Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ősz egy szeptemberi reggelen, nem éppen váratlanul, de minden átmenet nélkül érkezett. Egy langyos estét követő hajnalon sószínű dér takarta a háztetőket, a járdát és az úttestet fakózöld akáclevél borította; az emberek pirkadatkor becsukták az ablakokat.
Bodor Ádám Az ősz kezdete című elbeszélése kezdődik így. Ilyen indíttatással érkezem, feledés dere takarta történéseket sorolva szeptember s október közé. Kedves Olvasóm, tarts velem e mai barangolásomban is!
203 éve, 1816. október 3-án született Haynald Lajos bíboros, botanikus. Lelkes növénygyűjtő, s kora magyar flórakutatóinak bőkezű mecénása volt. Nevét ma számos növény és a Haynaldia nemzetség viseli. Nagy herbáriumát és szakkönyvtárát végrendeletében a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. De herbáriumának számolatlan lapja ma is rejtve pihen szerte az egész Kárpát-medencében – feledésre ítélt gyűjteményekben…
Az újrafelfedezés csillámló reménye ritkán adatik meg ezeknek az értékeknek. Akárha Dsida Jenő Alkonyában, menekülve közelebbi fényforrások felé.
(…) A zúgó, vonaglótestű fák:
átszúrt, iszonyú pókok,
utánunk kapnak, elszabadult
prédáik után.
Szélfútta őszi levelek,
menekülünk, futunk
s fent kigyúlnak egy messzi kastély
hívó ablakai.
Pislákok. A 178 évvel ezelőtt Nagyváradon született Mocsáry Sándor zoológusé. Bécsben folytatott természetrajzi tanulmányokat. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állattárához nevezték ki, 1901-ben igazgatója lett. 1914-ben innen ment nyugdíjba. Entomológusként főleg a hártyásszárnyúakkal foglalkozott, számos új fajt írt le. Emlékszik-e még valaki reá?
(…) Szeptember, csöndes őszi hónap,
Kis hittel, fázva zengelek.
Siratlak, eltűnt, ragyogó nap;
Vérem kezd hűlni, szenvedek.
Elmém a szürke, zord valónak
Hódol meg; kétkedik, beteg.
Köd, lomha köd szívem lakója;
Elvitte jó kedvét a gólya.
A nap dicsérete. Reviczky Gyula versének utolsó strófáját rovom ide hangulatnak.
Bizony elviszi jókedvünk a gólya ma is, ha felidézzük a 123 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 27-én történteket. Ekkor adták át a Vaskapu-csatornát. Elsőként a Ferenc József nevét viselő luxusgőzhajó haladt át rajta, fedélzetén a három érintett ország: Magyarország, Románia, Szerbia királyaival. A Kazán-szoros hajózhatóvá tétele már a római korban felvetődött. A Vaskapunál hirtelen összeszűkülő Duna a hirtelen gyorssá váló sodrás és a rengeteg zátony miatt hajózhatatlan volt. Csak magas vízállásnál tudtak a hajók átjutni rajta. Már Traianus császár hajózható csatornát építtetett, amelyen a kisebb merülésű hajók ősztől tavaszig át tudtak jutni. Sodrással szemben pedig úgy segítették át a hajókat, hogy a gránitfalba egy utat építettek, amelyen lovakkal vontatták föl a hajókat. Később több ízben is fölmerült a Vaskapu hajózhatóvá tétele, de igazán komolyan csak Széchenyi István kezdett el a kérdéssel foglalkozni, amikor megbízta Vásárhelyi Pált az Al-Duna feltérképezésével. A munkálatokat csak 1878 után kezdték meg, miután egy nemzetközi konferencián a nagyhatalmak kicsikarták Szerbiától és Romániától a hozzájárulást a csatorna megépítéséhez. A magyar mérnöki kar munkatársai számára hatalmas elismerést jelentett, hogy őket bízták meg a tervezéssel és a kivitelezéssel. A munkálatokat a magyar államkincstár finanszírozta. De amikor megnyitották a csatornát, a végig fellobogózott partokon magyar zászlót nem lehetett látni, Ferenc József pedig – Magyarországot meg sem említve – ünnepi beszédében a grandiózus vállalkozást a Monarchia sikereként ünnepelte. Királyi „feledékenység”. Kedélyhűtő.
