Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Dr. Székely Edit mikrobiológus főorvos, a MOGYTTE egyetemi előadótanára tölti be februártól a Maros Megyei Klinikai Sürgősségi Kórház orvosigazgatói tisztségét. A főorvosnő a kinevezéséig a kórház mikrobiológiai laboratóriumában dolgozott. Egy évvel ezelőtt számoltunk be arról, hogy részt vett A kórházon belüli fertőzések intézményi ellenőrzésének megerősítése és az antibiotikum-használat nyomon követése Romániában című nemzetközi projekt kidolgozásában. A Maros Megyei Klinikai Sürgősségi Kórház pedig a hat kísérleti kórház egyike, ahol a projekt előírásait életbe ültetik.
A nemzetközi stratégiához igazodva kidolgozott európai uniós támogatottságú tervben Románia vállalta, hogy felzárkózik az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) és az EU ajánlásaihoz. A Norvégiai Közegészségügyi Intézettel való partnerkapcsolat során kidolgozott projekt romániai vezetője a bukaresti Prof. Dr. Matei Balş Intézet.
A frissen kinevezett orvosigazgatóval szakterületéről, a mikrobiológiáról, terveiről és a nemzetközi projektben foglaltak valóra váltásáról beszélgettünk.
– Az elmúlt évek történései alapján nem könnyű egy ekkora kórház orvosigazgatói teendőit ellátni. Miért vállalta ezt a feladatot?
– Valóban összetett tevékenységű, nagy megyei kórház sürgősségi ellátással, medikális és sebészeti osztályokkal. Szakterületem az orvosi mikrobiológia, de sok-sok éve infekcióellenőrzéssel és a kórházi fertőzéseket kiváltó baktériumok vizsgálatával, az antibiotikum-felhasználás követésével foglalkozva ezen a területen gazdag az aktivitásom, és az eddig megszerzett tapasztalataimat szeretném hasznossá tenni. Egy ekkora kórházban, mint mindenhol, problémát jelentenek az egészségügyi ellátással kapcsolatosan kialakuló fertőzések.
– Évtizedeken át országos viszonylatban egy százalékot vallott be a kórházak többsége, míg európai viszonylatban akár nyolc százalékról is beszélnek.
– Igen, mindenképpen öt felettiről. Az elmúlt években azonban romániai szinten is nagy figyelem fordult erre a területre, és igyekeztek a valós helyzet feltárására biztatni a kórházakat. A miénk is erőfeszítéseket tett azért, hogy korrektül azonosítsa ezeket a fertőzéseket. A fertőzések aránya nagyban függ a helyi viszonyoktól, a kórházak azon sajátosságától, hogy milyen típusú betegeket látnak el: magas kockázatú, komplex, több alapbetegséggel rendelkező, sürgősségi vagy krónikus betegeket. Ami a megyei sürgősségi kórházat illeti, mindenképpen van egy törekvés, hogy felismerjük a kórházon belüli fertőzéseket. Csak akkor lehet javítani a helyzeten, ha konkrétan tudjuk, hogy hol van probléma. Sokoldalú megközelítést igényel, ezért fontos egy olyan személy, aki ezt áttekintse, és programként irányítsa egy kórházon belül. Maga a tény, hogy engem kértek fel orvosigazgatónak, aki ezen a területen dolgozom, azt mutatja, hogy valós az érdeklődés, foglalkozunk és megoldásokat keresünk a problémára.
– Ez annál is inkább fontos, hiszen a sürgősségi klinikai kórház az egyike azoknak a fekvőbetegegységeknek, ahol vállalták a Romániát érintő nemzetközi projekt előírásainak a gyakorlatba ültetését.
– A Balş intézet által irányított nemzetközi projektben, amely norvég szakemberek bevonásával zajlott, országos útmutatók készültek, amelyekből előírás lesz, és ezek kötelező alkalmazását a kórházakban hamarosan miniszteri rendelet fogja előírni. Ilyen téren előbbre vagyunk, mivel az elmúlt évben a mikrobiológiai diagnosztika terén átnéztük és aktualizáltuk az eljárásainkat a kidolgozott útmutatók alapján, kipróbáltuk azokat a gyakorlatban. A járványtanászok a fertőzések megelőzésére irányuló eljárásaikat nézték át, és az ajánlásoknak megfelelően módosították. A projekt az antibiotikum-felírásra is kiterjed, ezt a klinika osztályainak kell bevezetniük, ami nyilvánvalóan időt vesz igénybe.
– Mikor kezdődött és meddig tart a projekt?
