Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Aki eljut Campania fővárosába, Nápolyba, annak nem szabad kihagynia a Vezúv i. e. 79-es kitörése után betemetett és utólag kiásott, világörökségnek számító Herculaneum és Pompeji városait. Érdemes mindkettőt felkeresni, hiszen igazi időutazásra ad alkalmat mindkét ókori város. Ezzel folytatjuk a múlt heti Színes Világban megkezdett riportunkat.
Herculaneum
Nápolyból Herculaneumba és Pompejibe a Circumvesuviana magán-vasúttársaság járataival lehet eljutni. Az állami vasútvonalon is lehet utazni ebbe az irányba, de az egy teljesen más, kettős sínpáron fut, és nem áll meg a turisták által látogatott két településen. A kiindulópont a Garibaldi tér, az ottani jegypénztárban jegyet vagy akár bérlet is lehet vásárolni. A metróállomásokon automata jegyváltók vannak. Figyelmesnek kell lenni, hogy a négy vágány közül melyiken várja a megfelelő vonatot az utazó, ugyanis nincsenek irányító, eligazító táblák. Lézengenek készséges segítők, akik útba igazítják a bizonytalan turistákat, de azonnal a műanyag poharat is az orrod alá dugják, hogy aprópénzzel támogasd a jótevőt. Az érkezési időpontot alig néhány perccel a szerelvény érkezése előtt közli a tábla.
Herculaneumba (Ercolano Scavi) sikerült viszonylag kényelmesen eljutni. Az állomás „lepattant”, a tömeg irányába haladunk, így jutunk el az aluljáróba. Sehol egy tábla, hogy merre kell tartani, a főút végén egy nagyobb kapu látszik a távolban. Csak sejtjük, hogy az a bejárat. Végül egy sarkon nyíl igazolja, hogy jó volt a megérzés. Átlépünk a kapun, amelyet őriznek ugyan, és van ott egy turisztikai információs iroda is. Jegyet nem kérnek. Egy fémpallón haladunk, ahonnan kiváló a rálátás az alattunk levő romvárosra. Ez a bejárat az akadálymentes megközelíthetőség része, ugyanis lehetővé tették, hogy a fontosabb épületeket és utcákat a mozgássérültek is látogathassák. A tengerpart irányába tartunk, ahol egy korszerű helyiségben van a jegypénztár, a csomagmegőrző és a szuvenírbolt, végül beléphetünk a régészeti parkba. A fémkorláttal szegélyezett járda majdhogynem körbeveszi az épületeket, így panoramikus betekintést enged a település elrendezésébe. A kutatók megállapították, hogy a település a görög városrendezési elvet követi. Találtak samnis tájszólásban írt latin nyelvű feliratot, amiből arra következtettek, hogy korábban görögök laktak Herculaneumban. Miután az i. e. I. században a rómaiak elfoglalták a várost, veteránokat telepítettek a falai közé. I. sz. 62-ben földrengés pusztította a várost, amelyet újjáépítettek, de alig pár évvel ezután, i. sz. 79-ben Pompejivel együtt betemette a vulkáni iszap. Az iszap fölé Resina néven falu épült. Az itt lakók már a középkorban tudták, hogy az egykori római város fölé építkeztek. Érdekes az ásatások kezdete is. 1709-ben egy lovassági tábornok resinai villája kertjében kutat ásatott, és az ásók az egykori római város színházának falába ütköztek. Átvésték a falat, és megtalálták a színház folyosóját, majd tovább kutatva előkerült a színpad márványpadozata és több értékes szobor, amelyek közül néhány 1739-ben elkerült a Bourbon királyi udvarba. Az uralkodó módszeres kutatást rendelt el, és a régészeti leletek gazdagsága láttán 1765-ben létrehozta az ercolanói akadémiát, amely a kor ismérvei alapján tudományosan irányította az ásatásokat. Így találtak meg a Villa dei Papiriben 1785 papiruszt, amelyeket a nápolyi archeológiai múzeumban és könyvtárban őriznek és amelyeket jelenleg a korszerű digitális technológia segítségével fejtenek meg.
Két-háromórás sétával alaposan bejárható a régészeti park. Igazi időutazás ez, hiszen a feltárt és látogatható épületekben (nem minden helyiség az) betekintést nyerhetünk az egykori rómaiak életébe. Gyönyörű kültéri és belső padló- és falmozaikok maradtak fenn. A házakat falfestmények díszítették. Igen érdekesen strukturált, az ókori római élet gyakorlatiasságának megfelelő helyiségbe léphettünk be. Volt itt „szent hely” (area sacre), fürdők (therme), vásártér (palestra), ahol megmaradtak a mérlegnél használt egykori súlyok. Láthatóak a tavernák, a hely érdekessége pedig az egyik borosüzlet külső falán található festmény, amely korabeli „plakát” volt, hiszen borfajtánként beárazva kínálja a terméket. De a legszebb talán Augustus egyeteme (főiskolája) volt, amelynek tereit csodálatos falfestményekkel díszítették, és ahol ottjártunkkor is javában folyt a restaurálás.
Az értékesebb tárgyakat, szobrokat, ékszereket, használati tárgyakat külön múzeumban lehet megtekinteni. Az egyik különálló múzeumhelyiségben pedig a vulkáni láva alól majdhogynem teljes épségben kiemelt halászbárka látható. Az emelvényen lévő csónak körül halászháló és horgászfelszerelések is vannak. A legmegdöbbentőbb látvány a kikötő egykori rakódótereiben fogad, ahol a régészek 300 csontvázat találtak. A szerencsétlenül jártak valószínűleg hajókkal próbáltak elmenekülni a láva elől, sikertelenül, családok, egymást óvó, ölelkező emberi maradványok „mesélnek” a tragédiáról.
Herculaneumnak csak egy részét tárták fel. A város nagy része még mindig be van temetve, az ásatásokat nem tudják folytatni, mert ahhoz le kell bontani a házakat, azt pedig nagyon nehéz jogilag kivitelezni. Az ókori város így még tartogathat meglepetéseket a régészeknek.
A tengerpart a vulkánkitörés után több száz méterrel odébb tolódott. Lehangoló volt megtapasztalni, hogy oda a régészeti park melletti szűk, járda nélküli utcán, majd egy mocskos sikátoron áthaladva, a sínek alatti alagúton lehet lejutni. Az alig pár méteres, hullámtörőkkel szegélyezett, szennyezett part sem volt valami bizalomgerjesztő, és az utcákon tornyosuló szemétkupacok sem igazán turistacsalogatók.