Csorba Győző Szeptembere is ilyen kihűlt lázról mesél.
Kihűlt a láz: a fák már
nem hisznek semmiben.
Ólálkodó halál jár
a kert sűrűiben.
Körték, szilvák megérnek,
a lágy szőlőszemek
sárgáján tiszta fények
szikrái zengenek.
Bimbóit fölnevelte
az őszirózsa-sor.
Ezer szín tört a kertre
a nyári zöld alól. –
Jobb már csukott szobából
kinézni s nézni, hogy
a fázós, görbe ágon
deres harmat ragyog.
Mennyire csillanthat emlékeket a deres harmat? Ki emlékszik ma már, hogy a Bay-féle holdradarkísérletnek erdélyi résztvevője is volt? A 107 évvel ezelőtt Szamosújváron született Papp György fizikus. 1935-ben Bay Zoltán, aki akkor Szegeden az elméleti fizika professzora volt, meghívta tanszékére, később a budapesti műegyetemen létesített atomfizika tanszékre. Aktívan részt vett az 1942-ben indult lokátorprogramban s az 1946-os holdradarkísérletben. 1946. február 6-án saját fejlesztésű radarberendezéssel sikerült kimutatniuk a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését. Ez az esemény tekinthető a magyar űrtevékenység kezdetének.
Említeném itt az 58 évvel ezelőtt meghalt Jávorka Sándor flórakutató, geobotanikus főművének címváltozását is. Jávorka 1919-ben lett a Magyar Nemzeti (ma Természettudományi) Múzeum Növénytárának vezetője. Publikációjának zöme a florisztikával, a rendszertannal és a chorológiával (elterjedéstannal) foglalkozik. Számos könyvét Csapody Verával közösen publikálta. Legfőbb érdeme, hogy neki köszönhető a már Kitaibel Pál óta tervezett magyar flóramű tényleges megalkotása. A magyar flóra képekben. Iconographia Florae Hungariae 1929–1934 között jelent meg, az 1975-ös újrakiadás pedig Iconographia florae partis Austro-Orientalis Europae Centralis. Közép-Európa délkeleti részének flórája képekben cím alatt...
Nyitott ablakból aranykék
szeptember. Most megtudjuk
végre, milyen sorrendben
vannak felfűzve arra a
láthatatlan szálra a levelek.
– így kezdi A levél című versét Lászlóffy Aladár –
Bontják a nyárt, vagy
leírják, kiterítik a lapra.
Ősz, örökszép gondolat elindul,
mire gondol? (…)
Lezuhanás előtt
a levél tökéletes levél.
Lezuhanás közben, mint levél,
léleknek, idegnek, testnek,
olvasható.
Hogyan olvasható? Miképp értelmezhető? Mint ahogy csak tiszteletbeli tagja lehetett Tulogdi János a Magyar Földrajzi Társaságnak és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak. 40 évvel ezelőtt, 1979. október 1-jén halt meg Kolozsvárt a tordai születésű geológus, geográfus. Kolozsváron tanári oklevelet 1919-ben, Budapesten doktori diplomát 1925-ben szerzett. A két világégés között középiskolai tanár a kolozsvári református kollégiumban. 1945-től a Bolyai Egyetem földrajztanszékének tanára 1959-ig. Kutatómunkája Erdélyre terjedt ki. Főleg barlangtani kutatásai jelentősek. Az erdélyi turizmus egyik nagy szervezője, az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület lelke volt. De a csonka országban csak tiszteletbeli tag…
Mai szeptemberi búcsúzóul Tóth Árpád Szeptemberi szonettjét tettem ide.
Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.
Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.
Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.
Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, a turisztikai világnapon