Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Erdőre, mezőre járnak, kertészkednek és állatokat gondoznak, azaz élmények által tanulnak, fejlődnek az apróságok a környékünkön igencsak rendhagyónak számító Péter Pán erdei óvodában, ahol a tantervet a környezet és a gyermekek kíváncsisága alakítja, játékaik pedig a természetben fellelhető kincsek: ágak, falevelek vagy éppen a sár.
Negyedik éve működik a Marosszentgyörgyhöz tartozó Tófalván az az erdei óvoda, amelyet három fiatal anyuka, Gál Aliz pszichológus, Blizik Anita élménypedagógus és Magdás Tünde drámapedagógus álmodott meg és hozott létre. Egy év körüliek voltak a gyerekeik, amikor létrehozták számukra a fejlődéshez és a tanuláshoz ideális, természetközeli közeget. – Hallottuk, hogy az átlagos óvodákban elég ritkán viszik ki a gyerekeket a szabadba, valószínűleg azért is, mert nem egyszerű felöltöztetni, majd levetkőztetni harminc gyereket. Nálunk egy pedagógusra hat gyerek jut, tehát sokkal könnyebben megy az öltöztetés is – jegyezte meg Gál Aliz. Kezdetben 5-6-tal, többnyire a saját gyerekeikkel indították el az erdei óvodát, majd ahogy a szülők kezdtek tudomást szerezni róla, a gyerekek száma egyre nőtt, a három év alatti korosztály számára pedig már bölcsődét is létrehoztak 2021-ben, hogy az apróságok a korai évektől a természettel összhangban fejlődhessenek. Elsősorban marosszentgyörgyi és marosvásárhelyi fiatal családok gyerekeivel foglalkoznak, a kétnyelvű bölcsődei csoportba 16 gyerek jár, az óvodában pedig 18, 3–6 év közötti gyerek van. Délelőtt öt, délután három pedagógus gondoskodik az aprónépről. A szülők részéről rengeteg a pozitív visszajelzés, sőt olyan sokan szeretnék az erdei tanintézetbe adni gyermeküket, hogy már várólista van. Ami nem csoda, hiszen rövid ottlétünk alatt mi is megtapasztaltuk, milyen egyedi élményekkel gazdagodnak nap mint nap az oda járó apróságok.
Az erdei óvoda kifejezés azokra az óvodákra vonatkozik, amelyek naponta a természetben – gyakran az erdőben – oktatják, nevelik – időjárástól függetlenül – a gyerekeket, hiszen a kicsik jobban tudnak mozogni és játszani a természetben, mint a négy fal között, a mozgásigényük teret kap, kíváncsiságukat, megismerési vágyukat kifejezhetik és megélhetik, miközben testileg-lelkileg fejlődnek, tudásban gyarapodnak. Az alapítók a tapasztalat, az élmények útján történő tanulást részesítik előnyben. Gál Aliz elárulja, szinte csak aludni mennek be az épületbe, naphosszat kint vannak a gyerekek az udvaron, valamint a közeli erdőben, ami az ő játszóterük. Amikor fagy van, akkor reggel bent kezdik ugyan a napot, de 10 óra után mindennap kiviszik őket, ha esik, ha fagy. Az óvodásokat ottjártunkkor is az erdőn találtuk önfeledt játék közepette, egyesek fára másztak, mások a földre hullt falevélrengetegben hemperegtek, az ágakra rögzített, gumiabroncsból készült hintán, a fák között kihúzott függőágyakon hintáztak, vagy a hangulatos, faágakból összetákolt kis erdei kuckóba bújva játszottak. Az erdei játszótér kellős közepén egy pléden jókora kosár hevert, benne tízórai, hiszen a friss levegőn való játék közben bizony gyorsan korogni kezd a gyerekpocak.
Fontos szempont, hogy a gyerekeknek konkrét kapcsolatuk legyen azzal, amiről éppen tanulnak, például amikor a vízi világról beszéltek, kivitték őket egy tó mellé, ahol tapasztalat által felfedezték az állóvíz élővilágát, még a kenuval való evezést is kipróbálták. Télen, a hidegben is rengeteg felfedezésre váró meglepetést tartogat számukra a természet, ilyenkor havas, jeges kísérleteket végeznek, megtapasztalják, hogyan olvad a jég, vagy az erdőben iglut építenek.
