2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Zászlót az év már mélybe fordít,

de magasan lobog a nap,

nincs édesebb s szívighatóbb, mint

őszben e nyári pillanat:

mikor már minden fázni készül

s a lélek téli vackot ás –

e váratlan meglepetésül

felszikrázó hő ragyogás.

A dombon még zöldet lebegtet

gyémántporán a könnyű köd,

(…) elválnak szemközt a hegyek,

s hátára kapja az egészet

valami forró lehelet.


Ha szemed lehunyva, csak érzed,

hogy zuhog az arany sugár,

el tudod hinni: nincs enyészet,

csak nyár lesz, nyár van újra, nyár.


Somlyó György Szeptemberi dél a Duna-parton álmodik ily melankolikus csodát. De történhetne ez bárhol, akárhol. Valahol a Kárpát-medencében. Valamikor. Az 1920-as évek második felében akár, Trianon után. Mint a nyárbúcsú a majdnem elfeledett Nagy István Két fa képén. Első találkozásom zordon világával még a hatvanas évek derekán a marosvásárhelyi – mai nevén – modern magyar művészeti képtárban volt. Idén augusztusban az 1873-ban Csíkmindszenten született festőművész életművét ismertető monográfiát mutatott be Budapesten Kieselbach Tamás. Ezzel párhuzamosan ez idáig legnagyobb kiállítása nyílt galériájában: több mint másfél száz Nagy István-festmény. A képek jelentős része most először került nagyközönség elé. A konok székely egyaránt megörökítette a zord csíki havasokat, az ezer színben játszó balatoni naplementét és az alföldi táj fülledt, szikrázó fehérségét.

Nagy István: Két fa (1920-as évek második fele)


Előbbi költő költő apjának, Somlyó Zoltánnak Nyugodj meg, hogyha tudsz… verse az idő tájt született, amikor Nagy István Két fája. Mintha csak róluk írta volna:


Ez már: az első őszi szín… ez! –

A nyárvég halk sárgával színez

virágot, levelet.


Ez már az első őszi illat!…

Az igazi nyár már elillant

a háztetők felett…


Megint lehűl felpezsdült véred;

a körte már kásásra érett –

s túlérett vagy te is…


(…) Még harsognak a színes selymek,

unszolnak még: a vággyal telj meg!

Tépj selymet s szirmokat!…


(…) Minden: a múlt… S ez fáj ám… fáj ám…

Új szag szivárg a szőlők táján –

s te menekülve futsz;


Évá-t sóhajtsz s fordítva „ávé”-t.

Pezsgőt innál s öntik a kávét –

Nyugodj meg, hogyha tudsz!


Szeptember 20. a takarítás világnapja. 27 éve, 1992-ben az ENSZ környezetvédelmi programja szeptember 20-ra hirdette meg e napot, melynek célja az évenkénti világméretű nagytakarítás. Jelszava: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon!”

22-én a Nap az Oroszlánból a Szűzbe lép: keresztezi az égi egyenlítőt, és átkerül a déli éggömbre. Aequinoctium – a csillagászati ősz kezdete.

23-án lesz 173 éve, hogy felfedezték a Neptunuszt: 1846 szeptemberében. A bolygót először két német csillagász, Galle és d’Arrest regisztrálta. A francia tudós, Le Verrier útmutatását követték, aki az Uránusz keringési rendellenességeiből pontosan meghatározta a zavar okaként feltételezett bolygó helyét. Ez volt az első bolygó, amelyet elméleti úton fedeztek fel. Ez a matematikai alapú égi mechanika egyik legnagyobb sikere mindmáig. Az eredmény hallatán hozták nyilvánosságra angol csillagászok, hogy Adams angol matematikus már egy évvel azelőtt, 1845 szeptemberében megadta a Neptunusz égi helyét. Le Verrier kénytelen volt lemondani a felfedezés elsőbbségéről. Le Verrier a Merkúr-pálya perihélium-változásait is egy újabb bolygó létével vélte megmagyarázhatónak. A jelenséget végül az általános relativitáselmélet tette értelmezhetővé. Kutatta a Föld pályaelem-változásait is. 1855-ben Párizsban megalapította az első, nemzetközi hálózaton alapuló meteorológiai intézetet, 1864-ben pedig a francia természettudományi társulatot. S 1877-ben éppen e nap halt meg minden idők egyik legnagyobb csillagásza.