– 2020-ban indult, és több szakaszban zajlott. A projekten belül elkészült egy országos akcióterv, ami a fertőzések ellenőrzésére és az antibiotikum-fogyasztásra irányul. A mi kórházunk az elmúlt évben április és december között kapcsolódott a projektbe, azzal a céllal, hogy a kidolgozott útmutatókat a gyakorlatban is kipróbáljuk. Ezen belül szűrővizsgálatokat vezettünk be, új tesztelési módszereket alkalmaztunk, amelyek a rezisztencia mechanizmusok gyorsabb azonosítását tették lehetővé. Tanfolyamokat szerveztünk a kórházak személyzetének, közös megbeszéléseket tartottunk a projektben részt vevő kórházakkal. Mivel több központ vett részt (Bukarestből, Bákóból, Kolozsvárról), mindenki megosztotta a saját tapasztalatait azokról a helyi problémákról, amelyekkel szembesült. A visszajelzések alapján javítottunk az útmutatókon, ezek véglegesítésén dolgozunk jelenleg.
– Tudomásom szerint a főorvosnőnek vezető szerepe van a projektben.
– A Balş intézet keretében 2021 tavaszától vettem részt orvos szakértőként az útmutatók kidolgozásában a mikrobiológia területén, illetve átbeszéltük és egyeztettük multidiszciplinárisan is, azaz a szakterületek (diagnosztika, antibiotikum-felírás és járványtan) képviselőivel mindhárom útmutatót.
– Újra csak visszatérek a gyakorlatba ültetéshez…
– Hosszas folyamat, amelyben nagyon fontos lesz a kommunikáció, az együttműködés a betegellátásban részt vevő összes szakember, így az orvosok, asszisztensek, ápolók, takarítószemélyzet bevonásával, mivel mindenkinek nagyon fontos a szerepe. Csak úgy lehet előrelépni, ha mindenki számára tudatosulnak ezek a problémák, és csapatban dolgozunk. Novemberi norvégiai munkalátogatásunk során, amikor több kollégával együtt oslói kórházakban tapasztalatcserén vettünk részt, erre több példát is láttunk.
– Érződik-e már valamilyen mértékben a program hatása a kórházon belüli fertőzésekre vonatkozó statisztikát illetően?
– A 2022-es adatok még nem kerültek el hozzám, de tudomásom szerint közel három százalékot jelentettek. Ahhoz, hogy reálisan felismerhetőek legyenek a változások, egy pontos követés szükséges.
– Melyek a kórházon belüli fertőzést okozó leggyakoribb baktériumok?
– Az egy időben több antibiotikummal szemben rezisztens baktériumok (multirezisztens baktériumok) nagy terápiás kihívást jelentenek, ezekkel szemben ugyanis alig van hatékony antibiotikum.
Minden kórház megállapítja, hogy az ő háza táján melyek a problémát okozók, de vannak ajánlások az útmutatóban is, hogy milyen típusú baktériumokat kell követni. Ilyenek például a methicillinrezisztens Staphylococcus aureus, a vancomycinrezisztens Enterococcus, a karbapenemáz-termelő Klebsiella pneumoniae, a multidrogrezisztens Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa, valamint a Clostridioides (régi, jobban ismert nevén Clostridium) difficile. Ezeket a baktériumokat a helyi sajátosságoktól függően ajánlott követni.
– Gondolom, hogy egy súlyosabb eseteket is ellátó kórházban nagyobb a legyengült immunrendszerű betegek száma, ami sebezhetőbbé teszi őket arra, hogy súlyos, életveszélyes fertőzések alakuljanak ki a multirezisztens baktériumok hatására, amelyeknek kevesebb esélye van az egészséges embereknél.
– Az antibiotikumok fontos életmentő gyógyszerek, ezért mindenképpen szükségünk van rájuk. Viszont minél többször használjuk, a baktériumok annál rezisztensebbé válnak az antibiotikumokkal szemben. Olyan kórházi környezetben, ahol nagymértékű az antibiotikum-fogyasztás, a rezisztens baktériumok is gyakoribbak. A probléma egyik fontos megközelítése az volna, hogy az antibiotikum-terápiás elvek betartásával optimalizáljuk a felhasználásukat. Csak akkor írja fel az orvos, ha valóban bakteriális fertőzése van a betegnek, és pontos diagnózis alapján azt a szert, amire érzékeny a baktérium. Ezért fontos a jó diagnosztika, a jó mikrobiológiai laboratórium, ami gyors eredményt tud adni. A bakteriológiában az egyik kihívás, hogy viszonylag lassú folyamat, de igyekszünk felpörgetni, hogy minél gyorsabban visszajelzést tudjunk adni a baktérium érzékenységéről. Nagyon fontos, hogy a kezelőorvos is megfelelően reagáljon, és az antibiotikum-terápiát az érzékenység alapján szűkítse, és célzottan kezeljen. Minél inkább vissza tudjuk fogni a széles spektrumú antibiotikumok használatát, és célzottan tudunk kezelni, annál inkább csökkentjük a baktériumokra gyakorolt szelekciós hatást.
