A második esély

Egy profin megszervezett kampány sikeres tud lenni

Vincze Loránt európai parlamenti képviselővel ezúttal arról beszélgettünk, hogy fontos eredmény, hogy november 7-ig folytatódhat az SZNT által a nemzeti régiófejlesztésekért kezdeményezett aláírásgyűjtés.

A képviselő szerint tulajdonképpen le se kellett volna állítani a gyűjtést, hiszen az Európai Bizottság írásba adta, hogy folytatódhat az átmeneti időszakban, amíg megszületik a tényleges rendelkezés az Európai Unióban. El kellett fogadja a Parlament, utána egyeztetni kellett az Európai Tanáccsal, de végül a döntés hatályba lépett.

– Ez a második esély, még négy tagállamból kell összegyűjteni a hiányzó minimális aláírásszámot, hogy a nemzeti régiófejlesztésről szóló kezdeményezés sikerrel járjon és erősítse a közös erőfeszítésünket.

– Honnan kell összegyűjteni?

– Bárhonnan. Eddig megvan Magyarország, Szlovákia, Románia részéről, és van még 24 állam, ahonnan össze lehet gyűjteni.

– Nem kötelező mind a 27 tagállamból?

– Nem, azok közül legalább négyből szükséges, és meg van szabva, hogy melyik országban hány aláírást kell összegyűjteni. Például Szlovéniában vagy Horvátországban csak pár ezret, Németországban pedig kilencvenezret. Tehát nem mindegy, hogy melyikkel próbálkoznak a kezdeményezők. De ott van a Pesty László által vezetett kampánycsapat, amely korábban is felpörgette a gyűjtés végét, amikor az egész Kárpát-medence megmozdult, és több ezren írták alá óránként a kezdeményezést a honlapján. Ők most egy európai kampányt folytatnak, és bízom benne, hogy sikeres lesz. Európai kapcsolatokkal segíti a csapatot az RMDSZ és a FUEN is. 

– A FUEN mit tud tenni?

– A szervezeteinket felkérjük az aláírásgyűjtésre, de ismeretes már a Minority SafePack kezdeményezésből is, hogy nem elég csak felhívni a figyelmüket, hanem mindenhol jelen kell lenni, és kitalálni a kampány módszerét. Gyakorlatilag ez az aláírásgyűjtés is egy kampány, és bízom abban, hogy sikeres lesz, és erősíteni fogja a Minority SafePack kezdeményezést, és egyáltalán a kisebbségi érdekérvényesítést, hogy most már nemcsak egymillió, hanem kétmillió polgár követeli az Európai Uniótól, hogy figyeljen oda az őshonos közösségekre és az általuk lakott régiókra. Én azt hiszem, hogy most, ebben a második szakaszban egy profin megszervezett kampány eredményes tud lenni. 

– A FUEN munkáját mennyiben korlátozta a koronavírus-járvány? 

– Nagyon sok programunkat törölni kellett. Például – még a parlamenti munkánál maradva – a fekete március 30. évfordulójára konferenciát terveztem Brüsszelben és Marosvásárhelyen is. Ezt törölni kellett, de remélem, jövőre valahogy fölmelegítjük, és sikerül megtartani. Ugyanez érvényes a FUEN-re: nagyon sok programot törölt. Hiszen nem volt lehetséges a fizikai jelenlét, nem folytathattuk a lobbit a fővárosokban a nemzeti kormányoknál, a parlamenteknél a Minority SafePack érdekében, és az az igazság, hogy az elektronikus megoldás, bármennyire is látjuk egymást egy távértekezleten, nem tudja pótolni a személyes találkozókat és annak a lehetőségét, hogy minél több politikust meggyőzzünk a támogatásról. De bízom abban, hogy az év második felében még lesz lehetőség utak megszervezésére, bár a koronavírus-járvány nem múlik el addig, amíg nem lesz oltóanyag. Addig pedig bizonytalan marad az életünk. 

