2019. szeptember 15., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A nyár bedobta rózsakoszorúját

múlt este a nyílt ablakon.

Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs,

pár sárguló levél-rongy, kúsza bógáncs,

ment és siratta a bús fuvalom.


Valami történt… Künn a kihülő ég

hideg könyűktől feketült,

egy idegen jött, fázva és setéten,

cselédlámpással reszkető kezében,

és nesztelen egy üres székre ült.


A vendég az ősz. Induljunk Kosztolányi Dezső versével mai sétánkra, kedves Olvasóm. A kihűlő ég alatt zsúpfedél oltalmában muskátlik lobbantják nyárból ittragadt színüket. Az utcasarkon borostyángirland tövében mályva üzeni még a nyár színeit. Virága hull már, s a gondozatlan tövön még ott vannak a múlt telet átvészelő kórói. Az idő kórói. Vigyázóan felemelt tiltó ujjak az időben. Ne feledd, emlékezzél – intik. Mert a dús nyár végén már ott settenkedik az ősz uszályában a tél.


Hát magok az or-

vos doctorok is

meghalnak!

meg!…

Kibédi Mátyus

István mikor

N: Marosszékben

44. Eszt. r. phy-

sicusi hivatalt vi-

selt és sok hasz-

nos munkával ma-

gának nagy hir-

nevet szerzet vol-

na K. sz. 1802 dik

eszt. sz. m. havának

6 dik napján ma-

ga élete 78 dik esztendejébe

hittel nézvén a sz…

örömest meghala

Néked oly bodog

hoszszu életet ki-

van.

   Az utcasarkon borostyángirland tövében mályva üzeni még a nyár színeit


A marosvásárhelyi temetőben kissé elhanyagolt környezetben levő sírkő bal oldalán bemohosodott betűkből olvasható ki e sírfelirat, amint arról a kolozsvári orvostörténész Pataki Jenő A jó egészség megtartásának első magyar apostola, Kibédi Mátyus István című, a két világháború közötti időben íródott, kéziratban fennmaradt dolgozatában mondja.

Kibédi Mátyus István orvos, kémikus, balneológus fő műve, az Ó és új diaetetica az az: az életnek és egészségnek fenntartására és gyámolgatására, istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek a szerint való elészámlálása, a mint azokra reá kaptak, és eleitől fogva mind ez ideig magok károkra vagy hasznokra velek éltek az emberek, melyben hat darabokra intézve a maga elébbi diaeteticájának első darabját bővebben kimagyarázta; és sok ide tartozó régi szokásokkal s jeles történetekkel meg-világosította, s egyszersmind a természetnek szentséges helyeire is maga feleinek sok helyben a jeget megtörte; ugy hogy, ennyi részben e munka természet historiája gyanánt is szolgálhasson Pozsonyban látott nyomdafestéket 1787-93 között.

Egykoron rendkívül modern szemlélettel megírt munkáról van szó. Példaként a tyúktojásnak a jótékony hatását mintegy 30 oldalon át tárgyalja, ami a nemzetközi szakirodalomban is egyedülálló. Megállapításai a mai napig érvényesek. Az úttörők bátorságával és türelmetlenségével volt az egyetemes műveltség birtokosa. Művei, könyvtára, nyomdája bizonyítják ezt. Marosvásárhelyt, 1800. május 24-én írt végrendeletében 912 műből (1326 kötet) álló könyvtárát, nyomdáját és házát alma materének, a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumnak hagyta.

„…Mátyus nemcsak kora erdélyi társadalmának egyik legtudósabb férfia, de ugyanakkor a közjót és a fejlődést is leginkább szolgáló értelmiségije volt.

…igen jeles orvosi munkássága mellett a kémia terjesztésének és kutatásának (az ásványvízelemzésnek) egyik legjelentősebb erdélyi úttörője volt. (…) Kimagasló érdeme, hogy ezt a tudományt először szólaltatta meg anyanyelvén, s ezzel a kémiai ismeretek magyar nyelvű terjesztését segítette” – írta róla a Spielmann József – Szőkefalvi Nagy Zoltán – Soós Pál szerzőhármas az 1968-ban megjelent A kémikus és balneológus Mátyus István és kora című dolgozatában.

Nézegetem a 2005-ben kiadott A marosvásárhelyi református temető című színes füzetet. Sok vásárhelyi neves ember sírját sorolja fel. A Mátyusé hiányzik. Pedig ott van az, ahogy Pataki Jenő leírja:

Az a koporsó alakú sírkő egy nagy, ízig-vérig magyar tudós hamvait takarja, ki iránt kortársai nagy elismeréssel voltak, méltányoltak, de teljes nagyságában felfogni nem tudták.

Még kevésbé a mai nemzedék, mely alig tud róla valamit.

