Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Belső tájképeinket festi meg regényeiben a kézdivásárhelyi Székely Ildikó, írói álnevén Czernay Hajna. Ha fázik a lélek című első könyve után máris megszületett a Visszhang című második. Az írónővel a Marosvásárhelyen és Szászrégenben is kapható műről beszélgettünk.
– Amikor két évvel ezelőtt frissen megjelent debütkötetedről kérdeztelek, már elkezdted írni az újabbikat. Ez alkalommal hogyan jött az ihlet, mi inspirált ennek a történetnek a megteremtésében?
– Valóban, szinte párhuzamosan az első regényemmel már írtam a másodikat. Akkoriban, azaz tavaly nyáron nagyon sokat bicikliztem a mezőn, és a környező kisebb falvakat tűztem ki pihenésem céljául. Legkedvesebb számomra a Kézdivásárhelytől 9 km-re fekvő Futásfalva lett. Megigézett a hegyek lábánál megbújó, zsindelytetős házak halmaza, a tornácokon pirosló muskátlik, a kékre meszelt, netán elhagyatottan álló parasztházak szépsége. A kis templom déli harangszóját hallva édes, meleg érzés járta át a szívemet. Futásfalvát barátságos, összetartó emberek lakják, itt mindenki köszön mindenkinek, akár ismeri, akár nem. Valószínű ez a kis létszámú lakónak is betudható, de akár a hely is befolyásolja, hiszen kívül esik a tranzitforgalmon, innen már nincs út tovább. Egy kis katlan a hegyek lábánál, ahová csak akkor jut el a külvilág zaja, ha azt akarattal behívjuk magunknak. Ez a falu késztetett a tanyasi élet megörökítésére, amely egyszerűen magába szippantott, szépségével elragadott. Mi több, annyira megihletett, hogy mindaz, amit a főhős személyében megírtam, a saját életemben valóra vált. Amikor tavaly szeptemberben megszületett a könyv, nem volt szándékomban elköltözni Kézdi- vásárhelyről. Valószínű a lelkem hangját, vágyát vetítettem előre, hiszen idén áprilisban a férjemmel mi is futásfalviak lettünk.
– Ezt eddig nem tudtam, de az életed egyes mozzanatait ismerve (pl. munkahely, könyvek szeretete) kicsit az volt az érzésem, hogy valójában rólad szól a regény, te vagy Tekla. Mennyire van ez így?
– Nagyon is! Rengeteg önéletrajzi elemet csempésztem a műbe. Több mint 24 évet töltöttem a banki világban, ahol sokat tanultam, fejlődtem, és amiért nagyon hálás vagyok a Teremtőnek. A tapasztalás lehetőségéért, a gyors életvitelért, az egyre nagyobb elvárásokért is. Hiszen mindaz, amit megéltem, tapasztaltam, érlelt. Épp mint a jó bort, amely kiforrik, amikor eljön az ideje. Az én életemben is így jött el a váltás ideje: kilépni a napi rutinból, a megfelelési kényszerek fogságából. Ebben nem kevés munka van, sok megértésre és lemondásra volt szükség. De mindez nem teher, inkább édes gyönyörűség. Hiszen az élet falun csendesebb, békésebb, ízes és zamatos. Masszőrként dolgozom, ez is segíti a befelé fordulást, a mély lelki munkát, sokszor nemcsak önmagammal, hanem a hozzám fordulókkal is. Ami a könyvek iránti szeretetemet illeti, az az évek során egyre nőtt. Kisgyerekkorom óta olvasok, pontosabban, amióta a betűket jól-rosszul össze tudtam rakni. Most már felnőttfejjel kijelenthetem, hogy függő vagyok. Nincs nap, hogy ne vegyek a kezembe egy könyvet. Annyira kell, mint a betevő falat, talán még jobban. Mindenkivel, aki olvas, lelki rokonságot érzek, mintha kicsit már ismerném, még ha idegen is.
– Az első regényed pár hét alatt született meg. Most is így zajlott az alkotás folyamata?
