A szülőkre hárult a fejlesztői szerep

Nem olyan mértékű a visszaesés, mint amire számítottak

A járvány miatti több hónapos kényszerszünet után, a megfelelő óvintézkedések közepette újraindultak az egyéni fejlesztések a marosvásárhelyi Ludodom Egyesületnél. Bár a szakemberek arra számítottak, hogy az elmaradt fejlesztések miatt jelentős visszaesés lesz tapasztalható a különböző sérüléssel élő gyerekeknél, nem így történt, és ez kizárólag a szülők áldozatos munkájának köszönhető, hiszen az egyesület szakembereinek az utasításait követve, a rendelkezésükre bocsátott eszközökkel folyamatosan dolgoztak azért, hogy szinten tartsák gyerekeik állapotát. 

Május első felében beszélgettünk Rencsik Rékával, a Ludodom Egyesület vezetőjével, aki akkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a speciális igényű gyerekek és családjuk számára gondot okoz a fejlesztő foglalkozások kimaradása, sok szülőtől érkezett visszajelzés, hogy romlik a gyerek állapota. Az online fejlesztés nem volt kivitelezhető, hiszen a személyes kontaktus alapvető ezeken a tevékenységeken, ezért az egyesületnél dolgozó szakemberek igyekeztek mindvégig tanácsokkal, konkrét gyakorlatokkal, a fejlesztést segítő eszközökkel ellátni a szülőket.

Nehéz periódus volt az érintett családok számára, hiszen a gyerekek kiestek a rutinból, szétesett a napi programjuk, holott minden fejlesztés alapja a rendszeresség. Sokan panaszkodtak, hogy visszaesést tapasztaltak a szociális viselkedés terén, a rutin elmaradása megzavarta a mindennapokat, a szociális interakciók hiánya súlyosbított egyes (pl. autisztikus) tüneteket.

Érdeklődésünkre, hogy a korlátozások enyhítésével újrakezdték-e a foglalkozásokat, illetve milyen mértékű visszaesést tapasztalnak a gyerekeknél, Rencsik Réka elmondta, az egyéni fejlesztéseket indították el, van olyan gyerek is, aki eddig csoportos terápiára járt, de hogy ne legyen további visszaesés az állapotában a nyár folyamán, egyénileg dolgoznak vele, heti egy-két alkalommal, illetve otthoni feladatokat adnak nekik.

A szakember szerint azt tapasztalják, hogy a gyerekek állapotában nem olyan mértékű a visszaesés, mint amire számítottak, és ez a szülőknek köszönhető, akik ezekben a hónapokban megfeszített erővel igyekeztek pótolni a kiesett tevékenységeket, legalább szinten tartani az addig elért eredményeket, tudást. – A kollégáimmal fejlesztést segítő tárgyakat, eszközöket adtunk a gyerekeknek, amivel otthon gyakorolhatnak, mindenkinek a sajátos igénye szerint, annak függvényében, hogy mely területen szorulnak fejlesztésre. Ugyanakkor a korai fejlesztésben dolgozó kollégák igyekeztek a szülőkkel online vagy telefonon tartani a kapcsolatot, tanácsokkal segíteni őket. Például az autizmussal élő gyerekek esetében sokkal nagyobb visszaesésre számítottunk, hiszen kiestek a napi rutinjukból. Ez elsősorban lelkileg, érzelmileg viselte meg őket, kognitív téren szinte egyáltalán nem tapasztalható visszaesés. Az érzelmileg labilisabb gyerekeknek nehéz visszaszokni, el kell teljen egy kis idő, amíg ismét visszaállnak a régi kerékvágásba, annak ellenére, hogy ismerős a hely, ismerős a gyógypedagógus – mutatott rá Rencsik Réka. Hozzátette, van olyan szülő, aki jelezte, hogy a sérült gyereke picit agresszívebbé vagy autoagresszívebbé vált. A súlyos autizmussal élőknek volt talán a legnehezebb, hiszen számukra a napi rutin a vezérfonal az életükben, volt szülő, aki tanácstalanul állt, nem tudta, mit tegyen, ugyanis a gyereke azelőtt minden délben kiment a nagytatával sétálni, és a korlátozások miatt nemhogy sétálni nem mehetett, a nagytatát sem láthatta.

A szülők kérték a feladatokat az egyesület szakembereitől, hogy ki tudják tölteni vele az időt, hogy folyamatosan munkát adhassanak a gyereknek, állandóan irányított tevékenységekre volt szükség, ugyanis ezekben a családokban nem fordul elő, hogy a gyerekek csak úgy elvannak – jegyezte meg a fejlesztő szakember, aki szerint ennek a nehéz helyzetnek talán az egyedüli pozitívuma az volt, hogy mára nagyon sok szülő sokkal kompetensebbé vált a gyereke fejlesztése terén. Ennél jobb hír a fejlesztő számára nincs, hiszen a szülő az, aki folyamatosan a sérült gyerek mellett van, az egyesületnél zajló fejlesztés során is az elsődleges cél, hogy a szülőt bevonják a munkába.

Rencsik Réka megjegyezte, egy újabb, a Bethlen Gábor Alapnál nyert pályázatnak köszönhetően legtöbb hatfős napközi tábort terveznek a nyáron. A tanév végén általában intenzívebb fejlesztésre kerül sor tábor címen, amikor minden fejlesztési területet próbálnak lefedni, elemezni, értékelni a gyerekek fejlettségi szintjét, hogy hitelesen tájékoztathassák a szülőket.