– Mintha kiment volna divatból a bakteriológiai vizsgálat, amelyet makacs fertőzések esetén sem kérnek...
– Az 1990-es évektől vált elérhetővé sok antibiotikum, de hiányzott a szabályozás, és indokolatlanul írták fel, akkor is, ha nem volt szükséges, mert gyorsabb volt felírni, mint kivárni a vizsgálat eredményét. Szabály van viszont arra is, hogy mikor szükséges a bakteriológiai vizsgálat. A betegség típusától függ, hogy indokolt-e vagy sem. A felesleges bakteriológiai vizsgálatnak is vannak negatív következményei, semmiképp sem javasoljuk a panaszmentes egyének esetében, jól megalapozott orvosi javallatok hiányában, ugyanis értelmetlen antibiotikum-kezeléseket eredményezhet.
– Érzésem szerint manapság, durvább szóhasználattal, néha átesünk a ló túlsó oldalára. Decemberben két ismerősömnél is előfordult, hogy a légúti fertőzés hosszan elhúzódott, és az antibiotikumot csak akkor írta fel az orvos, amikor átment tüdőgyulladásba.
– Bízom abban, hogy amikor valóban indokolt az antibiotikum-terápia, akkor felírják.
– Az orvostanhallgatók nehéz tantárgynak tartják, a doktornő miért választotta a mikrobiológiára való szakosodást?
– Nehéz, de szép, változatos, izgalmas, dinamikus szakterület. Ha visszatekintek a kezdetekre, nagyon sokat fejlődött, változott. 1997-ben végeztem az orvosi egyetemet, és a rezidensvizsgát úgy tartották, hogy külön kellett sebészeti, belgyógyászati és labordiagnosztikai ágra vizsgázni, én célzottan az utóbbit választottam. Ennek a szakágnak a része volt akkoriban a mikrobiológia. 2017-től külön képzés van az orvosi mikrobiológusok számára.
A mikrobiológia ágai közül különösen a vírustant kedveltem, de az 1990-es évek kezdetén nem nyújtott elég lehetőséget, és így a bakteriológia felé irányultam. Ez sokkal kézzelfoghatóbb, léteztek a diagnosztikai lehetőségek, és ezen a területen kezdtem el dolgozni, amit nagyon megszerettem.
– Mivel foglalkozik a mikrobiológus?
– Fertőző betegségek diagnosztizálását végzi, megállapítja, hogy milyen baktérium, vírus, gomba okoz egy adott fertőzést. A mikroorganizmusokat azonosítjuk, a baktériumok és gombák esetében érzékenységi vizsgálattal állapítjuk meg, hogy milyen antibiotikumra, milyen gombaellenes szerre érzékeny az adott kórokozó.
– Mennyi idő alatt készül el a diagnózis?
– A minta típusától is függ, meg a módszertől. A tenyésztésen alapuló módszerek hosszasabbak, hiszen ki kell várni, amíg a baktérium kinő, ami a baktérium tulajdonságaitól függően változó időtartamú: 24, 48, 72 óra lehet. Ezt követően az azonosítási folyamatok is időigényesek. Egy pozitív leletet 2, 3, 4 nap alatt tudunk kiadni, ami attól is függ, hogy hányféle baktérium van egy mintában, hányfelé ágazik el a vizsgálat.
– Befejezésképpen megkérem, hogy tisztázzuk mindenki számára érthető módon a baktériumok és a vírusok közti eltérést.
– A baktériumok komplex egysejtű mikroorganizmusok, amelyek képesek önmagukra élni, a külvilágban szaporodni és megfertőzni különböző szervezeteket. A vírusok nem sejtes felépítésűek, valójában egy védőburokba csomagolt genetikai információt jelentenek. Nem képesek önállóan szaporodni, ahhoz egy gazdaszervezetre, egy élő sejtre van szükségük, amelyet megfertőzve, az fogja előállítani a további vírusrészecskéket. Ezek, miután elhagyják a sejtet, újabb sejteket fertőznek meg, a külvilágban nem képesek hosszasan fennmaradni.
– Köszönöm a beszélgetést, és orvosigazgatóként is laboratóriumi tevékenységéhez hasonló eredményes munkát kívánok, a főorvosnő hozzájárulásával elkészült útmutatók sikeres gyakorlatba ültetését mind a kórházon belüli fertőzések intézményi ellenőrzésének a megerősítése, mind az antibiotikum-használat terén.