Ősz ez a javából. Szergej Jeszenyin Ősze. Weöres Sándor magyarította.
Október második dekádjának végén járunk.
A tiszta egű éjszakák csillagok sokaságát ragyogtatják felénk. Az Androméda-köd teliholdénál nagyobb átmérője a zeniten trónol, a Hattyú, a Sas és a Lant háromszögében. Észak felé a Nagy Medve ráfekszik a horizontra. Keleten a Bikával kelnek már a téli égbolt csillagképei. A dagadó Hold a déli égbolt vendége. A Merkúr a Nap közelsége miatt nem észlelhető. A Vénusz fényesen ragyog az ekliptika alatt, tőlünk nem látható. A Mars az éjszaka első felében a D-Ny-i látóhatárhoz közel, a Bak csillagképben császkál. S miközben a Jupiter fénye a Mérlegben lassan elvész az esti szürkületben, a Szaturnusz is csak pislákol a D-Ny-i ég alján a Nyilasban. A gyenge fényű Uránusz egész éjszaka hátrál a Kosban. Ugyanezt teszi a Neptunusz a Vízöntőben, s a hajnallal nyugszik.
Az ősz a nyár tüzeit színekre váltja
Október harmadik dekádjának kezdőnapján, 185 évvel ezelőtt, 1833. október 21-én született Alfred Nobel, a dinamit feltalálója.
Minden évben október elején döntenek a Nobel-díjak sorsáról.
A Karolinska Intézet Nobel-díj-bizottsága a 2018. évi élettani Nobel-díjat James P. Allisonnak és Honjo Tasukunak ítélte a negatív immunszabályozás gátlásával működő rákterápiáért. Ezzel az immunrendszer daganatpusztító képességét lehet serkenteni. Több mint száz éve fáradoznak azon, hogy az immunrendszer erejét bevessék a rák elleni küzdelemben. A XX. fordulóján már felmerült a gondolat, hogy a daganatsejtek legyőzésének egyik sikeres útja lehet az immunrendszer aktiválása. Az akkori próbálkozások azonban nem hoztak valódi előrelépést.
Allison a ’90-es évek elején egy már ismert fehérjéről felismerte, hogy fékező szerepének feloldásával felszabadítható az immunrendszer sejtjeinek a rákos sejtek megtámadására irányuló képessége. Ebből kiindulva a rákbetegek kezelésének teljesen új megközelítését fejlesztette ki. Új antitestserkentő hatására az immunsejtek kiiktatták a daganatsejteket.
Ezzel egy időben, ’92-ben, Honjo Tasuku egy addig ismeretlen fehérjét fedezett fel az immunsejteken. Felismerte, hogy az is fékként működik az immunrendszerben – ez volt a „programozott sejthalál fehérje”. A japán tudós (és tudományosság) precizitására jellemző, hogy csak 2012-ben jelentette be kutatásainak végeredményét. Végső soron az újfajta kezelések – az immunellenőrzésipont-terápiák – alapjaiban változtatják meg az előrehaladott daganatos betegek egyes csoportjainak gyógyítását.
Levelek hullanak. Az első dér megcsípi a levélkocsány tövét, s az csak addig tartja az ágon a már színét váltó levelet, míg fel nem enged a hajnali fagy. A reggel enyhülő lege küldi földre az addig ághoz ragaszkodókat.
Nem mondható, csak eldúdolható,
Hogy fáradt nesszel, lassan egyre estek,
Aranyszegélyű, pernye-könnyű testek,
Kiket gyűrűzve ringat lenn a tó.
Mert hűs szelekkel nyargal már az ősz,
Kacagva csordul illat-ittas kedve,
Párákat fú a tar szőlőhegyekre,
Vagy érett birsek bársonyán időz.
Székely János szonettje címében (is) Egy őszi levélhez szól. Valójában a XX. század második felének legmélyebb s legtisztább magyar gondolkodójának kora(ősz)i fohásza ez. Hete sincs, hogy október második dekádjának végén őróla, Erdély talán utolsó uomo universalejáról emlékeztek a Pesti Vigadóban s a Nemzeti Színházban. Nekem a Sárkány-Kiss Endre biológus, biológiai szakíró barátom szerkesztette kétnyelvű monográfia, a Fluvii Carpatorum első kötete, a Maros folyó ökológiai állapota című, jut erről eszembe. A középiskoláit 1934-ben Marosvásárhelyen befejező, majd 1940-49 közt itt tanító biológus, algológus s tudománynépszerűsítő író, Róbert Endre emlékének ajánlott kötet mindahány fejezete egy-egy mottóval, Székely János 1956-ban íródott versének, A folyónak egy-egy versszakával indul. Lassan-lassan beteljesül Szász László író, irodalomtörténész barátom monográfiacíméből is visszaköszönő megállapítása, miszerint Székely János Egy szerencsés kelet-európai. Mert gondolatai itt élnek tovább mindennapjainkban:
Elgondolom: egy sors beteljesült,
S bárcsak juthatnék magam is e drága,
Szép, gyümölcshozó, nesztelen halálra.
