A nemzeti összetartozás napja Marosszentgyörgyön

…példamutatóan sokat tesznek a magyarságtudat megőrzéséért

Valóságos rendezvénysorozattal ülték meg a nemzeti összetartozás napját Marosszentgyörgyön, aminek megszervezésében idén is jelentős szerepet játszott a helyi önkormányzat, a magyar közösségek csoportja, az RMDSZ, az egyházak és az iskola. 

Kedden kora délután a Szent György Általános Iskola diákjainak egy része történelmi vetélkedőn vett részt a művelődési otthonban, melyen 11 három-négy fős csapat mutatta meg tudását, felkészültségét. Mire a vetélkedő véget ért, szállingózni kezdtek a kórusok, énekkarok tagjai, akik közös énekléssel készítették fel lelkileg a jelenlévőket az eseménysorozat következő mozzanatára, az ökumenikus istentiszteletre. Mialatt a tanárok kiértékelték a vetélkedő csapatok tevékenységét, hangolt az egyesített Marosszentgyörgyi Kórust kísérő citeracsapat, és kezdetét vette egy koncertnek nem mondható, de színvonalas, a legnemesebb érzéseket felszínre hozó énekáradat, amelynek hangulatát szavakban visszaadni lehetetlen. Ezt látni és hallani kell – azért látni is, mert az élmény azzal válik teljessé, ha a szívet-lelket elárasztó, megtöltő ének, zene hangjai mellett a szemünk is töltekezik az énekesek és zenészek látványával, akiknek arcán már-már természetfölötti áhítat és fény ragyogott. Nem műsor volt, igazi lélekáradás – mondhatnánk pünkösd ünnepe előtt néhány nappal. Méltó június 4-e üzenetéhez: összetartozunk, és nincs az a hatalom, amely ezt elvehetné tőlünk, csak ha mi magunk le nem mondunk róla.

Délután 5 órakor zsúfolásig megtelt a református templom, ahol Becsky Eőrs lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kis János Csaba unitárius lelkész osztotta meg gondolatait. 

– Engedjétek meg, hogy ne a klasszikus prédikáció formaelemeinek segítségül hívásával szóljak most hozzátok, hanem az én életemről, a mi életünkről beszéljek egy keveset – kezdte igehirdesét. 

– Gyermekkoromban még tudtam, hol a határ, hova verte le nagyapám a földünk határát jelző cöveket olyan mélyre, hogy ne lehessen kiszedni. Vajon a mai nemzedéknek el tudjuk-e mondani, hol a határ, hol volt a határ? – tette fel a kérdést. Baricz Lajos római katolikus plébános beszédének központi gondolata: minden magyar összetartozik minden magyarral. A marosszentgyörgyi pap, költő Nem, nem soha című versében foglalta össze június 4-ének ma is aktuális üzenetét: soha nem szabad megengedni, hogy valaki, valami elválasszon bennünket egymástól. Becsky Eőrs református lelkész üzenetében az összefogás erejét hangsúlyozta.

A lelkészek igehirdetése és az istentisztelet záróáldása után Sárándi Tamás történész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa rövid előadásában Trianon előzményeiről és következményeiről beszélt. Előadásában néhány, nem túlságosan ismert részletre is fény derült: a monarchia a létéért küzdött az első világháborúban, hogy igazából nem voltak béketárgyalások, csak a feltételek közlése és annak elfogadása. Gyakorlatilag Trianon már azelőtt, jóval a háború befejezése előtt megszületett, de pozitív hozadéka is van.  Létrejött az erdélyi magyar közösség, amely az elmúlt száz évben szívósan küzdött fennmaradásáért, és előreláthatólag az elkövetkező száz évben is életképes lesz. Ennek akár örülhetünk is – fejezte be előadását a történész.

A délutáni vetélkedő nyerteseinek díjazása előtt Sófalvi Sándor Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere szólt a közösséghez. A nemzeti identitás megőrzése, építése nem valaki ellen szól. Saját értékeink megőrzése nekünk fontos, szükség van rá, hogy jól érezzük magunkat szülőföldünkön, abban a közösségben, amelyhez tartozunk. Ezért mi is sokat tettünk és teszünk. Ezt úgy tudtuk tenni itt, Marosszentgyörgyön, hogy ebből nem lett feszültség, vita. Akkor sem, amikor községünkben kihelyeztük a kétnyelvű utcatáblákat, pedig ez más településeken még most is problémát jelent. 

Több községi utcát magyar személyiségekről neveztünk el, és senkit nem zavart, hogy van Petőfi, Márton Áron, Wesselényi, Máriaffi, Bányai János, Török János vagy Mátyás király utcánk. Támogatjuk az egyházakat, a magyar kulturális szervezeteket, csoportokat, magyar napokat, március 15-i megemlékezéseket is szervezünk, szabadtéren is, és több mint 200 gyereket és oktatóikat támogatjuk, hogy megtanulják a magyar néptáncot. Nemrég Petőfi-szobrot állítottunk a községközpontban, idén emlékművet szeretnénk állítani a fekete március marosszentgyörgyi áldozatainak emlékére, amivel arra figyelmeztetnénk, hogy ilyen szomorú eseménynek többé nem szabad történnie. Az elődeink által épített Máriaffi-kastélyt megmentettük a pusztulástól, nemsokára kulturális központ lesz, és idén nekilátunk az új kultúrotthon építésének. Azt is eljártuk, hogy Marosszentgyörgy címerében helyet kapjanak a székely szimbólumok. 2016-ban a bukaresti falumúzeumban egyedüli magyar csoportként a marosszentgyörgyiek énekeltek és táncoltak székely ruhában. Ezek mind ahhoz járulnak hozzá, hogy mindenki itthon érezze magát, és szeretetben éljen felebarátja mellett – zárta beszédét a községi elöljáró. 

Végre elérkezett a várva várt díjkiosztó ünnepség is. A vetélkedőn mintegy 80 diák vett részt: köztük egészen kicsik (előkészítősök és első osztályosok), valamint általános iskolások. A Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal jóvoltából a nyertesek oklevelet, plakettet és könyvjutalmat vehettek át. De a többi résztvevő sem ment haza üres kézzel, mindenki emléklapot kapott, a kisebbek édességcsomagot, a nagyobbak pedig Marosszentgyörgy monográfiájával lettek gazdagabbak. Muresán Kilyén Emma a vetélkedőt szervező és lebonyolító kollégái nevében értékelte a versenyt. 1990 előtt el sem lehetett képzelni, hogy az iskolában a magyarság történetéről lehessen tanulni, és vetélkedni is lehessen ebben a témában – kezdte a kiértékelőt. Külön kiemelte az ötödikeseket, akik annak ellenére vállalták a többlettanulást, hogy az ő tantárgyaik között még nem szerepel a magyarságtörténet.

A díjosztás után a közösség tagjai megkoszorúzták az első világháborúban elesett marosszentgyörgyiek emlékére állított emléktáblát. A koszorút a település polgármestere és alpolgármestere, Sófalvi Sándor Szabolcs, valamint Birtalan István helyezte el. Erre a koszorúra kötötte fel minden jelen lévő szervezet képviselője az azt jelképező nemzeti színű szalagot, szám szerint 18-an.

A templomi ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően a templom udvarán bor és kalács mellett kötetlen együttlétre került sor. (Sz.Sz.J.)