A nulláról kell indítani a fejlesztéseket

Készül a marosvásárhelyi állatkert mesterterve

Szánthó János a marosvásárhelyi mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett, majd a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem állattenyésztő mérnök szakán végzett 1986-ban. 1989 előtt nem sikerült a szakmában dolgoznia. 1990-ben áttelepült Magyarországra, ahol 17 évig dolgozott a Nyíregyházi Állatkertben mint főkurátor és igazgatóhelyettes. Munkájának is köszönhetően egy kis vadasparkból a nyíregyházi Magyarország egyik legjobb állatkertje lett. Utána az amszterdami Royal Artis Zoóhoz került. Sohasem szakadt meg a kapcsolata a marosvásárhelyi állatkerttel. Kapcsolatainak köszönhetően dr. Bereczki Boldizsár igazgatósága alatt számos állatot sikerült áttelepíteni a marosvásárhelyi állatkertbe, ugyanakkor szakmai segítséget nyújtott a fejlesztési tervek kivitelezésében is. Amikor a marosvásárhelyi állatkert kérte, hogy vegyék fel az EAZA-ba (Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége), akkor a szövetség technikai bizottságának tagjaként hivatalosan megbízták a marosvásárhelyi állatkert mentorálásával. A versenyvizsgát követően szeptember 22-től foglalhatta el a marosvásárhelyi állatkert igazgatói állását, hogy valóra váltsa gyerekkori álmát. Terveiről, elképzeléseiről beszélgettünk az igazgatóval. 

– Hosszú és sikeres utat járt be a szakmában, s míg mások ilyen helyzetben nem térnek vissza befogadó országaikból, addig Szánthó János hazajött. Miért?

– Hangsúlyosan mondom: marosvásárhelyi vagyok! Gyerekkori álmom volt, hogy az állatkertben dolgozzak. A szüleim kiskorom óta rendszeresen felvittek a somostetői állatkertbe. Aztán zsenge ifjúkoromban minden hétvégén Rend Laci bácsinál voltunk. Eperrel etettük a medvéket, aztán rendszeresen elvittük sétálni az állatkertben levő befogott kóbor kutyákat. Hozzám nőtt az állatkert, ezért végeztem el a mezőgazdasági szakközépiskolát, később az állatorvosi egyetemet. Egyetemista koromban építettem ki jó kapcsolatot Bereczki Boldizsár igazgatóval, aki továbbképzéskor mindig feljött Kolozsvárra, és akkor az én szobámban kapott szállást. Szinte természetes volt, hogy miután a nyíregyházi állatkertbe kerültem, 1990 után, segítettem Boldizsárékat is. Több állatot sikerült leszállíttatni, a többi között a kenguruk is így kerültek Marosvásárhelyre. Utána pedig tőlem kért tanácsot Bereczki Boldizsár, hogy miként építsék fel az elefánt- és a zsiráfházat. Kapcsolataimnak köszönhetően több külföldi állatkertbe is eljuthatott, ahol szaktanácsokkal látták el. Amikor Amszterdamba kerültem, és itt elkészültek az épületek, felkértek, hogy segítsek az állatok beszerzésében is, így jutottak el az elefántok is Marosvásárhelyre. Amikor 2015-ben a marosvásárhelyi állatkert kérte felvételét az EAZA-ba (Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége), amelynek székháza az amszterdami állatkertben van, a szövetség felkért, hogy az itteni állatkertnek legyek én a mentora, aki követi, hogy a szövetségi tagság elnyeréséhez szükséges feltételeket az intézmény miként teljesíti. Mivel ez egy többéves folyamat, amelynek során bizonyos állatjóléti és egyéb beruházásokat kell kivitelezni az európai elvárásoknak megfelelően, szinte évente jártam a marosvásárhelyi állatkertbe, és így bekapcsolódtam ebbe a folyamatba, megpróbáltam segíteni. A mentornak ugyanis egy évben legalább egyszer az állatkertbe kell látogatnia, és jelentést kell tennie arról, hogy mit tapasztalt, mi valósult meg a felvállalt kötelezettségek közül, és mit szükséges még tenni. Ez a folyamat göröngyösre sikerült. Miután Bereczky Boldizsár elhunyt, és emiatt 2015-ben igazgatóváltás volt, Kopacz András került a helyére, akivel közösen eljártuk, hogy Montpellier-ből kapjon Vásárhely elefántokat. Majd nem sokkal ezután Andrást is leváltották. És akkor megállt minden. 

– Milyen érzéssel foglalta el az igazgatói állást?

