tévhitek, előítéletek, hamis nézetek magyarázata és helyreigazítása című felvilágosító munkája hírnöke a babonák elleni korszaknyitogató tevékenységének.

Kétségtelen: tavaszodik.

Tavaszodik. Holt tavaszok 

fáradt szívembe visszajárnak.

S fáradtan is köszönni kell, 

köszönni kell a napsugárnak. 

Köszönöm, hogy hervadva is 

tavaszi halk mámorba estem. 

Köszönöm, hagy új fény ragyog

a főtéri aranykereszten. 

Köszönöm, hogy kisgyermekek 

mezítláb malomkerekeznek. 

Ásott tövű vén almafák 

fiatalos kedvvel rügyeznek. 

Köszönöm a szél jóízét,

aromáját a barka-szagnak. 

Köszönöm, hogy hegyoldalon 

ibolyászó lányok kacagnak. 

Köszönöm, hogy napos gyepen 

fehér fénnyel vakit a vászon. 

Köszönöm, hogy friss fák alatt 

szelíd szívvel megint halászom. 

Habos felhők fejem felett 

vitorlásan feszülve szállnak. 

Üzekedő játékait

köszönöm életnek, halálnak.

Napsütésben kezdtük mai sétánkat, s most, segítségül híva Áprily Lajost, napsugarasan is fejezném be. Köszönet a napsugárnak.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2021-ben, Gergely-napkor