2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A döntés felelősségét az iskolák vezetőségére hárították

Dr. Imre Mihály marosvásárhelyi kutatóorvos nyílt levélben fordult azokhoz a döntéshozókhoz, akiknek szerepük van a 2020/21-es tanévkezdésben. Véleménye szerint az eddig bemutatott stratégiák további helyesbítésre szorulnak, jelenlegi formájukban ugyanis könnyen tragédiákhoz vezethetnének. Az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy a gyermekeket sem kíméli az új koronavírus, amit tünetmentesként hordozva napok alatt több tíz társuknak is átadhatnak, akik családtagjaikat, terhes édesanyjukat is megfertőzhetik.

Dr. Imre Mihály


– Mit kellett volna figyelembe venni, és mit javasol a zökkenőmentes tanévkezdés érdekében? – erről kérdeztem a nyílt levél íróját, dr. Imre Mihály belgyógyász szakorvost, kutatóorvost, a MOGYTTE belgyógyászat és kutatásmódszertan tanárát, egy másodikos és egy hatodikos fiú édesapját.

– Augusztus 5-én Románia elnöke, Klaus Iohannis bejelentette, hogy szeptember 14-én kezdődik a tanítás, és minden gyermeknek kötelessége iskolába menni, ha lakóhelyén 1.000 lakosból egynél kevesebb új fertőzött volt egy nap során. Tartalék lehetőségként említette a sárga stratégiát (1.000 lakosra 1-3 fertőzött) és a vöröset (1.000 ezer lakosra több mint 3 fertőzött). Ahogy már beszámoltunk róla, szavait néhány óra múlva visszavonta, ugyanis, akárcsak a kutatónak, aki szülő is egyben, sokaknak rémálomnak tűnt, amit mondott. 

– Az államelnök első napi teljesen helytelen kijelentésére kaptam fel én is a fejem, és azonnal jeleztem is, hogy valami nincs rendben. Nem tudom, hogy ennek következtében vagy saját maguk jöttek-e rá, hogy a kijelentés helytelen. Másnap következett a hibaigazítás, miszerint az esetszám nem 1, hanem az utolsó 14 napra vonatkozik. Minimum egy beteg 1.000 lakosra 14 nap alatt, ez egy valamivel helyesebb megközelítés. Azonban ez sem teljesen helyes, és komoly veszélyeket rejt magában, nem beszélve arról, hogy az iskolák ezen helyesbített stratégia alapján sem tudják, hogy milyen kockázatokkal kell számolniuk, hogyan kell erre gyakorlatilag reagálniuk. Gondoljuk csak el, ha számba vesszük, hogy Maros megyének 550.000 lakosa van, legalább 550-en kell megbetegedjenek 14 nap alatt ahhoz, hogy zöldből sárga jelzésű kategóriába kerüljünk. Ha az 550 beteg elsősorban a nagyvárosokban van, akkor ez egy elég komoly számot jelent. Ráadásul nem vették figyelembe, hogy nem mindenkit diagnosztizálnak, tesztelnek. A szakirodalomból tudjuk, hogy járvány idején legjobb esetben háromból egy beteget, legrosszabb esetben tízből egyet diagnosztizálnak, ami azt jelenti, hogy a fertőzöttek száma sokkal nagyobb, ezért az iskolakezdésre elképzelt stratégia rejtett veszélyt hordoz magában. 

Föltettem magamban azt a kérdést is, hogy digitális korszakban élünk, ahol számítógépek, statisztikai lehetőségek, adatok állnak a rendelkezésünkre, amiből kiindulva használnunk kellene olyan modelleket, amelyek pontosan megmutatják egy iskolának, hogy mire számíthat, milyen kockázatokkal néz szembe. A konkrét adatok alapján pedig az iskola vezetősége, a város, a régió vagy akár az állam kellene eldöntse, hogy mi a teendő. A jelenleg megállapított zöld, sárga, piros nagyon felületes stratégiák sajnos nem nyújtanak igazi támogatást az iskoláknak abban, hogy miképpen határozzanak és cselekedjenek.

A felvétel a tavalyi tanévnyitón készült
Fotó: Karácsonyi Zsigmond (archív)


– Bár a képességfelmérő és az érettségi vizsga jó tapasztalatot jelentett, kérdés, hogy maradt-e, lesz-e lehetősége a tanintézeteknek, hogy az iskola megkezdése után is biztosítani tudják a vizsgák idején megkövetelt feltételeket, ami nem kevés anyagi ráfordítással jár. 

– A vizsgák nem mérvadóak, mert a diákok gyakorlatilag egy karanténhelyzetből érkeztek. Ezenfelül mindenki fel volt készülve, hogy maszkkal vegyen részt, betartsa a szociális távolságot, megmérjék a hőmérsékletét, és az iskolában csak a nyolcadik osztályt végzettek, az érettségin csak a középiskolák végzősei voltak jelen. Egy iskolában, amelybe ezer diák jár, összesen 80-100 tanulóról volt szó, akiket szét lehetett osztani osztályokba, kis csoportokba. Ők nem mentek ki szünetre, nem kellett egymást kerülgessék a mosdóban. Nagyon sok olyan problémát elkerültek a vizsgáztatás idején, amivel a tanintézetek megnyitása után szembesülni kell. 

