A segítséget nem kell nagydobra verni

• 2023-02-06 17:00:00

• Nagy-Bodó Szilárd

Hogyan hat az energiaár-válság a bullyingra?

Az iskolákban jelen levő bullying lényegében azóta létezik, amióta a tanintézmények. A gyermekek már egészen kicsi korban találkoznak vele, azonban az inkább egyszerű gyermeki cikizés, mintsem bullying. Viszont a későbbiekben sokkal komolyabb hatása lehet. Maga a jelenség pedig nem ismer határokat, és nincsenek tabutémái. Sok esetben az elkövető nincs is tisztában vele, hogy milyen hatást vált ki egy-egy mondattal, megjegyzéssel, az áldozatnak pedig nem egy esetben a hallgatás az egyetlen „megoldása”. Nemegyszer az elszenvedők inkább hallgattak, mert attól tartottak, hogy a nyilvánosság még nagyobb veszélyt rejt rájuk nézve.

Bullyingolni tehát lehet, és a támadó bármilyen okot ki tud játszani. Sőt egyes esetekben szándékosan kitapasztalja, hogy melyik az a terület vagy téma, amelyik a legjobban fáj az áldozatának. Most pedig felütötte a fejét egy új támadási pont: a szegénység. Az infláció, az egyre drágább megélhetés és az elszabadult energiaárak oda vezettek, hogy számos családban megjelent a nélkülözés. Tény, hogy a szülőknek a legféltettebb kincse a gyermekük, és mindent megtesznek érte, de mostanra többen olyan helyzetben vannak, amikor már nincs miről lemondjanak. Ha valakin látszik a szegénység, a nélkülözés, más emberek szemében „könnyű prédának” tűnik, akit nem nehéz bántani.

Ifj. Szepessy László és Szabó Szabolcs, a Maros Megyei Magyar Diáktanács tiszteletbeli elnökei beszélgettek különböző Maros megyei iskolák diákjaival. Tapasztalataikból, az elmesélt történetekből arra lehet következtetni, hogy térségünkben még jó a helyzet. Nincs akkora nélkülözés, avagy még van amiből elvenni. Szepessy László elmondása szerint a szülők priorizálják az oktatás kérdését. Nem számít, hogy többet marad égve a villany, vagy több elektronikai eszköz kell működjön, ha azt az energiát a fejlődésre használják a diákok. A két tiszteletbeli elnök viszont azzal is tisztában van, hogy nem mindenhol ilyen jó a helyzet. Az ország vagy éppen Európa más térségeiben hatalmas gondot jelent a számlák kifizetése, illetve az iskoláztatási költségek, és akkor még nem is beszéltünk az alapvető szükségletekről.

 Magyarországon már hónap óta tüntetnek a tanárok és a diákok, mert az oktatási körülmények nem megfelelőek, az oktatók bére pedig mélyen az átlag alatt van, továbbá a vásárlóerő-paritást figyelembe véve Romániában sokkal többet keresnek a tanárok. A magyar kormány pedig úgy próbálta kezelni a helyzetet, hogy csökkentette a sztrájkjogot, illetve számos pedagógust távolított el a rendszerből, miközben mindkét országban hatalmas tanárhiány tapasztalható. A pedagógusok nem megbecsülése pedig oda vezet, hogy nem fognak megfelelő módon foglalkozni a kényesebb helyzetekkel, mint például a bullyinggal.

Egyes iskolákban a jelenlegi válságos helyzetben megjelent a szegénységi bullying, azaz az a jelenség, amikor valakit azért bántanak, mert látszik rajta, hogy nincs pénze új ruhákra, esetleg kopott a kabátja, nem a legújabb divat szerinti iskolai felszerelése van, nincs tízóraija, mások emiatt gúnyolják. Pedig ez egy olyan helyzet, amiben nem támadásra, hanem segítségre van szüksége az adott diáknak. Nem arról van szó, hogy nem tudja megvenni a legújabb iPhone-t vagy nem volt a legdivatosabb cipő az ő kedvenc színében. Itt egy olyan jelenségről van szó, amit – szerencsére – a legtöbb diák nem ismer: mégpedig, hogy éhesen fekszik le valaki, másnap pedig még éhesebben megy iskolába. Ezek a diákok talán mindent megadnának egy szendvicsért vagy éppen egy melegebb kabátért. Csak éppen szégyellik, szégyellnek bármit is kérni, mert attól tartanak, hogy az csak egy újabb célkeresztet rajzol rájuk. 

Szabó Szabolcs külön aláhúzta, hogy nem bántani kell, hanem segíteni, méghozzá úgy, hogy ezt nem verjük nagydobra. Ha látjuk, tapasztaljuk, hogy valakinek szüksége van egy bizonyos dologra, és mi meg tudjuk neki adni anélkül, hogy nélkülöznénk, akkor tegyük meg. Lehetőleg úgy, hogy az illető ne tudja, kitől kapott segítséget. A jótettek közben is őrizzük meg az anonimitásunkat, és utána közösen örüljünk azzal, akinek segítettünk. Hiszen nemcsak karácsonykor vagy az év jeles napjain lehet jót cselekedni, hanem bármikor.

Összességében nézve a jelenlegi helyzet számos embertársunkat érinti. Éppen ezért érdemes fokozottan odafigyelni, hogy kik azok, akik hiányt szenvednek az alapvető dolgokban. Ha ezt tapasztaljuk, és lehetőségünk van rá, segítsünk. Ha pedig mi magunk sem tudunk tenni annak érdekében, hogy egy társunknak az élete valamivel jobb legyen, akkor gondoljunk arra, hogy lehetünk egyszer mi is olyan helyzetben, és ne bántsuk az illetőt.