Gyermekkorom óta a marosvásárhelyi napipiac közelében nőttem fel. Tanúja voltam népszerűségének, amikor a Városháza mögött, a jelenlegi Park szálloda és parkoló helyén működött. Édesanyám gyakran küldött el vásárolni, ha valami éppen nem volt otthon, de sokszor elkísértem, miközben megtanított, honnan lehet megállapítani, hogy melyik a friss áru, amire érdemes pénzt kiadni.
A napipiac továbbra is népszerű maradt, amikor a Cuza Vodă és a Bőség utca közötti területre költöztették. Valósággal pezsgett az élet, a vendéglő teraszán nem lehetett helyet találni, és a piactér tele volt friss áruval. A hátsó kis üzletekben hozzáférhető áron mérték a húst, a tejterméket, később az élő halat. Az asztalokon gazdag volt a kínálat zöldségből, gyümölcsből, cserepes virágból viszont sokkal kevesebb, mint manapság. Piacnapokon, csütörtökön és szombaton nem maradt üres egyetlen asztal sem. Jobbára vidéki termelők foglalták el az árujukkal, a viszonteladók sokkal később jelentek meg, és szaporodtak el, amit hiába akartak a hivatalosságok a későbbiekben felszámolni. Aztán felépült a csarnok, a földszinten a téli hónapokban zöldséget és gyümölcsöt árultak, az emeleten sok kiskereskedő cipőt, ruhaneműt, rövidárut, függönyt és egyebeket kínált. A többségüket felszámolták, amikor kínai termékeket árusító üzletet rendeztek be, de egy idő után feltehetően a vásárlók kis száma miatt az üzlet bezárt.
Ahogy a különböző városnegyedekben új piacokat hoztak létre, a Cuza Vodă utcai piac népszerűsége hanyatlani kezdett. Amit tovább rontott a nagyáruházak megnyitása, ami kedvenc bevásárlóhellyé vált sokak számára. A megkérdezettek bevallása szerint inkább lemondanak arról, hogy a kistermelőtől vásároljanak, ha szabadon választhatnak az áruházak kínálatából. Az se baj, ha kicsit vérszegény és fonnyadozó, de válogatni lehet. Ezt a piaci eladók többsége zokon veszi, és bármennyire szemfüles a vevő, odalopnak éretlen vagy romlott árut is a megvásárolt zöldség, gyümölcs közé. Természetesen a vásárlók sem tökéletesek, ha engedik, vannak, akik visszaélnek az árus jóindulatával.
Az elmúlt városvezetés nagy eseményének számított, amikor a piacteret befedték, de kiderült, hogy a madarak berepülnek, megdézsmálják az árut, és nagyon meleg van a műanyag fedél alatt.
A polgármesteri hivatal újabb változtatásra készül. Pályázatot hirdettek a piac mezőgazdasági és élelmiszer-kereskedelmi központtá való átalakítására, háromszintes mélygarázzsal, kétszintes modern csarnokkal, amelynek földszintjén a mezőgazdasági terméket árusítók is helyet kapnának. Csak azt nem tudom, hogy hány alkalmi vidéki kistermelőnek lesz majd pultja, és tudja megfizetni a csarnokbeli vámot. A háromszintes mélygarázs ötlete pedig riasztó, ha a piac közelében folyó építkezésre gondolunk, ahol a talajvízre öntötték a mélygarázs betonalapját, és az egész munkálat a földszintes vagy egyemeletes házak között elborzasztó jelenségként hat.
A napipiac fogyó népszerűségéből ítélve, bármilyen szép is lesz az új központ, kérdés, hogy készítettek-e előzetes felmérést a lakossági igényekről. Nem látom igazán, hogy a délutánra a gyalogosforgalomtól teljesen kiürülő Cuza Vodă utcából ki fog majd a kockaköves piaci promenádon sétálni, és a 250 helyes mélygarázst gépkocsival megtölteni. Nehogy az elhúzódó építkezés miatt a piac jelenlegi árusai és vásárlói is
végérvényesen elpártoljanak.
Egyébként jelenleg a bankok kezelik a legmostohábban a piacot, hiszen egyiknek sem jutott eszébe, hogy egy automatát felszereljen, pedig sok vevőnek, most, hogy az eltevések megkezdődtek, igen nagy szüksége lenne, hogy a bankkártyájáról készpénzt vegyen ki, ami a forgalmat is fellendítené egy kicsit.