– Nagyon kreatívak a gyerekek, előfordult, hogy faágakat tettek az iglu falaihoz, és azt mondták, azok a vezetékek – jegyezte meg nevetve Gál Aliz.
Minden héten van egy-egy tematika, az azzal kapcsolatos tevékenységekkel készülnek a pedagógusok, és a természet apró csodáinak a felfedezése mellett az állami óvodák kurrikulumából is vesznek át témákat. A reggeli tevékenységek szervezettek, mindent megbeszélnek, amit érzékelnek a természetben, majd a tematikával foglalkoznak.
– Nagyon ragaszkodtunk ahhoz, hogy minél több időt töltsenek a szabadban a gyerekek, hiszen ez a legegészségesebb formája annak, hogy fejlődjenek. A másik fő szempontunk pedig a természetközeliség, valamint a környezettudatosságra való nevelés, hiszen ahhoz, hogy majd felnőttként is odafigyeljenek a természetre, meg kell ismerjék azt. Használjuk a kertet mint tanítóeszközt, van egy kis veteményeskertünk, amit együtt gondozunk a gyerekekkel. A kis magocskákat tavasszal elültetjük, komposztot is készítünk, oda dobjuk a növényi eredetű hulladékot, és a gyerekek tudják, hogy ebből föld lesz, amit majd az ágyásokra teszünk – mutatta Aliz a kiskertet, amelyben még néhány brokkoli árválkodott, a szomszédságában pedig sok színes, aprócska öntöző volt gondosan felakasztva, a gyerekek munkaeszközei. A veteményes mellett eperágyás, valamint egy hangulatos gyógynövényes, teafüves sarok, onnan kerül ki a finom teák alapanyaga.
Az óvoda udvarán egy kis tűzhelyre lettünk figyelmesek, körülötte feldarabolt fatörzsből apró ülőkék, ez a közös főzőcskézés-sütögetés színtere. – Minden pénteken a gyerekekkel sütünk-főzünk, és ha ők is részt vesznek az elkészítésében, akkor jó étvággyal el is fogyasztják az ételt. Gyakran a kertből szedjük le az alapanyagokat, látják, hogyan, miből készül az étel, mennyi munka van vele, máskor körbeüljük a tűzhelyet, almát szúrunk fel pálcákra, és azt lógatják a nyársra. Állatokat is tartunk, van nyuszink, tyúkjaink, a gyerekekkel közösen adunk eledelt nekik, és cserébe a tyúkocskák adnak tojás, amit a gyerekek mindig lelkesen gyűjtenek össze – sorolta a mindennapok élményeit az óvoda alapítója.
Az apróságoknak az ovi udvarán saját konyhájuk is van, igazi edényekkel, ez a sárkonyha, ahol elkészítik a sártortát vagy a sárfagyit.
– Kevés játékunk van, éppen azért, hogy ne zúduljon óriási ingermennyiség a gyerekekre, illetve, hogy lehetőséget biztosítsunk arra, hogy a kreativitásukat használják a játék során. Nem kész játékot adunk a kezükbe, hiszen az egy adott dologra alkalmas, és megöli a kreativitást, de ha kézbe vesznek például egy botot, hogy azzal mit játszanak, annak csak a fantáziájuk szab határt – mutatott rá Gál Aliz, aki egy kutatásról is mesélt, ami arra világított rá, hogy milyen keveset töltenek a gyerekek a szabadban; meglepő, hogy egy börtönben ülő fegyenc is jóval több időt tölthet a szabad levegőn, mint egy átlag gyerek. A Péter Pán oviba járó apróságok esetében más a helyzet, hiszen lemérték, és idén szeptemberig ezer órát töltöttek a szabadban. – Ennek rengeteg előnye van mind a lélektani fejlődésük, mind az egészségük szempontjából. A vírusok egyrészt sokkal kevésbé terjednek, ugyanakkor a gyerekek immunrendszere erősödik azáltal, hogy folyamatosan ki vannak téve az időjárás változásainak – tette hozzá az óvoda egyik alapítója.
Érdeklődésünkre Gál Aliz elmondta, a tavaly ment iskolába az első nemzedék, amely az erdei oviba járt, és a tanítónők visszajelzése az, hogy a gyerekek iskolaérettek, nem indulnak semmiféle hátránnyal.