Az Európai Parlament felkérésére közvélemény-kutatás zajlott, amelynek az eredményeit szerdán tették közzé. Eszerint szép hazánk lakóinak többsége már nem látja jónak uniós tagságunkat.
De olyan dolgokról is kérdezték a választókat, amire a szűkszavú hírügynökségi jelentés már nem tért ki, és ezek az érdekesebbek.
Az EU-szkepticizmus romániai verziója elsőre eléggé furcsa, hiszen annak ellenére, hogy már többségben vannak az uniós tagságunkat negatívan értékelők, azért adott esetben egy népszavazáson kétharmados többség voksolna a bent maradás mellett. Így csapódik le a közvéleményben az, amikor a több mint egy évtizedes uniós tagságból elsősorban a mozgás- és munkavállalási szabadság „áldásait” élvezhetjük. Vagyis nem olyan jó dolog ez az unió, de mégis jobb bent, mint kívül, mert ha hirtelenjében hazatoloncolnák azt a néhány millió embert, akik a barakk gazdagabb felén keresik a kenyérrevalót, komoly gondok lennének.
A felmérés kérdéssora is úgy volt összeállítva, hogy a kérdeztető, azaz a parlament egy kicsit fényezhesse magát, de az eredménytől a brüsszeli képviselők nem biztos, hogy örömükben hanyatt vágták magukat, mert az EP bizalmi indexe uniós szinten 32%-os. A romániai válaszadók körében ez 43%, de fog még romlani, ha a balkáni jogreformra uniós atombomba lesz a reakció.
Elvileg pozitív az, hogy nálunk és uniós szinten is egyre több embert érdekelnek az európai parlamenti választások (az európaiak 51%-át és honfitársaink 57%-át, ezek az arányok egy, illetve két százalékponttal nőttek is az utóbbi fél évben). De azért csak elvileg jó ez, mert nem biztos, hogy a választói igényekre lesz megfelelő politikai kínálat. Például nálunk a választók többségét a gazdasági kérdések érdeklik leginkább, a gazdasági környezet javítása (53%) és a fiatalok körében jegyzett munkanélküliség csökkentése (44%), csak ezek után jönnek a sorban a szabadság- és emberi jogok, meg egyéb kérdéskörök. Tehát a választók érzik, hogy vannak az uniós tagságnak előnyei, és el is várnák, hogy az uniós forrásokból elérhető pénzekből az életszínvonalukat javító beruházások történjenek, csakhogy nem nagyon látni a politikumon azt, hogy erre az igényre életképes válaszokat talál. Választási programok tekintetében még-még megy ez nekik valahogy, de a gyakorlati kivitelezés eddig csőd a sokadik hatványon. És nem a jövő májusi európai parlamenti választásoktól kezdve fog ez a trend varázsütésszerűen jobbra fordulni. Ez fogja igazán táplálni e tájakon az EU-szkepticizmust.
