2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tamás nem adta fel

A magas, jól megtermett fiatalembert a Procardia Rehabilitációs Központban láttam először, ahogy a számítógép képernyőjén boszorkányos sebességgel találta el a különböző célpontokat, bár mindkét karján hám volt. Megállapítottam, hogy hasonló gyorsaságra, bár gyakran egész napomat a képernyő előtt töltöm, soha nem tudnék szert tenni, bármennyire is szeretném. Akkor lepődtem meg igazán, amikor kiderült, hogy arról a fiatalemberről van szó, aki a múlt nyáron autóbaleset következtében olyan súlyos agytörzs- és egyéb sérüléseket szenvedett, hogy hónapokig mély kómában feküdt, és családján kívül nagyon kevesen hittek abban, hogy felépül.

László Tamás Levente nem hagyta magát, és három hónap után, amikor magához tért, családja segítségével kemény, emberpróbáló küzdelembe kezdtek, hogy testi és értelmi képességeit visszanyerje. Eddig sikerült, amihez a családon, orvosokon, terapeutákon kívül sok jóakaratú ismerős és ismeretlen nyújtott támogatást, hogy azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz is hozzájusson, amelyek a legkorszerűbbek, de sok pénzbe kerülnek. A szerencsétlenségben szerencséje volt, hogy a Procardia Arany János utcai földszinti tornaterme az egység bővítése nyomán robotizált neurológiai és mozgásszervi rehabilitációs központtá változott, ahol a régióban egyedülálló, magas szintű technológia és robotika segíti a gyógyulást. A robotterápia során a test különböző részeinek rehabilitációját komputeres technikákkal, speciális számítógépes program segítségével végzik felnőtteknél és gyermekeknél is. A gyakorlatok serkentő jellege, az ismétlések magas száma gyors és hatékony eredményekhez vezet – mutatja be a különböző robotizált eszközöket Kovács Tibor kinetoterapeuta, aki látható odaadással és barátsággal irányítja kollégáival együtt páciense felépülését.

A kéznek működnie kell


László Tamás előélete jellegzetesen marosvásárhelyi. A 4-es Számú Általános Iskolában, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban végezte tanulmányait. Édesanyja, László Mária elbeszélése szerint, aki fia balesetéig a kereskedelemben dolgozott, fegyelmezett, kíváncsi természetű diák volt, tisztelettudó, mindig segítőkész, legyen szó fizikai munkáról vagy számítógéppel kapcsolatos teendőről. Villanyszerelő édesapjának is gyakran segített. A középiskola elvégezése után a Sapientia EMTE számítástechnika szakán 2017-ben szerzett programozói és villamosmérnöki oklevelet végig jeles osztályzattal, és a mesteri tanulmányokra készült. A kötelező gyakorlatot a marosszentgyörgyi székhelyű AAGES cégcsoportnál végezte, ahol Molnár Gábor cégvezető jövőt látott benne, ezért az egyetem elvégzése után alkalmazták, és jókedvvel, szeretettel végezte a munkáját.

2018 nyarán a híres torockói Double Rise fesztiválon szórakozott. A három barát a saját autójával ment, mert a kocsi volt a szálláshelyük is. Egy szombat este indultak haza. Édesanyját rossz előérzetek gyötörték, s mert fia nem válaszolt a telefonhívására, azon éjjel nem hunyta le a szemét. Reggel hétkor szólt a férj telefonja, Tamás barátja értesítette a családot, hogy fiuknak balesete volt, és eszméletlen állapotban a kolozsvári neurológiai központ intenzív terápiai osztályára szállították. A rendőrség megállapítása szerint a balesetet az okozta, hogy Tamás szeme lekoppant a kormánynál. Visszatérő emlékeiből egyre tisztábban kiderül: egy TIR-kocsi előzött az ő sávján, s hogy ne ütközzenek, azért kellett letérnie az útról. Egy emelkedőn felborult, kiütött két fát, és az út szélére visszaérve egy jelzőtáblába ütközve állt meg a kocsi. Súlyos fej-, szív-, tüdő- és egyéb sérülései miatt nem sok esélyt adtak a túlélésre. 

Együtt az édesanyjával

Édesanyja arcán most is látszik a megrendülés, ahogy a kolozsvári kórházban átéltekre emlékezik. Dr. Ioan Ştefan Florian, a híres neurológus professzor megígérte, hogy ami tőle telhető, megteszi, a többi a fennvaló dolga – tette hozzá. A fiú koponyája tele volt vérömlenyekkel, amelyek többségét a professzor által adott gyógyszer szétoszlatta, és harmadik héten egy kicsi javulást észlelt. Orvoskollégája viszont, aki a továbbiakban folytatta a kezelést, nem osztozott a professzor véleményében. Ráadásul egy idő után kiderült, hogy az eszméletlen fiú testén mély, 4-es fokozatú felfekvési sebek alakultak ki, ezek kórházi baktériumokkal felülfertőződtek, és a tüdeje, gégéje, vizelete is tele volt bacilusokkal. Mivel Tamás édesapja a Cardiomed egészségügyi és diagnosztikai központnál karbantartóként dolgozik, dr. Benedek Imre professzor segített, hogy a kómában levő fiút augusztus 10-én hazahozzák. A megyei sürgősségi kórház intenzív terápiai klinikáján Copotoiu Sanda professzor asszony és Şomfălean Andreea doktornő irányításával ápolták. Bár fájdalmait csak morfiummal sikerült csillapítani, a felfekvési sebeket nem műthették, amíg a baktériumoktól nem szabadult meg a szervezete. Nem volt egyszerű. Édesanyja reggelente gyümölcs- és zöldséglével az orrán át bevezetett szondán át táplálta. Szeptember 19-ére tűzték ki a műtétet, de dr. Dorobanţu Dorin esztétikai sebész főorvosnak csak az első sebet sikerült megoperálni, mert a szövetelhalás miatt sokkal súlyosabb eset volt, mint amire számított. Miután átutalták a plasztikai sebészetre, októberben műtötte meg a második felfekvési sebet, amelyet sikerült zárni. A múlt hónapig kötözték, amíg teljesen begyógyult.

A pillanatról, amikor tavaly szeptemberben magához tért, nincsenek emlékei, édesanyja szerint megijedtek, mert összevissza beszélt. Tamás is megerősíti, hogy kezdetben nem emlékezett, hogy ki volt nála, ki mit mondott. Még zavaros volt a gondolkodása, amikor 2018. október 26-án hordágyon hazavitték a kórházból. Novemberben két hétig a jeddi Hiperbar központban oxigénterápiára jártak, ami szellemileg nagyon jó hatással volt rá. Ezen javítottak a későbbiekben a Procardiánál végzett memóriafejlesztő gyakorlatok – kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Tibor. Majd hozzáteszi, hogy amikor a Procardia a megyei kórházban bemutatta robotterápiás készülékeit, amelyekkel Tamást is kezelik, kezelőorvosai nem akarták elhinni, hogy mennyire sokat fejlődött. 


Tavaly október 26-án adták ki a kórházból, ahonnan hordágyon vitték haza. Decemberben a Rheum-Care Rehabilitációs Központban kezelték két hétig, amikor még járni nem, de már ülni tudott az autóban. Idén januártól még hordágyon vitték be a Nova Vita kórházba, ahol négy hónapon át két-két hetet feküdt, és elkezdték járni tanítani. A lánytestvére, akit kinetoterapeutaként a Procardiánál alkalmaztak, otthon figyeli, hogy Tamás betartja-e az utasításokat. Februártól havonta két hetet a Procardiához vitték, májustól napi rendszerességgel jár. A fejlődés korábban nem remélt mértékű. Tamás jár, szalad, ugrani is tud, gondolkodása, memóriája tiszta, reflexei jól működnek, és a két karjába és kezébe is fokozatosan visszatér az élet. Nagyon fontos számára, hogy mindennap bejárhat a munkahelyére, ahova reggelente édesapja viszi. A régi projektjeit átnézi, mindenre emlékezik, egyre pozitívabban gondolkozik, kezdi hasznosnak érezni magát. Bár fogni, emelni még nem tud, ismerősének laptopjára már rá tudott telepíteni egy programot, és a számítógépet is kezeli. A munkahelyéről egy kollégája viszi a Procardiához, ahonnan a kezelések után édesanyjával taxival mennek haza.