Ezen a napon, 1938-ban, a New York-i világkiállításon időkapszulát ástak el, amelyet 6938-ban, ötezer év múlva nyitnak majd fel.

90 éve ezen a napon halt meg Göttingenben Zsigmondy Richárd Nobel-díjas kémikus. Kolloidoldatokkal kapcsolatos vizsgálataiért és az ultramikroszkóp felfedezéséért 1926-ban kapott kémiai Nobel-díjat. A Holdon egy kráter viseli nevét.

24-én lesz 195 éve, hogy Romhányban megszületett Bereczki Máté pomológus. Eredetileg jogot tanult Budapesten. Egyike volt a márciusi ifjaknak, a Kossuth-féle szabadcsapatban tiszti rangot érdemelt ki. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott, 1857-ben részesült ő is közkegyelemben. Magántanítóként kezdett dolgozni, és az őt alkalmazó család lepusztult kertjének köszönheti, hogy a gyümölcsfákkal kezdett foglalkozni. Minden fellelhető szakkönyvből képezte magát, vásárolt egy kertet, és külföldről származó gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. Munkássága során 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajtát különböztetett meg, az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is.

130 éve, 1889. szeptember 24-én Párizsban a Nemzetközi Méterbizottság kiosztotta az új platina-irídium méterrudakat és a kilogrammetalonokat a méterrendszert bevezető államoknak. Ezeket 1891-ben nyilvánították törvényes alapmértékké hazánkban. A métert a Francia Tudományos Akadémia 1792-ben tette meg hosszmértékegységnek, és az a Föld délkörének negyvenmilliomod részét jelentette. A méter előtt a hosszúságot az emberi testrészekhez kapcsolódó fogalmakkal (lépés, láb, arasz, könyök, hüvelyk) határozták meg. Az 1875-ben Párizsban kötött első méteregyezményt 18 ország írta alá – köztük Magyarország is –, és vállalta a méterrendszer bevezetését. Az Egyesült Államok és Anglia nem csatlakozott az egyezményhez.

34 éve, 1985. szeptember 26-án Abbáziából indult kétéves útjára a Szent Jupát, az első magyar vitorláshajó, amely megkerülte a Földet, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel. Hajójukat a Közlekedési Múzeumban Farkas Bertalan űrkabinja mellett állították ki.

Szeszélyes nyárutó, évek, évtizedek, évszázadok szeptember végi hangulata. Ahol már nem is nagyon tudjuk a szél összesöpörte levelek mikéntjét. Csak hullásuk van, s neszük a lassan hidegülő tájban: Illyés Gyula Nyárutójában.


Ránk tör észrevétlen újra egy ősz, nézzed,

bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,

a sárga szőllőhegy illata leömlik

a völgybe s emeli, hajtja újra szívünk!


Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes

homlokát s hozz széket a tornác ritkuló

vadszőleje mögé, ülj közénk – e csöndben,

miként házunk elől: lelkünkről is hullong


nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes

órák elszaladtak és talán örökre –

mint komor hódítók, fönt a hegy taréján

feltűnnek a sápadt, véres őszi napok.


Akik megmaradtunk, láthatjuk most tisztult

arcunkat, a mosoly kiapadt ágyait,

mint halál után... Az erdőből fölcsapó

madár sivítása nyomán vad tölcsérben


megindul az ősz! már zúgnak a zord tölgyek,

hajlik a szederfa, a temetőhegyen

zörög bátyánk sírján a bádog-koszorú

az utcai kapu sikolt s kicsapódik –


Csereg az éles por az ablak üvegén,

hunyjad be szemedet, rejtsd mellembe arcod –

Töltsön Édesapám! ha száll már, dalosan

sodródjon az idő-kavarta levéllel,

porral és szeméttel repülő jövendőnk!


Jövendőnkre optimizmussal tekintve, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, 500 évvel Magellán világ körüli útra indulása után

Szeptemberi derű jonatánalma-keretben

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató