Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Zászlót az év már mélybe fordít,
de magasan lobog a nap,
nincs édesebb s szívighatóbb, mint
őszben e nyári pillanat:
mikor már minden fázni készül
s a lélek téli vackot ás –
e váratlan meglepetésül
felszikrázó hő ragyogás.
A dombon még zöldet lebegtet
gyémántporán a könnyű köd,
(…) elválnak szemközt a hegyek,
s hátára kapja az egészet
valami forró lehelet.
Ha szemed lehunyva, csak érzed,
hogy zuhog az arany sugár,
el tudod hinni: nincs enyészet,
csak nyár lesz, nyár van újra, nyár.
Somlyó György Szeptemberi dél a Duna-parton álmodik ily melankolikus csodát. De történhetne ez bárhol, akárhol. Valahol a Kárpát-medencében. Valamikor. Az 1920-as évek második felében akár, Trianon után. Mint a nyárbúcsú a majdnem elfeledett Nagy István Két fa képén. Első találkozásom zordon világával még a hatvanas évek derekán a marosvásárhelyi – mai nevén – modern magyar művészeti képtárban volt. Idén augusztusban az 1873-ban Csíkmindszenten született festőművész életművét ismertető monográfiát mutatott be Budapesten Kieselbach Tamás. Ezzel párhuzamosan ez idáig legnagyobb kiállítása nyílt galériájában: több mint másfél száz Nagy István-festmény. A képek jelentős része most először került nagyközönség elé. A konok székely egyaránt megörökítette a zord csíki havasokat, az ezer színben játszó balatoni naplementét és az alföldi táj fülledt, szikrázó fehérségét.
Előbbi költő költő apjának, Somlyó Zoltánnak Nyugodj meg, hogyha tudsz… verse az idő tájt született, amikor Nagy István Két fája. Mintha csak róluk írta volna:
Ez már: az első őszi szín… ez! –
A nyárvég halk sárgával színez
virágot, levelet.
Ez már az első őszi illat!…
Az igazi nyár már elillant
a háztetők felett…
Megint lehűl felpezsdült véred;
a körte már kásásra érett –
s túlérett vagy te is…
(…) Még harsognak a színes selymek,
unszolnak még: a vággyal telj meg!
Tépj selymet s szirmokat!…
(…) Minden: a múlt… S ez fáj ám… fáj ám…
Új szag szivárg a szőlők táján –
s te menekülve futsz;
Évá-t sóhajtsz s fordítva „ávé”-t.
Pezsgőt innál s öntik a kávét –
Nyugodj meg, hogyha tudsz!
Szeptember 20. a takarítás világnapja. 27 éve, 1992-ben az ENSZ környezetvédelmi programja szeptember 20-ra hirdette meg e napot, melynek célja az évenkénti világméretű nagytakarítás. Jelszava: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon!”
22-én a Nap az Oroszlánból a Szűzbe lép: keresztezi az égi egyenlítőt, és átkerül a déli éggömbre. Aequinoctium – a csillagászati ősz kezdete.
23-án lesz 173 éve, hogy felfedezték a Neptunuszt: 1846 szeptemberében. A bolygót először két német csillagász, Galle és d’Arrest regisztrálta. A francia tudós, Le Verrier útmutatását követték, aki az Uránusz keringési rendellenességeiből pontosan meghatározta a zavar okaként feltételezett bolygó helyét. Ez volt az első bolygó, amelyet elméleti úton fedeztek fel. Ez a matematikai alapú égi mechanika egyik legnagyobb sikere mindmáig. Az eredmény hallatán hozták nyilvánosságra angol csillagászok, hogy Adams angol matematikus már egy évvel azelőtt, 1845 szeptemberében megadta a Neptunusz égi helyét. Le Verrier kénytelen volt lemondani a felfedezés elsőbbségéről. Le Verrier a Merkúr-pálya perihélium-változásait is egy újabb bolygó létével vélte megmagyarázhatónak. A jelenséget végül az általános relativitáselmélet tette értelmezhetővé. Kutatta a Föld pályaelem-változásait is. 1855-ben Párizsban megalapította az első, nemzetközi hálózaton alapuló meteorológiai intézetet, 1864-ben pedig a francia természettudományi társulatot. S 1877-ben éppen e nap halt meg minden idők egyik legnagyobb csillagásza.
