Családi majális a Maros partján

A rossz idő ellenére, a hagyományhoz híven

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete az idén is szervezett családi majálist a Maros partján. Igaz, rányomta a bélyegét a rendezvényre az előre jelzett rossz időjárás és az is, hogy EP-kampány lévén nem lehetett pártégisz alatt nyilvános akciót szervezni. De a találkozó nem erről szólt. 

Május elseje, amióta világszerte ünneplik, különböző színezetet, értelmet kapott. Ettől eltekintve egy állandó jellemzője, jellegzetessége volt: a munka ünnepe mindannyiunkról szól, azokról, akik ezzel keressük meg mindennapi kenyerünket, és egy közösségi érzés köt össze bennünket. Majáliskor – a társadalmi ranglétra bármely fokán állók – kivonultak a természetbe, piknikkosaraikkal, később rostélyossal, vagy egyszerűen a tarsolyból előkapott élelemmel, itallal, hogy együtt legyenek. Május elseje nemcsak a munka ünnepe, hanem – nagyon sok országban – a természetjárás, a turistaszezon nyitása is. A hagyományhoz hozzátartozott – évtizedek óta a marosvásárhelyi polgárok valahova kivonultak. Volt, aki a Somostetőre, a Maros partjára és más hagyományos helyszínekre, hogy levetkőzve a társadalmi kötelezettségből vállaltakat, együtt legyenek, ünnepeljenek, mai szóval élve szocializálódjanak. Az idén is – e hagyományhoz híven – szervezett családi majálist az RMDSZ városi szervezete a megszokott helyen – a Maros komp melletti partján. Aki tudott – körzetbeliek, barátok, ismerősök – eljött gulyást főzni, beszélgetni, együtt lenni. Kár, hogy a körülmények miatt az idén szegényebbre, szerényebbre sikerült mindez. Pedig több üstben finomabbnál finomabb gulyás rotyogott, és volt színpad is, ahol a rendezvényhez illő műsort is szolgáltattak a szervezők. 

Azt szokták mondani, hogy aki elmaradt, az lemaradt. Az veszít. És ez talán így volt az idén is. A rendezvény alkalom a találkozásra, a kötetlen beszélgetésre, az együttlétre, pártállástól, elkötelezettségtől függetlenül. Alkalom arra, hogy megosszuk közös gondolatainkat, elképzeléseinket magunkról, a városról és mindenről. A gulyásfőzéstől eltekintve ma sajnos azt tapasztaljuk, hogy családok mennek tönkre, elválnak az évekig közösen megtett utak. Ma az érdektelenség, a közömbösség felülkerekedett minden közösségi érzésen. És ez baj. Mert az egyéniesedés, a megosztás, a szétszóródás egy kisebbségi létben levő közösségnek a rákfenéje lehet. A majális alkalom arra, hogy egy kicsit egymás felé forduljunk. Gulyással vagy anélkül. Alkalom az együttlétre. Ha akarjuk. És ez az akarat egyéni indíttatású. Nézzünk önmagunkba. Tudunk-e még közösségben gondolkodni? Együtt lenni jóban-rosszban? Majálisozni, ahogy hajdanában? Gulyás vagy mititej mellett? Őrizzük-e a hagyományt? Vagy elmegyünk egymás mellett, és az ünnepeink is egyre megkopnak? Ki mit főz, azt eszi. Hogy gulyás-e vagy mititej? Döntse el ki-ki maga… (erdélyi)