– Amikor Soós Zoltán felkért, hogy pályázzam meg az igazgatói állást, nem sokat haboztam, hiszen akkor is az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy végre megvalósíthatom gyerekkori álmomat. És ez valóra is válhatott. Furcsa érzés. Olyan elődök nyomdokába kell lépni, mint az állatkertet alapító Rend Laci bácsi, vagy Bereczki Boldizsár, akik ezt a kertet szívvel-lélekkel működtették, aztán láthattam, hogy minden megállt. Megrekedt az állatkerti szövetségbe való lépés folyamata is, hiszen a követelményekből semmi sem valósult meg. Sőt, rendbe kell tenni mindazt, amit évek óta elhanyagoltak: lerobbant a gázfűtéses rendszer, évek óta megépítetlenül állt a zebráknak szánt épület, amely amúgy sem felel meg a standardoknak, siralmas állapotban vannak a medvék, a tigrisek lakóhelyei, erősíteni kell a biztonsági rendszert a ketrecek körül, befejezetlenül áll az alkalmazottak öltözője, nem lehet működtetni a méregdrága pénzen felszerelt beléptető rendszert. Nem kell szakértőnek lenni azért, hogy az idelátogatók lássák, kopottak a kifutók, a korlátok, elkorhadt a tó fölötti híd deszkája, elhulltak az állatok a szakszerűtlen gondozás miatt, és sorolhatnám tovább mindezeket. 

– Ezek szerint óriási kihívásnak számított ilyen körülmények között elvállalni az állatkert irányítását. Hogyan tovább?

– Szeptember 22-én vettem át az igazgatóságot. Próbáljuk felmérni a hiányosságokat. Szó szerint ezer sebből vérzik az állatkert. A nulláról kell kezdjük az építkezést. Első körben felmérjük a jelenlegi helyzetet, többek között, hogy milyen állapotban vannak az épületek, kifutók, hogyan állunk a humán erőforrással. Csak ezután tudunk előrelépni. Ma az állatkerti gondozás nem azt jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt, hogy kialakítsz egy ketrecet, betelepítesz egy állatot, enni adsz neki, és annyi. Minden állatnak, fajnak megvannak a gondozási szabályai, onnan kezdve az állatkerteket kormányrendeletek, jogszabályok, EU-irányelvek és a szakmai szervezetek ajánlásai alapján kell működtetni; biztosítani kell a látogatóknak bizonyos szolgáltatásokat, és mindezt a legjobb színvonalon. Ezekről szóltak a korábban említett javaslatok, amelyeket messze nem értek el elődeim. Ki kell dolgozni egy új koncepciót, aminek alapján, a megfelelő szabályoknak, elvárásoknak és az európai standardoknak megfelelően kell majd fejleszteni az állatkertet. Már van egy elképzelésem, amelyet nemsokára átadok a polgármesternek. Ebben az áll, hogy miután teljes képet kapunk arról, hogy miként állunk (ingatlanok, anyagiak, munkaerő), készítünk egy mestertervet, amelynek része természetesen az üzleti terv is. Ennek kidolgozására többnapos műhelymunkára meghívjuk a világ legszínvonalasabb szakértőit, akik barátaim, kollégáim, hiszen ők segítettek elkészíteni az amszterdami állatkert mestertervét, és sok más téren is együttműködtünk. Több nemzetközi szaktekintély is jelezte részvételi szándékát. 

– Minden valószínűséggel ön is hasznosítja majd mind a nyíregyházi, mind az amszterdami tapasztalatait, a helyi adottságokhoz, lehetőségekhez igazítva. 

– Természetesen, és van is, amit és ahol alkalmazni. Olyan óriási lehetőségekkel bír ez az állatkert, amelyet a marosvásárhelyiek fel sem tudnak fogni. Először ki kell lépni abból a koncepcióból, ami szerint az állatkertet a város utolsó intézményeként kezelték. Az új fejlesztési koncepció szerint az állatkert kulturális központ lesz. Amikor Nyíregyházára kerültem, az ottani fényévekre volt az akkori vásárhelyi állatkerttől. Itt már a 1960-as években oroszlánház és oroszlán is volt. A ’70-es évek végén épült a majomház, a pálmaház, míg 1990-ben a nyíregyházi állatkert egy kis vadaspark volt csupán, néhány medvével, farkassal, szarvasokkal. Erről a szintről eljutottunk oda, hogy a város legkiemelkedőbb intézménye lett, és a budapesti után a legelismertebb magyarországi állatkert. És ne feledjük, a nyíregyházi 20 hektáron, a marosvásárhelyi 40-en terül el. Mi több, az amszterdami állatkert is mindössze 12 hektár. Igaz, az utóbbit 1838-ban alapították, és ma kiemelt turisztikai célpont, szakkönyvtárral, etnográfiai, geológiai múzeummal, botanikus kerttel, kávézóval stb. Van ahonnan ötletet meríteni. És ez lesz a cél: közelebb kerülni a természethez, ugyanakkor alkalmat és helyet teremteni a zenének, képzőművészetnek és minden olyan programnak, amely hasznos kikapcsolódást nyújt majd az idelátogatóknak. És nem feledkezünk meg a tudományos-kutató munkáról sem, amellyel hazai vagy egzotikus fajokat kutathatunk, és ezáltal nemzetközi programokba is bekapcsolódhatunk. Már tervezzük egy parasztudvar létrehozását, ahol az őshonos háziállatokat mutatnánk be, állatsimogató is lesz, de kézműves-foglalkozásokat is tartunk, és megismertethetjük az érdeklődőkkel eleink természetközeli gazdálkodásmódját, kiállítunk régi mezőgazdasági gépeket, eszközöket, felállítunk egy búbos kemencét. És sorolhatnám a példákat. 