A FUEN a kisebbségi intergrouppal közösen végzett egy felmérést a koronavírus-járvány alatt az anyanyelvhasználat kérdéskörében: Beszélsz-e koronául, és érted-e, ami történik? Ez egy fontos jelzés arra, hogy miért is szükséges védeni a kisebbségi nyelveket. A Minority Safepacknek az egyik érve ennek a felmérésnek a következtetése lesz, hogy íme, konkrétan ezért van szükség a kisebbségi nyelvek támogatására. 

A FUEN kongresszusát is elhalasztottuk, Berlinben tartunk egy olyan közgyűlést, amelyen minden szervezettől legfeljebb egy személy vehet majd részt, mert évente meg kell szervezni a közgyűlést, ez alapszabályzati előírás, és a német hatóságok is elvárják, de az az érdemi és tartalmi munka, amit terveztünk, csúszni fog a következő évekre. 

 Az volt a legfájdalmasabb egy civil szervezet életében, mint amilyen a FUEN is, hogy egy jól megtervezett évet szinte törölni kellett, és senki nem adja vissza nekünk ezt az évet. Mindenki számára különösen nehéz időszak ez. 

– Mi a véleménye a romániai állapotokról és a szeptember 27-re tervezett helyhatósági választásokról?

– Erdélyben találkozom a területi szervezetekkel, polgármesterekkel, önkormányzati vezetőkkel, jelöltekkel, és ez jó lehetőség arra, hogy a különböző finanszírozási lehetőségekről beszéljünk, hiszen a polgármestereket az érdekli a legjobban, hogy mi lesz a következő időszakban, milyen pénzre lehet pályázni. Az RMDSZ önkormányzati csapata készen áll fejlesztési tervekkel, és amint megjelennek az operatív programok kiírásai, pályázni fognak, hogy új beruházásokat valósíthassanak meg a településeken. 

Sok elöljáró folytatja a munkát, de vannak újak is, akikkel ki kell majd alakítani az együttműködést. Hangsúlyoznám, hogy mennyire fontos a csapat, az, hogy egy-egy megyében az RMDSZ önkormányzati vezetői, a polgármesterek együtt dolgoznak, és ahol megyei tanácselnökünk is van, fontos az, hogy egységes csapatban haladjanak, és közösen tudjanak dönteni arról, hogy mikor melyik települést erősítik jobban. Bízom abban, hogy a választók is úgy látják, hogy egy erős csapat részeiként az ő településük is jobban fejlődik, több lehetőségük lesz, hiszen a különutas, valamelyik másik párt által vezetett települések lemaradtak. Mert ahol kevesebb kapcsolati tőkét tudtak érvényesíteni, az illető vezető nem volt tagja egy csapatnak, és még akkor is, ha a megyei önkormányzat vezetője nyitott volt, ott nem sikerült olyan ívű fejlesztéseket eszközölni. 

– Mi a véleménye arról, hogy az RMDSZ Beszterce és Hunyad megyében román pártokkal koalíciózik a helyhatósági választásokon?

– Ezekben a megyékben ez az egyetlen módja annak, hogy magyarok kerüljenek az önkormányzati testületekbe. Mert a magyarság számaránya nem teszi lehetővé, hogy önállóan, saját listával bekerüljenek. Márpedig nagyon fontos, hogy legyen egy-két megyei tanácsos, egy-két városi tanácsos, aki fel tudja vetni a magyar közösség problémáit, legyen szó oktatásról, kulturális intézmények támogatásáról, a Hunyad megyei magyar napokról és így tovább. Ennek nincs más módja, és ennek érdekében, betartva nyilván az RMDSZ célkitűzéseit, azokról le nem mondva, és az RMDSZ központi vezetőségének a beleegyezésével, erre van lehetőség, és szerintem jó, hogy meglépték. 

Értetlenül állok viszont olyan döntés előtt, amikor Székelyudvarhely jelenlegi polgármester román párt listáján indul. Döbbenetes, hogy Székelyudvarhelyen, a legmagyarabb városban be kell hozni egy román pártot, hogy a magyar polgármester megőrizze a tisztségét. Ez olyan, mintha Gálfi Árpád önmagát tagadná meg, és most egy másik személy indulna egy román listán, csak mert ragaszkodik ahhoz, hogy legyen egy pártlista is mögötte.