Visszatérve arra, hogy az iskolák sok mindent nem tudnak, és sok mindenre lenne szükségük, a levélben említettem egy amerikai kutatócsoportot, amely megalkotott egy nagyon egyszerűen alkalmazható modellt, amely megmondja, hogy tanévkezdés után egy héten belül hány fertőzött gyermek fog feltehetően az iskolába járni. Ezt a modellt alkalmazva, amelyet egyébként a Texasi Egyetem kutatói dolgoztak ki, mi is kiszámoltuk, hogy egy Maros megyei általános iskolába, ahova 1000 diák jár, és amelyet a jelenlegi járványügyi helyzetben megnyitnánk, az első héten minimum 1 és maximum 3 fertőzött diák jönne. Ha az intézmény rendelkezik egy ilyen számadattal, akkor el tudja dönteni, hogy képes-e vállalni ezt a rizikót, megvan-e az infrastruktúrája, a felkészültsége, meghozta-e a szükséges egészségügyi intézkedéseket oly módon, hogy vállalni tudja az oktatás elkezdését. Ha nem, akkor a modellből kiderül, hogy hány gyermekre kell csökkenteni az iskolába járó diákok számát, hogy a kockázat 1-re vagy 0-ra csökkenjen. Ilyen modelleket és előrejelzéseket kellene használni az iskolák biztonságos megnyitása érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor nagy valószínűséggel fertőzési gócok fognak kialakulni a tanintézetekben, és ki fognak terjedni az adott településre és környékére is.

– A nyílt levelet Ön azoknak az intézkedéseknek a felsorolásával zárja, amelyek a tanévkezdésre szükségesek. 

– Mindenekelőtt a nagyon óvatos iskolakezdésre inteném az iskolaigazgatókat és a szülőket is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak osztályok, amelyek diákjai kötelező módon iskolába kell hogy menjenek, mert egyébként a tanulási lehetőségeik nagyon leszűkülnek, gondolok itt az előkészítő és az első osztályos gyermekekre, akik írni-olvasni tanulnak, amit figyelembe kell venni. A nyolcadik osztályosok szintén a jövőjüket meghatározó vizsga előtt állnak, az érettségizők hasonlóképpen. Ennek függvényében föltettem a kérdést, hogy lehetne-e egy tapogatózó, fokozatos, inkább a biztonságot célzó hozzáállást választani. Be lehetne vinni az említett osztályokat, a diákokat kisebb csoportokra osztva a távolságot is be lehetne tartatni. Ezt a helyzetet hagyni kellene négy hétig, hogy kiderüljön, mi történik. Ha ez idő alatt minden rendben van, nem alakul ki iskolán belüli góc, sem iskolán kívüli terjedés, akkor meg lehet gondolni, hogy melyik a következő olyan osztály, amelynek iskolába kellene mennie. Az általános iskolában lehetne a hetedik osztály vagy az ötödik, amit az iskola vezetőségének kell eldöntenie. A fokozatos iskolába járás előnye a helyzet ellenőrzésén túl, hogy az amúgy is túlterhelt egészségügyi hálózatot meg lehet kímélni az iskolák miatt kialakuló esetleges tömeges fertőzéstől. 

– Ritka az a tanintézet, ahol biztosítani tudják a járványügyi előírásoknak megfelelő körülményeket, azt, hogy továbbra is egy váltásban járjon minden osztály, és az előírt távolságot be lehessen tartatni a szünetekben is.

– Azok az iskolák vannak a legnehezebb helyzetben, ahova több mint ezer diák jár, és bekerül közéjük két-három fertőzött. Éppen a napokban számoltam ki azzal a kis képlettel, hogy az ezer fölötti diáklétszám esetében körülbelül 1-3, 1-4 között lenne a tünetmentes, de fertőzött diákok száma, ami azt jelenti, hogy ezek a tanintézetek semmiképpen sem gondolhatnak arra, hogy teljes létszámmal induljanak. A kis iskolák esetében viszont ez lehetséges, például egy faluban vagy egy községben, ahol kevesebb a gyermek, a pedagógus és a kisegítő személyzet, és a településen nincsenek fertőzöttek. Nagyobb iskolákban nagyobb a valószínűsége annak, hogy a személyzet tagjai között is tünetmentes fertőzöttek legyenek. Összességében azonban úgy tűnik, hogy a jelen járványügyi helyzetben majdnem minden megyében a 250 diáknál többel rendelkező iskolák rizikója 1 vagy nagyobb, mint 1, azaz a nyitás utáni első héten legalább egy fertőzött diákjuk lenne.

– Sajnos a kisebb iskolákban, ahol többségben ingázó pedagógusok tanítanak, egyesek a tömegközlekedési eszközöket veszik igénybe, hogy a munkahelyükre utazzanak. Sok településen az osztályok összetétele is a fertőzés veszélyét rejtheti. 