Derűsen kérem közös alkonyunk:
Utódot hagyva és teljessé érve,
Hunyt szemmel hulljak én is majd a mélybe.
Október 22. a tudományos irodalom napja.
A fehérjék kutatásában elért eredményeiért két amerikai s egy brit tudós, Frances H. Arnold, George P. Smith és Gregory P. Winter kapja az idei kémiai Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint a három tudós az evolúció mechanizmusát felhasználva ért el úttörő eredményeket kutatásaiban, amelyek gyakorlati haszna ma már a gyógyszergyártáson át az üzemanyag-előállításig megfigyelhető.
Frances Arnold az enzimek irányított evolúciójáért részesül az elismerésben. Az amerikai kutatónak 1993-ban sikerült először irányított evolúcióval létrehoznia kémiai folyamatokat katalizáló fehérjéket. A Frances Arnold-féle enzimeket manapság már rutinszerűen használják új katalizátorok létrehozására: gyógyszerek környezetbarát gyártásánál vagy épp megújuló üzemanyagok előállításánál. Ő az ötödik nő, aki megkapja a kémiai Nobel-díjat.
Az amerikai George Smith 1985-ben fejlesztette ki a fágbemutatás elegáns módszerét, amelyben egy bakteriofágot (baktériumvírus) használnak új fehérjék előállítására. A fágbemutatással azóta olyan antitesteket hoztak létre, amelyek semlegesíthetnek toxinokat, szembeszállhatnak autoimmun betegségekkel s gyógyíthatják az áttétes rákot. Smith szerénységét mi sem példázza jobban, mint első nyilatkozata:
„Minden Nobel-díjas igen jól tudja, hogy amiért a díjat kapja, az számos előzményre épül, rengeteg elképzelésre és kutatásra, amelyeket ő hasznosít, mert jókor van jó helyen. …Szerencse kérdése. Ez történt az én munkám esetében is.”
A brit Gregory Winter a fágbemutatást használta antitestek irányított evolúciójához, hogy új gyógyszerkészítményeket állítson elő. Az ezen az eljáráson alapuló első gyógyszert, az adalimumabot 2002-ben hagyták jóvá a hatóságok, és a reumatoid artritisz (az ízületek gyulladásos betegsége), a pikkelysömör és bélgyulladásos betegségek kezelésére használják.
Illő idebiggyesztenem Lőrincz József barátom második verseskötetének, az Őszi derűnek egy darabját, az Őszi ars poeticát:
Kövér idő:
Gondolateső hull a homlok mögött.
Magyarón felhő kergeti a ködöt.
Kecskerágó termése virít Kútfején.
A szövegben győz a verőfény.
Az ősz a nyár tüzeit színekre váltja.
Tanulj meg színesen szólni.
Ha szólsz,
Vetkőzz anyaszült igazságra.
Biztatása nem véletlenül került a Galilei mikropoémája mögé, mintegy előbbi – Villont idéző – Ajánlásaként.
Légy maga az igazság!
Sose tagadd meg azt!
Földig aláz a szó mindenkit,
Ha nem igaz.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia felerészben Arthur Ashkinnek, felerészben pedig megosztva Gérard Mourounak és Donna Stricklandnek ítélte oda az idei fizikai Nobel-díjat.
Az amerikai Ashkin azt az „optikai csipeszt” találta fel, amellyel lézersugarak segítségével egyedi részecskék, atomok s molekulák manipulálhatók. E módszerrel vírusok, baktériumok és egyéb élő sejtek figyelhetők meg s módosíthatók anélkül, hogy egyéb részeik károsodnának. Az optikai csipeszt jelenleg már számos laboratóriumban használják biológiai folyamatok, fehérjék, a DNS és a sejtek működésének tanulmányozására.
A francia Mourou és a kanadai Strickland kutatásai pedig lehetőséget teremtettek minden korábbinál rövidebb s intenzívebb lézer-impulzusok létrehozására. A Chirped pulse amplification (CPA) nevű módszerük számos új kutatási területet nyitott, továbbá széles ipari és orvosi alkalmazási lehetőségekkel bír. A díjátadó ünnepséget december 10-én, Nobel halálának évfordulóján tartják a kezdetek óta.
Október harmadik dekádjának kezdetén maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2018-ben, 185 évvel Nobel születése után
Aranyszegélyű, pernye-könnyű testek, kiket gyűrűzve ringat lenn a tó
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