– Nemrég új állatok is kerültek az állatkertbe, ez is jelzi, hogy már előremozdult valami?

– Természetesen lesznek még új állatok is, de csak akkor, ha megfelelő körülményeket tudunk biztosítani számukra. Néhány évig nem lesz orrszarvú, okapi vagy gorilla, hiszen először a már említett hiányosságokat kell kiküszöbölnünk. Esetleg úgy pótoljuk az állatállományt, hogy ahol már van egy hím állat, oda megpróbálunk nőstényt hozni, illetve az elpusztult állatokat pótoljuk, biztosítjuk az ellátást és a személyzetet. Merthogy a humán erőforrást is képezni kell. A személyzetet bizonyos állatfajok tartására kell kiképezzük, és ehhez részt kell venni Nyugat-Európa állatkertjeiben tartott tanfolyamokon, amelyeket a különböző tenyésztői programok keretében szerveznek. Erre is gondunk lesz idővel. Fontos, hogy továbbra is részesei legyünk az EAZA-nak, hiszen a tagság keretében lehet állatokat cserélni. Ez egy komplex folyamat. Múlt héten aláírtam azt a nemzetközi szerződést, amellyel meghosszabbítottuk a tagfelvételi folyamatot, és amint említettem, azon leszünk, hogy minél előbb teljesítsük a feltételeket. 

– Nagyon sok pénz kell a tervek megvalósításához. Nemsokára a polgármesteri hivatal összeállítja a költségvetést. Milyen sürgős beruházásokra igényel majd pénzt az állatkert?

– Tudjuk, hogy jelenleg a polgármesteri hivatalnak kevés pénz áll a rendelkezésére, ezért nem akarunk a helyzettel visszaélni. Először talán azok a beruházások fontosak, amelyek az állatjóléti szempontokat, a biztonságot célozzák meg. Fontos a kifutók, az épületek fűtésrendszerének rendbe tétele és az öltözők befejezése. Nemrég a helyi tanács megszavazta, hogy az állatkert 2022. január elsejétől önálló ügyvitelű lesz. Ez azért fontos, mert a beszerzéseket, a karbantartási munkálatokat egyszerűbben, kevesebb bürokráciával tudjuk majd megoldani. Azonban ahhoz, hogy egy állatkert önfenntartó legyen, több lábon kell álljon. Kizárólag jegyárakból nem lehet működtetni egy ilyen komplexumot. Ezért olyan kiegészítő jövedelemforrásokat kell biztosítsunk, amelyekből gazdálkodhatunk, kevésbé leterhelve az évi költségvetést. Gondolok itt parkoló, vendéglők, üzletek bérletéből származó jövedelemre. Erre jó lépés az, hogy a Somostető Igazgatóság újra az állatkerthez került. Talán az innen származó bevételből ki tudjuk majd egészíteni a költségvetésünket. A Somostető szabadidőközpontot komplex intézményként kell működtetnünk. Ez egy 65 hektáros területet jelent. Sajnos a Kőmedvétől az élő medvéig szomorú kép fogadja az ideérkezőket. Nem működik a kisvonat, az egykor céllövölde, a vendéglő esik szét, soha nem volt rendezvény a nyári színpadon, és az árusok felhozatala eklektikus. Ezen is változtatni kell. Az elképzelésem szerint itt a városra, a megyére jellemző helyi kézműves termékeket és élelmiszert kellene árulni. És a játszótéri bútorzatot is fel kellene újítani, hiszen ez is már húszéves. Lehetne sokkal jobbakat, leleményesebbeket kihelyezni, amelyek nemcsak a fizikumot, hanem az elmét is játékosan edzik. Van már ezekre is példa külföldön. 

– Sok jó ötlet fogalmazódott meg. Mi a garancia arra, hogy megvalósulnak?

– Amint említettem, nagyon sok lehetőséget rejt nemcsak a marosvásárhelyiek, hanem a megye, sőt az ország számára is a somostetői állatkert, amelyet egységes turisztikai, kulturális központként lehetne működtetni. Ehhez összefogásra van szükség mind a közintézmények, a helyhatóságok, mind a civilek részéről. Nyíregyházán sikerült elérnünk, hogy egy húsvéti rendezvényünkre tízszer annyian jöttek el, mint a város falumúzeumába. Ezt itt is el lehet érni. Hiszem azt, hogy ha van egy jó cél, akkor ennek érdekében Marosvásárhely és a megye össze tud fogni. Mi azon leszünk, hogy ezt a célt minél előbb nyilvánosságra hozzuk.