– Ebben az esetben a közegészségügyi igazgatóságok kell tájékoztassák az iskolákat a fertőzéses gócokról.

– Sajnos a jelentésekből a fertőzési gócpontok ismertetése szinte mindvégig kimaradt, ami felháborító, és amit vétek lenne eltitkolni a tanintézetektől. 

– Mivel a városi iskolákba sok vidéki gyermeket hoznak a környező falvakból, ezeket az adatokat is pontosan ismerni kell, a kockázatfelmérés ugyanis ezeken csúszik el. Mondhatjuk az Európa iskola példáját, amelybe sok gyermek jár a város különböző negyedeiből és a környező falvakból is, ezért a kockázatfelmérésnek ki kell terjednie a város metropoliszövezetére is, nem csak magára a városra. 

– Vannak körülmények, amikor az online oktatáshoz kell folyamodni, a tanárok tömeges kiképzése azonban csak augusztus 24-én kezdődik. Arról is szó volt, hogy azok a diákok, akiknek nincsen megfelelő eszközük, táblagépet kapnak használatba; kérdés, hogy egyes családokban mennyit fog tartani, ahol négy-öt gyermek van és egy helyiség, ott hogyan tudják majd használni. 

– Ez egy nagy hiányosság, hiszen nagyon nehéz volt és lesz az online oktatás, mert akár teljes mértékben, akár a sárga stratégia szerint nyílnak meg az iskolák, elkerülhetetlen lesz, hogy egyik vagy másik vissza ne kerüljön az online oktatásba. Mindkét gyermekem, a másodikos és a hatodikos is a második félévet online oktatásban végezte, s bár nagyon sokat segített a tanítónő és a tanárok hozzáállása, még így sem volt egyszerű. El tudom képzelni, hogy mi lesz ott, ahol sem a diák, sem a tanárok, sem a szülők nem állnak hozzá úgy, ahogy kell. Ezek nagy hiányosságok, s ha későn is, de pótolni kell. Ellenpéldát is tudok mondani, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem, ahol tanítok, online oktatásra váltott, és egy nagyon jó teljesítőképességű rendszert sikerült felállítani rövid idő alatt, és még a gyakorlati oktatást is meg lehetett oldani úgy, hogy a hallgatók meg voltak elégedve. Akarni kell, mert van rá lehetőség, csak az idő kevés, de ehhez a különleges helyzethez mindnyájunknak feltétel nélkül alkalmazkodni kell, hiszen az emberek egészsége és élete forog kockán, nem csak az oktatás minősége. Mindenki abban reménykedik, hogy a gyermekek nem kapják el a koronavírus-fertőzést, de kiderült, hogy Romániában a fertőzöttek hat százaléka 18 éven aluli, ami elég sok. Két tudományos adat szerint április 1–31-e között volt egy európai szintű kutatás. Ha jól emlékszem, 82 európai gyerekgyógyászati központból 582 koronavírussal fertőzött gyermeket vizsgáltak, és abból négy haláleset volt (kettő közülük előzőleg teljesen egészséges), ami majdhogynem 1 százalékot jelent. Jelenleg az Egyesült Államokban a 20 éven aluliak körében 90 halálesetet tartanak számon, és ezek csupán néhány hónap alatt haltak meg. Ehhez képest az USA-ban évente 100 gyerek hal meg influenzában. Tehát nem szabad azt hinni, hogy a gyerme-keket elkerüli a fertőzés, vagy kivétel nélkül nagyon könnyen átesnek rajta. Ez a nagy többségre igaz, de egyéni szinten ez a számítás nem működik, és sajnos abban az esetben, ha a gyermekünk súlyos állapotba kerül, a statisztikák nem sokat érnek. 

– Mit üzen a döntéshozóknak?

– Kívánom mindenkinek, hogy jól tájékozódjon, és azt követően jó döntést hozzon. Főleg az iskolák vezetőségének tanácsolom, hogy nagyon lényeges pontos képet alkotni azokról a kockázati tényezőkről, amelyekkel napról napra szembe fognak nézni, hiszen a döntéshozatal az ő kezükbe került, de azzal együtt a felelősség is. Ezért gondolom, hogy az iskolák nagy többsége óvatos hozzáállást választ majd, hiszen a cél nem az, hogy minden körülmény között iskolát nyissunk, hanem hogy minél hosszabb ideig minél biztonságosabban tudjuk működtetni a megnyitott iskolákat. Ehhez a tanintézeteknek a közegészségügyi hatóságoktól és más fórumoktól adatokra lesz szükségük, amelyek birtokában fel tudják mérni a kockázatokat. A lázmérés nem ad útbaigazítást, mert a gyermekeknél hasmenéssel, hányással, kiütésekkel jelentkezhet a fertőzés. Kíváncsian, de ugyanakkor aggódva várjuk a helyi döntéseket, s a választott biztonságos stratégiát is.