Ezen a napon, 1938-ban, a New York-i világkiállításon időkapszulát ástak el, amelyet 6938-ban, ötezer év múlva nyitnak majd fel.
90 éve ezen a napon halt meg Göttingenben Zsigmondy Richárd Nobel-díjas kémikus. Kolloidoldatokkal kapcsolatos vizsgálataiért és az ultramikroszkóp felfedezéséért 1926-ban kapott kémiai Nobel-díjat. A Holdon egy kráter viseli nevét.
24-én lesz 195 éve, hogy Romhányban megszületett Bereczki Máté pomológus. Eredetileg jogot tanult Budapesten. Egyike volt a márciusi ifjaknak, a Kossuth-féle szabadcsapatban tiszti rangot érdemelt ki. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott, 1857-ben részesült ő is közkegyelemben. Magántanítóként kezdett dolgozni, és az őt alkalmazó család lepusztult kertjének köszönheti, hogy a gyümölcsfákkal kezdett foglalkozni. Minden fellelhető szakkönyvből képezte magát, vásárolt egy kertet, és külföldről származó gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. Munkássága során 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajtát különböztetett meg, az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is.
130 éve, 1889. szeptember 24-én Párizsban a Nemzetközi Méterbizottság kiosztotta az új platina-irídium méterrudakat és a kilogrammetalonokat a méterrendszert bevezető államoknak. Ezeket 1891-ben nyilvánították törvényes alapmértékké hazánkban. A métert a Francia Tudományos Akadémia 1792-ben tette meg hosszmértékegységnek, és az a Föld délkörének negyvenmilliomod részét jelentette. A méter előtt a hosszúságot az emberi testrészekhez kapcsolódó fogalmakkal (lépés, láb, arasz, könyök, hüvelyk) határozták meg. Az 1875-ben Párizsban kötött első méteregyezményt 18 ország írta alá – köztük Magyarország is –, és vállalta a méterrendszer bevezetését. Az Egyesült Államok és Anglia nem csatlakozott az egyezményhez.
34 éve, 1985. szeptember 26-án Abbáziából indult kétéves útjára a Szent Jupát, az első magyar vitorláshajó, amely megkerülte a Földet, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel. Hajójukat a Közlekedési Múzeumban Farkas Bertalan űrkabinja mellett állították ki.
Szeszélyes nyárutó, évek, évtizedek, évszázadok szeptember végi hangulata. Ahol már nem is nagyon tudjuk a szél összesöpörte levelek mikéntjét. Csak hullásuk van, s neszük a lassan hidegülő tájban: Illyés Gyula Nyárutójában.
Ránk tör észrevétlen újra egy ősz, nézzed,
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a sárga szőllőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja újra szívünk!
Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes
homlokát s hozz széket a tornác ritkuló
vadszőleje mögé, ülj közénk – e csöndben,
miként házunk elől: lelkünkről is hullong
nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes
órák elszaladtak és talán örökre –
mint komor hódítók, fönt a hegy taréján
feltűnnek a sápadt, véres őszi napok.
Akik megmaradtunk, láthatjuk most tisztult
arcunkat, a mosoly kiapadt ágyait,
mint halál után... Az erdőből fölcsapó
madár sivítása nyomán vad tölcsérben
megindul az ősz! már zúgnak a zord tölgyek,
hajlik a szederfa, a temetőhegyen
zörög bátyánk sírján a bádog-koszorú
az utcai kapu sikolt s kicsapódik –
Csereg az éles por az ablak üvegén,
hunyjad be szemedet, rejtsd mellembe arcod –
Töltsön Édesapám! ha száll már, dalosan
sodródjon az idő-kavarta levéllel,
porral és szeméttel repülő jövendőnk!
Jövendőnkre optimizmussal tekintve, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, 500 évvel Magellán világ körüli útra indulása után