A nyugati szél és a pelyva
2023-03-20 16:00:00
- Kuszálik Péter
A káros szenvedélyekről mások is írtak már ezeken a hasábokon, de roppant nehéz – bármilyen fokú – eredményt elérni az ellenük való harcban. Szakértők szerint az a legbiztosabb, ha sikerül azt elérni a szenvedélybetegnél, hogy ő akarjon leszokni.
Annak idején édesapám egy életre elvette a kedvünk a cigarettázástól és a többi szenvedélybetegségre való hajlamtól. Érvekkel hatott ránk: a bajt megelőzni kell, nem orvosolni. Részletesen kifejtette: a szenvedélyek (mivel meghaladják a mértékletesség határait) tartósan károsítják a szervezetet, hosszú távon pedig visszafordíthatatlan egészségromlást okoznak. Az az érv, amivel már akkoriban is szívesen éltek a dependensek (miszerint: „majd abbahagyom, ha észlelem a káros hatásokat”), természetesen nem működik.
A volt osztálytársaim közül hatan cigiztek (kb. hetedikes koruktól). Pistuka – felnőttként – egész szép összeget pöfékelt el, a ’szánkás vodka’ mellé, s mivel – akaraterő hiányában – nem tudott leszokni, hát pluszmunkát vállalt, hogy a rávalót megszerezze. Hja, kérem, ahol a szürkeállományt átitatta a nikotin meg az alkohol, ott a józan érvek nem érhetnek célba. A hat közül ő volt az utolsó, aki a tüdőrákot részletekben vásárolta meg a dohánygyártól. Öt éve temették el.
Ilyen-olyan újságcikkeimmel harminc éve próbálom józan gondolkozásra szoktatni az én népemet, igen kevés sikerrel. Az első ilyen írásom – a Pusztába kiáltó szó – kulcsmondata így hangzott: „számolni kell azzal, hogy a nyugati szél előbb a pelyvát szórja be az ablakon”. Utalás arra, hogy a 45 évig tartó tiltások megszűnése után ugyancsak megártott nekünk a nyugati széllel érkező liberális szemlélet (pontosabban: szemét). A létező alkoholizmus mellé megérkeztek a kaszinók meg a kábítószerek, a kiskorúaknak pedig az elektronikus játékok (az ENSZ 2018-ban vette föl a mentális betegségek közé a játékfüggőséget: 10-12 éves csemeték nem esznek, zuhanyoznak és alusznak a ’nyomogatós’ játékok miatt; halálesetről is érkeztek hírek!).
2009-ben már ott tartottunk, hogy meghirdették a könnyű drogok elleni küzdelmet. Bezárták az ’álomboltokat’ – írta akkoriban a Vásárhelyi Hírlap. „Azt a négy üzletet, ahol legális, függőséget, euforikus állapotot előidéző füveket, tablettákat forgalmaztak. (…) Bár országszinten nem született végleges döntés, többször szó esett arról, hogy a függőségeket okozó szereket árusító üzleteket végleg bezárják.” (VH, 2009. szept. 28.) S miért nem sikerült gyorsabban betiltani? Mert az Európai Parlamenttől nem érkezett meg a jóváhagyás az álomboltok betiltásáról. (Az unióban szabad drogozni? VH, 2009. okt. 22.)
A liberális nevelésnek már aggasztó társadalmi hatásai is vannak – Bukarestben 20 ezer intravénás drogfogyasztó volt egy évvel korábban –, a drogosok rehabilitálásának költségei pedig maholnap igen komoly összeget jelentenek a költségvetés számára. Annyival kevesebb jut majd az oktatásra, ez pedig vétkes könnyelműség, drága barátaim. Az az ország (nemzet, állam), amelynek a vezetői nem fontolják meg a tetteiket, enyhén szólva felelőtlen. Eddig csak tessék-lássék intézkedéseket láttam pártunktól és kormányunktól, de azoknak semmi látszata sincs. Az iskolák környékén időnként megjelenik egy-két egyenruhás legény, meggusztálja a csibéket, oszt’ annyi. Száz méterrel odébb, a játszótéren jól táplált tizenévesek gallyaznak föl a padokra, s cigiznek meg ökörködnek. Tetszene tudni mondani egyetlen esetet, amikor megbüntettek egy boltost, mert cigarettát adott el egy kiskorúnak? Én még nem hallottam ilyet.
2009-ből megőrzött feljegyzéseim arra emlékeztetnek, hogy a MIÉRT nevű gittegylet sikerként könyvelte el a Félsziget fesztivált. Akinek csak a pénztárgép csengéséig terjed az értékítélete, az jobb, ha elmegy nádat vágni, és nem dicséri meg azt az össznépi őrületet, amit évenként megrendeznek – más-más néven – ebben a jobb sorsra érdemes Tündérországban. A Víkenden felállított információs sátorba betévedt csemeték között végzett felmérés szerint a megkérdezett 428 személy (átlagos életkoruk: 21 év) 54%-a aktív dohányos, 70%-a iszik rendszeresen és 36%-a már kipróbált valamilyen ’könnyű’ drogot. Mindez a ’szabadság’ zászlaja alatt…
A remény legkisebb jele nélkül közlöm a kedves olvasóval, hogy valami megint mocorog a parlamentben: „Tilos lesz a játszótermek működtetése az oktatási intézmények és a játszóterek 300 méteres körzetében – döntötte el hétfőn a szenátus plénuma.” (maszol.ro, 2023. 03. 14.)
A tervezet előterjesztője elmondta: azért van szükség a törvénymódosításra, mert „sok fiatal életformát lát a szerencsejátékokban. A jelenlegi jogszabályok tiltják, de a kiskorúak egy része iskola után vagy órák helyett a közeli játéktermekben tölti az idejét”.
Ez a motívum már ismerős: van ugyan törvény, de ellenőrzés és büntetés nincs. Akkor pedig az eredmény is annyi lesz, mint Bécsben a ’nix’.
