„A politikum saját játszmáira használja ki a helyzetet“

Karanténbeszélgetés a sportról

A koronavírus-járványnak a sportra, ezen belül a helyi sportra gyakorolt hatásairól beszélgettünk nemrégiben két kollégánkkal: Bálint Zsomborral (a továbbiakban B.Zs.), aki rendszeresen közöl lapunk sportrovatában, egyébként az Erdélyi Magyar Televízió munkatársa, és korábban közreműködött a Sepsi OSK 1. ligás mérkőzésinek rádiós közvetítéseiben, valamint Szucher Ervinnel (Sz.E.), aki a Román Televízió marosvásárhelyi körzeti stúdiójának adásában heti rendszerességgel jelentkező sportműsort is vezeti, egyébként pedig a Krónika újságírója. A beszélgetés első részét tegnapi számunkban közöltük. Ebben a többi között elhangzott, hogy Marosvásárhelyen a polgármester kihasználta a karanténidőszak csendjét, és lebontatta a víkendtelepi úszósátrat, de az is, hogy mennyire nevetséges helyzet alakult ki Romániában, amikor szinte teljesíthetetlen követelmények elé állították az 1. ligás labdarúgóklubokat, közben pedig semmit nem tettek azért, hogy a hazatérő román vendégmunkások tömeges gyülekezését és tolongását megelőzzék a határállomásokon. Alább a beszélgetés befejező részét olvashatják.

– Ervin említette a bevezetőjében, hogy az elmúlt időszak legizgalmasabb történése Marosvásárhelyen az volt, hogy a polgármester lebontatta a víkendtelepi úszósátrat. Szerintetek ennek volt/van köze a koronavírus-járványhoz, illetve ahhoz, hogy emiatt pangott a sportélet?

B.Zs. – A polgármester már régóta tervezte, hogy lebontja a létesítményt, és most megtalálta rá az alkalmat, tekintve, hogy akik ott edzenek, most nem tudtak tiltakozni. Néhány hete amúgy sem lehetett használni a medencét a korlátozások miatt. Még arra is ráfoghatta, hogy a városkasszában kevesebb pénz van emiatt. Még az a szerencse, hogy vélhetően az év végéig felépül az új fedett uszoda a volt Május 1. strand helyén, és remélhetően így csak fél évig maradnak edzési lehetőség nélkül a sportolók. Ez naptári viszonylatban kevés, a karrierjük szempontjából viszont sok!

Sz.E. – Egyáltalán nem kevés ez a féléves kimaradás. Mint olyan, aki tizenegy évig úsztam, elmondhatom, hogy egy egyszerű hűlés okozta kiesés, ami annak idején három-négy napig tartott, nagyon sokat jelent egy olyan sportoló életében, akinek tized- meg századmásodperceket kell lefaragnia az idejéből. Szerintem nem a koronavírusnak van köze a sátor lebontásához, hanem a polgármester és az RMDSZ közti állapot vezetett ide. A városvezető már többször meglebegtette a sátor lebontásának lehetőségét, de eddig minden alkalommal sikerült politikailag elsimítani az ügyet, és a sátrat megőrizni. 2018-tól errefele több kísérlete volt erre Dorin Floreának. Most persze kihasználta ezt a lehetőséget, hogy egészen kényelmesen elrendelhette a létesítmény lebontását. Viszont az egy mondvacsinált ok volt, hogy a sátornak lejárt a szavatossági ideje, és le kell bontani. Úgy tudom, hogy mint az autósport nagy hódolójának, vannak 40-50 éves gépkocsijai, és egyáltalán nem gondolkodott azon, amikor megvásárolta és feljavította azokat, hogy már rég lejárt a garanciájuk. Az ember nem dobja ki sem a hűtőszekrényét, sem a televízióját, miután lejár a két-három éves garancia. Nyilván, hogy még tartja, sőt, ha elromlik, előbb azon gondolkodik, hogy megjavítsa, és utána esetleg azon, hogy kicserélje. Egypár hónapot tudott volna még működni, létezni az a sátor, annál is inkább, hogy az RMDSZ frakcióvezetője, Csíki Zsolt, aki a vásárhelyi sport egyik legjobb ismerője – testnevelő tanár és a Szász Albert Sportlíceum igazgatója – azt mondta, hogy a városi tanács biztosította a működéshez szükséges összeget. 

– Szóba jöttek az anyagiak, ezért megkérdezem, hogy a pénzhiány, amelyre hivatkoznak, illetve az, hogy a sporttámogatásokra szánt összeget, illetve azok nagy részét szinte mindenütt átcsoportosították, és a járványhelyzet kezelésére fordították, ez a jövőben érezteti-e hatását a sport viszonylatában?

B.Zs. – Nagyon tartok tőle, hogy igen. Marosvásárhelyen politikai okokból már a tavaly nyáron alaposan megkurtították a sportra szánt pénzalapot. Ezek az okok nem szűntek meg, továbbra is fennállnak. Most pedig ráadásul rá lehet fogni arra, hogy csökkentek a bevételek a járvány miatt, és én nagyon félek attól, hogy még az a kevés sem működik tovább igazán, ami az elmúlt évadban úgy-ahogy talpon maradt a városi sportklubnál. Egyáltalán nem vagyok optimista.

Sz.E. – Én is borúlátó vagyok. Az a véleményem, hogy a járvány miatt elrendelt korlátozó intézkedésekre már nem is emlékszünk majd, amikor a sportolóink még mindig nem kerülnek vissza arra a „fordulatszámra“, amelyen voltak mondjuk egy éve. Arról nem is beszélve, hogy két-három esztendeje milyen jól pörögtek! A politikum a saját játszmáira használja ki a helyzetet, és ilyen adok-kapok alapon intézi majd az ügyet. Ennek viszont a vesztesei egyértelműen a sportolók lesznek – no meg a sportbarát közönség!