Hétköznapi történet
Egyetemista élősövényvágást vállal – üzente a tömbházajtónkra ragasztott apró cetli. A gondosan kerekített betűk mellett ugyanolyan gyöngyírással sorakozott fel a telefonos elérhetőség tíz számjegye. Román nyelvű felirat volt, de ez egy pillanatra sem tántorított el a gondolattól, hogy felhívom a hirdetőt. Nem az otthonunkat körülvevő zöldet szerettem volna a gondjaira bízni, csak kíváncsi voltam arra a fiatalra, aki nyári hőségben munkát keres, mégpedig olyat, ami nem egy ismerkedésre is lehetőséget kínáló, pezsgő strandon, vendéglátóegységben, hanem a betonóriások tövében végezhető.
Illedelmes, kisfiús hang válaszolt a vonal túlsó végén. Érzékelhető volt a meglepődése, ettől függetlenül – bizonyára udvariasságból – azonnal igent mondott a beszélgetésre. Pár nap múlva, a leszögezett időpontban szerény, halk szavú fiatal várt a szerkesztőség előtt. A következő fél órában kérdezz – feleleket játszottunk. Beszélgetőtársam minden idegszálával figyelt, és faggatózásomra pontosan, fegyelmezetten válaszolt.
– Tizenkilenc éves vagyok, idén fejeztem be a középiskolát. Érettségi után a kolozsvári Műszaki Egyetemre felvételiztem, és sikerült – mondta, amikor életkoráról, iskolai végzettségéről kérdeztem. Aztán azt is elárulta, miért fontos számára, hogy a vakációban dolgozzon.
– Szeretnék ősszel laptopot vásárolni,
az egyetemen nagy szükségem lesz rá. Ezért próbálok a nyári hónapokban pénzt gyűjteni.
– Miért éppen élősövényvágás? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
– A mi tömbházunk körül is én rendezem a zöldövezetet. Eredetileg édesapám mutatta meg, hogy kell jól csinálni, nekem pedig egyből megtetszett. Most már elég jól értek hozzá, így arra gondoltam, miért ne kereshetnék is vele a szabadidőmben. Az egyetemi felvételi után megpróbáltam valamilyen szezonális állást is találni, de addigra mindenhol beteltek a helyek.
– Mi a legfontosabb ennél a munkánál?
– Az, hogy egyenesen vágjuk a bokrokat. Ehhez kell egy kis erő és sok kitartás. Ha nemcsak a tömbház bejáratánál van élősövény, hanem az egész épületet körbeveszi, hat órába is beletelik, amíg elkészülök vele. De mivel kedvemet lelem benne, számomra ez nem jelent áldozatot. Egész nyáron ezzel szeretnék foglalkozni, persze, ha lesz elég munkám.
– Eddig sokan hívtak?
– Mivel csak a lakásomhoz közeli utcákban, a Kövesdombon hirdettem meg a szolgáltatást, egyelőre csak pár ajánlatot kaptam. A munkámmal mindenki elégedett volt, bízom benne, hogy így továbbterjed a híre. Természetesen nemcsak ebben a lakónegyedben vállalok sövénynyírást, hanem bárhol a városban, ahova hívnak.
– Internetre nem tetted fel a hirdetést?
– Úgy éreztem, a tömbházajtókra ragasztott cetlik hamarabb megszólítják az embe-
reket. A virtuális térben könnyen elvesztődhet az üzenet, ezért nem is posztoltam ki semmilyen felületre.
– Szabadidődet mivel töltöd a legszívesebben?
– Szeretek olvasni, rendszerint a cím alapján választok olvasnivalót. A számítógépezés, zenehallgatás és a biciklizés is a hobbiim közé tartozik, és a barátaimmal is szívesen töltök időt.
Beszélgetésünk végén arról kérdeztem az újdonsült egyetemistát, mit vár a kolozsvári évektől.
– A régi osztályomból majdnem mindenki erre az egyetemre jutott be, ez számomra sokat jelent, mert nem leszek egyedül az idegen nagyvárosban. Vannak, akik már a lakhatási lehetőségeket tervezik, én ezzel még várok egy kicsit, októberig ugyanis még sok idő van. Bízom benne, hogy szép és izgalmas időszak kezdődik az életemben, amire sok év múlva majd jó lesz visszagondolni.