Egy korhadozó gerendákból összetákolt színszerű alkotmány mellett húzódik meg szerényen ez az Emlékeztető Sírhalomkő. Rokonaik hamvait látogató vásárhelyiek közönyösen haladnak el mellette, ügyet sem vetnek rá.

A magyar tudományos élet sem ér rá veled és fáklyaként világító tudásod értékével foglalkozni. A jelen vágtató irammal haladó orvostudomány nem hagy időt a lépést tartani akaróknak a múlt emlékeibe mélyedni (…)

Mintha hasonlóan feledésbe merülne a Nagyszalontán 1889. szeptember 7-én, 130 éve született Kiss Ferenc neve is. A Kolozsváron orvosként végzett anatómus Szentágothai Jánossal együtt írta a világhírnévre szert tett Anatómiai atlaszt, melyet nyolc nyelvre fordítottak le, s mindenki csak „a Szentágothai” néven emlegeti. Nem az akadémikus hibája, hogy szerzőtársa neve halványulni látszik.

Maga Szentágothai János orvos, agykutató 25 éve, 1994. szeptember 8-án erősítette meg a Mátyus-sírkő feliratának első sorát. Pécsett kezdte meg a mára világhírű magyar neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskola megteremtését. 1948-tól az MTA tagja, 1973–1976 között alelnöke, majd 1977–1985 között elnöke volt. Jómagam úgy ismertem meg 1991-ben, mint az újjáalakuló Magyar Természettudományi Társaság elnökét. Kitűnő tudománynépszerűsítő volt.

113 éve, 1906. szeptember 8-án halt meg Hőgyes Endre akadémikus. Előbb a pesti egyetemen, majd Kolozsvárott tanított, 1883-tól haláláig ismét a budapesti egyetemen. A bakteriológia tanára volt. Egyike volt a legkiemelkedőbb magyar orvoskutatóknak. Elsőként írta le az egyensúlyérzés reflexívét, s annak forgatásra, valamint elektromos ingerlésre bekövetkező reakcióját. Ő alapította 1890-ben Budapesten a Pasteur Intézetet és kórházat. Módosította Pasteur veszettség elleni védőoltását. Az intézet jelentősége a két világháború közötti időszakban egyre csökkent, mert lehetővé vált szállítható szérumok előállítása, és így a betegeket vidéken is tudták gyógyítani, a szérumok előállítását pedig termelővállalatok vették át. A Pasteur Intézet 1942-ben szűnt meg, épülete ma is áll, a Papp László Sportarénával szemben.

Szeptember 8. Kisasszony napja. Valószínűleg ősvallásunk egyik természetfeletti nőalakját nevezték így. Boldogasszony és Kisasszony mint ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje, felismerhető az obi-ugor mitológia Földanya-Esthajnalcsillag úrnőkettősében. Európai párhuzamuknak Démétér és Perszephoné, a Gabonaanya és Gabonaleány tekinthető. Nagyboldogasszony az aratás záróünnepe, Kisasszony a vetés előkészületeire ad jelt. A két ünnep időpontja és elnevezése egyaránt a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária halála, búza vetése = Mária születése). Míg a vetés és a leányság közti összefüggés a keresztény képzetben Kisasszony születésnapjában él tovább, az alvilágra szálló leányistennő alakja inkább a hiedelmi „kisasszonyokban” maradt fenn: a tündérmesék jó részében éppen e „kisasszonyok” alvilágba rablása indítja a cselekményt. Az őszi lombok, a kopár téli föld színe alvilági tartózkodásuk következménye.

Nagyboldogasszonyban eredetileg Szent Annát, Szűz Mária Kisasszony „legendás” édesanyját tisztelték elődeink. Ez Mária születésének emléknapját egy másik nevezetes nappal, Mária fogantatásának december 8-i ünnepével kapcsolja össze, ami további magyarázattal szolgál a Napba öltözött asszony középkorban keletkezett kultuszára.

Boldogasszony és Kisasszony mellett fennmaradt még egy hiedelmi nőalak is a magyar néphitben: a „szépasszony”. Ez lehetett ősvallásunk istennőtriászának harmadik tagja, aki a szűz és az anyaistennő (a Kisasszony és Boldogasszony) mellett a nimfa (hűtlen-hű szerető) „személyét” képviselte háromságukban.

Kosztolányival kezdtük mai sétánkat. Hát fejezzük is be vele csöndes búcsúzásunkat a nyártól. A Negyven pillanatkép 9-je, a Váratlan vendég, a meglepetésőszt köszönti.


Beszélgetünk szobánkban még a csacska

nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,

oly észrevétlen-lopva, mint a macska,

bejössz.


Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2019-ben, 217 évvel Mátyus István halála után

A kihűlő ég alatt zsúpfedél oltalmában muskátlik lobbantják nyárból ittragadt színüket