2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az UNESCO kezdeményezésére 1994-ben hozták létre a pedagógusok világnapját, hogy felhívják a figyelmet a tanárok nélkülözhetetlen szerepére az oktatásban és a társadalomban. Október 5-én elismerik a tanárok munkáját és fontos szerepüket a fiatalok életében, valamint a nehézségekre is ráirányítják a figyelmet, amelyekkel a tanárok a világ különböző részein szembesülnek, például az alacsony fizetések, a túlterheltség, a megfelelő oktatási eszközök hiánya.

A világnap alkalmából Borka Katalint, a Dr. Bernády György Általános Iskola tanítónőjét kérdeztük a Marosvásárhelyi Rádió reggeli műsorában a tanári pálya nehézségeiről, kihívásairól.

– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy pedagógus leszel? Nem titok, hogy mind kevesebben választják a tanári pályát. 

– Úgy emlékszem, nyolcadikos koromban döntöttem el, hogy pedagógus leszek. Hogy honnan jött a késztetés? Lehet, onnan is, hogy mindkét nagymamám tanítónő volt, de nem csak ezért léptem erre a pályára, mindig is szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, és most úgy érzem, huszonhárom év után, hogy nem bántam meg. 

– Mennyire nehéz ma pedagógusnak lenni, egyáltalán mit jelent ma ez a hivatás? Illetve mi változott az elmúlt 23 évben?

– Sok minden változott. A gyerekek is nagyon sokat változtak és változnak, ezért a pedagógusoknak kell egyfajta nyitottság a megújulásra. Alkalmazkodni kell a gyerekekhez, a szülőkhöz. Voltaképpen ez adja a szépségét ennek a munkának: sokféle gyerektől, sokféle szülőtől nagyon sok mindent lehet tanulni. Én tanítok, de tanulok is. Nagyon jó érzés, és azt hiszem, ez is a tanítói munkának a szépségéhez tartozik, amikor átmennek a gyerekek 5–8. osztályba, és a tanárok visszajeleznek, hogy jaj de jó bemenni abba az osztályba, és hogy szívesen tanítják az épp elengedett osztályodat. Az is nagyon-nagyon jó érzés, amikor év végén megajándékoznak, és megköszönik a munkádat egy csokor virággal. Állandó változásban van a világ, a gyermekek és a szülők is. Állandóan változik a tanterv, a trendek, az érdeklődési kör. Van, amivel a pedagógusnak tartania kell a lépést. A legnehezebb az egyensúly és a mértékletesség megtartása, hogy ne akarjak minden kézimunkát elkészíttetni a gyermekekkel, ne akarjak minden versenyen részt venni, ne akarjak minden szöveget feldolgozni. Válogatni, szelektálni kell, az én és a gyermekek személyiségének megfelelően. Nagyon könnyen megtörténhet, hogy az ember túl sok mindent akar. Gondolok itt egy tanítási órának a megszervezésére: nagyon sok mindent lehet belevinni és nagyon sokféleképpen lehet megtartani egy órát, de ott is szelektálni kell. Azt gondolom, hogy a kevesebb több, és hogy a minőségre kell törekedni, nem a mennyiségre. Nem az ismereteket kell halmozni, hanem felkelteni a gyermekek kíváncsiságát. Ez is nagy kihívás, ugyanis azoknak a gyermekeknek, akik otthon meg vannak szokva a kütyükkel, és sokat ülnek számítógép, televízió előtt, nehéz felkelteni az érdeklődését. Egyeseket a digitális világ úgy el tud rabolni, hogy az iskolában esetleg azt fogják mondani: jaj, de unalmas. Ehhez kell nekünk is felzárkózni, otthonosan kell mozognunk a felgyorsult világban. Régebb nem volt ennyi lehetőség, mivel nem volt internet, nem volt okostévé, nem volt projektor vagy ehhez hasonló digitális eszköz. 

A számítógépes játékokkal mi, pedagógusok nem tudunk versenyezni, és nem is akarunk, de nem is kell. Én még mindig úgy gondolom, hogy a tanító személyiségét nem helyettesítheti semmilyen kütyü, semmilyen digitális eszköz.

– Mire kell felkészíteni a diákokat?

– Leginkább magára az életre. Persze vannak bizonyos versenyek, határidők, felmérések, amelyeket be kell tartani. A tanterv meghatározza, hogy meddig kell eljutni a gyermekekkel, milyen kompetenciákat és képességeket kell fejleszteni, kialakítani. Viszont azt, hogy hogyan alakítom ki ezeket a képességeket, rám van bízva. Ez is egy szépsége a szakmának. Lehetőséget ad a szabadságra és a kreativitásra.

– Mi az, ami a legnehezebb a diákoknak?

– Ez rendkívül változó. Attól függ, hogy melyik osztályra gondolunk. Az előkészítő osztályosoknak természetesen nehéz, ameddig megszokják az új környezetet, beilleszkednek, megismerik egymást, a tanítót. Vannak olyan esetek, amikor egy kialakult közösségbe, például 3. vagy 4. osztályba érkezik egy új gyermek, ebben az esetben az új tanulónak nehézségei adódhatnak a beszokás folyamatában. 


Borka Katalin, a Dr. Bernády György Általános Iskola tanítónője


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató