2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A múlt héttől új, zöld kétkerekűek cikáznak a város utcáin. Zöldek színben és szennyezésben is, hiszen a Lime cég elektromos rollerei a városi közlekedésen kívánnak könnyíteni, a forgalmi dugókon enyhíteni, iskolába, munkahelyre járást egyszerűbbé tenni, mert már régóta fuldokol a város. Míg a rendszerváltás utáni időkben viszonylag szellősen lehetett közlekedni, ma már több háztartásban is két-három autó van, a kicsiket és nagyokat ezekkel viszik-hozzák oviba, iskolába, edzésre, táncra, zabhegyezésre, anyuka az egyikben, apuka a másikban, jobbik esetben tavasztól őszig robogón, motoron, legalább az, aki egyedül indul a városba. Vagy rolleren.

Az elmúlt időszakban a „fejlett és civilizált” Nyugattól való lemaradást e téren is rohamléptekben pótoltuk, elszaporodtak ezek az analóg, de legtöbb esetben elektromos meghajtású járgányok, amelyekről gyerekkorunkban azt hittük, csak átmeneti állapotot képeznek és testesítenek meg azon balfékek életében, akik ötéves korukra még nem tanultak meg biciklizni. Nos, a világ változik, a roller utat talált magának a felnőttek világába is, mint praktikus, környezetkímélő, könnyen használható és viszonylag olcsó közlekedési eszköz. És innen már csak egy lépés volt azon multiknak az elterjedése is, akik ezt a közlekedési eszközt a széles tömegek számára is biztosítják, bérrendszerben, laza feltételek közepette. 

És itt, Marosvásárhelyen épp a lazasággal van baj. Azzal, hogy túl lazák vagyunk. A Lime rollerek használata persze szigorú feltételekhez kötött: legalább 14 éves életkor, kizárólag az úttesten, nem hagyható ott sehol úgy, hogy akadályozza a forgalmat, nem használható a zöld zónán kívül satöbbi. Ehhez képest a kezdetektől eltelt héten mit láthattunk? Tízéves taknyok cikáznak velük röhögve a járdán. Nincs az az Isten, amely fél másodperc alatt lefékezne egy harminccal robogó rollert, ha kilép elé egy kisgyerek, és az sem, amelyik megvédené egy fullos fogra esés okozta frontális vitrincserétől azt, aki belezúg vele egy, a virágkorszakból itt maradt, felhajló térkő élébe. Tízéves taknyok cikáznak velük röhögve az úttesten. Mondanom sem kell, mindegyik KRESZ-oktatói szinten vágja a közlekedési szabályokat. Ott hagyják őket, ahol érik, a járda közepén, az úttest szélén, két méterre a Lime-parkolótól, de találtak már Lime-ot a blokk mögött a Dombon és természetesen a Hidegvölgyben is, itt nyilván rendőrségi intézkedés lett a dolog vége. És ez csak a kezdet. Egy-egy komolyabb baleset – ahogyan ezt a nemzetközi statisztika is igazolja, elég csak ráguglizni – bekövetkezte csak idő kérdése, a találkozás elkerülhetetlen.

És itt nem a Lime-mal van baj. Az ötlet jó, a rollerek hasznosak, a városnak pénzébe állítólag nem kerül, és amúgy is ez még csak tesztüzem. Itt a felhasználókkal és az őket kinevelő kultúrákkal van baj. Azokkal, akikből tömegesen hiányzik az otthoni hét év és felelősségtudat. Ez a szülők felelőssége. Itt az infrastruktúrával van baj. Amely harminc év alatt sem bővült még egy használható bicikliúttal (ne mondják, hogy de, ami van, még viccnek is szégyen) sem, nemhogy szélesített úttesttel, forgalomcsökkentő megoldásokkal, még egy Maros-híddal, bekötőutakkal, körgyűrűvel satöbbi. Ez a városvezetés felelőssége. Akkor, amikor majd találkozik a tudatos, civilizált felhasználási mód az annak megfelelő, azt is szolgáló városi úthálózattal és környezettel, akkor valóban könnyíthet majd a város forgalmán a Lime. És addig, ameddig ez megtörténik, használjuk őket úgy, ahogyan azt kell, a járdán pedig növesszünk a tarkónkra is szemet – és időben ugorjunk félre.