Hogy az előzmények után mindez hogyan sikerült, arról Kovács Tibor számol be. Kezdetben a járást a nagyon fejlett robotizált külső vázzal (exoskeleton) gyakorolták, ami körülöleli a testet, stabilizálja a törzset, a lábakat természetes módon mozgatja, a lábra állást, a leülést, az egyensúlytartást és a járás  rehabilitációját segíti. Ezt az eszközt a különböző okokból lebénult betegeknél már a nagyon korai stádiumban lehet használni. A robot mellett az erőnlétfejlesztő tornával az ügyességet, az egyensúlyérzéket javították. Tibor szerint páciense jelenleg olyan fizikai erőben van, hogy a gép kell ellenállást kifejtsen, hogy fáradjon egy kicsit. Tamás hozzáteszi, hogy már csak a lábfejét nem tudja elég jól emelni, de fel tud menni és le tud jönni első emeleti lakásukból a lépcsőn. 

Ugyancsak a robottechnológia segítségét alkalmazták a karok működésének a visszanyerésére. 

– Ezek az eszközök nagyon lekötik a páciens figyelmét, motiválóak, mert játékos formában lehet velük fejlődni, és a kezeltek nagy beleéléssel, vidáman dolgoznak, ahogy Tamás esetében is láttuk. Az a tény, hogy sokat ismételnek bizonyos mozgásokat, kedvezően hat az idegrendszer fejlődésére, újrarendeződésére, az úgynevezett neuroplaszticitásra – magyarázza Tibor. Tamás pedig hozzáteszi, hogy a jobb keze már viszonylag jól működik, s bár az ujjait nem sikerül teljesen kiegyenesíteni, és a fogás, az emelés is nehéz, a számítógépet már kezelni tudja. A jobb kéz további rehabilitációja mellett a bal kézen a sor, ami még olyan állapotban van, mint a kezelés kezdetén a jobb. A beszélgetés végén Tamás állítja be és próbálja ki sikerrel a legújabb óriási képernyővel ellátott eszközt, ami a pontos mozgások, az erő és a motiváció fejlesztésére szolgál. Tibor szerint Tamásnak sokat segített a kíváncsisága, a kutatói hozzáállása, a rendkívül erős akarata, és az a tény, hogy folyamatosan érzékeli a fejlődést, ezenkívül a rehabilitáció játékos jellege is. 

A kérdésre, hogy miképpen élték át ezt a rendkívül nehéz évet, Tamás édesanyja azt feleli, hogy amikor sok mindent ki kell bírnia, megerősödik az ember. Ami pedig az anyagiakat illeti, a baleset után húga értesítette az Antena 1 televíziót, s bár akkor restellte a szereplést, a jóakaratú emberek anyagi segítsége tette lehetővé, könnyítette meg, hogy idáig eljussanak. A férje nagyon sokat dolgozik, Tamás rokkantnyugdíjat kap, ő pedig szeretne visszamenni a munkahelyére, hogy fedezni tudják a költségeket, és továbbra is reménykednek abban, hogy szükség esetén segítségre számíthatnak. 

Tamás pedig, aki hősiesen állja a sarat, és nem okoz csalódást azoknak, akik hittek benne és támogatták, már festeni is elkezdett. Megörökítette a balesetét, a kórházat, a Procardia Rehabilitációs Központot, ahonnan Tibor és Orsolya integet, és az elképzelt jövőt is: egy házikót, három kicsi gyermeket és egy Volkswagen Arteon autót a ház előtt. Úgy legyen!

Az eredmény