– Amikor erős vággyal tör fel az írás iránti szenvedély, képes vagyok bármilyen későig fennmaradni, és írni, csak írni. Így a Visszhang is rövid idő alatt született. Egy nagyon kedves barátom tanácsára azonban vártam a megjelentetésével. Most már értem, hogy mire utalt, amikor azt mondta, jó, ha legalább kilenc hónap eltelik a két könyv megjelenése között. Valóban szükséges egy kifutási idő, ami alatt beérik a ,,gyümölcs”. Igaz, még mindig nagyon keresett az első regényem is. Nekem csupán egy darab maradt belőle, de az erdélyi könyvesboltokban még kapható.
– Nők bántalmazása, munkahelyi stressz, szerelmi háromszög, beteljesedett szerelem, boldogtalan házasság, gyász, újrakezdés – valamennyi témát lírai szemléletességgel szólaltatod meg. Az említettek közül van-e olyan terület, ami a legközelebb áll hozzád, és aminek a megírása esetleg önmagad számára is segítette a felszabadulást, elengedést?
– Az említett témák mind nagyon közel állnak hozzám. Amikor azonban elkezdtem írni a Visszhangot, semmiféle elképzelésem nem volt arról, hogy miről fog szólni. Soha nem tervezem ezt el előre. Valójában úgy kezdődik, hogy feltör egy érzés, és vele emlékek sora, majd onnan a lehetőségek tárháza, végtelensége, hogy mi is történhetett volna, ha egy másik élethelyzetet választok? Így bontakoztatom ki a cselekményt. Sokszor a saját tapasztalataimról, máskor nekem elmesélt életekről írok mélylélektani szempontból. Általában a ,,lélek fájdalmát”, a megtapasztalt, elért bölcsességet öltöztetem fel cselekménnyel, úgy, hogy abból bárki erőt meríthessen, kiutat találjon. Ugyanakkor, épp mint az első regényemben a házasságtörés fogalmát, ebben a szerelmi háromszöget illetően próbálok ítélkezés nélkül elfogadtatni olyan élethelyzeteket, amelyek napjainkban is előfordulnak, amiről suttognak az emberek, esetleg megbotránkozva ír a sajtó. Mindenkinek megvan a maga sorsfeladata, amit be kell teljesítenie.
– Akárcsak az első regényednek, az új műnek is van egy erős ezoterikus jellege. Mi tulajdonképpen a nagybetűs Visszhang?
– A lelkünk hangja. A belső világunkat a külső környezet mindig tükrözi, hiszen mi magunk is teremtők vagyunk. Gondolatainkkal, érzelmeinkkel teremtjük meg saját valóságunkat. A könyvemben szereplő Tekla azokat a férfiakat, szerelmeket vonzza magához, amelyek által az őt uraló érzelmeket meg tudja élni. Nem szereti saját magát, és önbecsülési zavarokkal küszködik, úgy érzi, nem szerethető, nem eléggé értékes. Ezért marad meg éveken keresztül egy testileg is bántalmazó, megalázó kapcsolatban, valamint azt is eltűri jó ideig, hogy harmadikként ő legyen a fényt, szerelmet vivő fél a férfinak, aki nap nap után párjához tér haza. Mindaddig, amíg rá nem eszmél a benne lévő nő fájdalmára, szeretetlenségére, nem tud változtatni.
A könyv tanítása valójában arra mutat rá, hogy mit kell tennünk, amikor egy élethelyzetet, tapasztalatot nem akarunk többé a sajátunknak tudni. A cselekményt követve világossá válik, hogy felesleges mások érzelmein, reakcióin, életvitelén, kapcsolatain változtatni akarni, hiszen az lehetetlen. Nekünk magunknak kell olyan frekvenciára állnunk, ahol megfelelő életminőséget tudunk megélni. Hiszen azért vagyunk itt a földön, hogy boldogok legyünk. Nem szenvedés, nem kiképzőtábor a létezésünk, ha mi azzá nem tesszük.
– Mit tudhatunk a könyv képi világáról és a kiadóról?
– Mindkét könyvem fedőlapját a kézdivásárhelyi Estefan Barnabásnak köszönhetem. Hálás vagyok a csodálatos, lelkiismeretes munkájáért. A borítón látható fiatal, szintén városombeli hölgy illett leginkább – Barnabás szerint és szerintem is – a regény témájához. Az éles, törött tükör a sokat megélt, az életre mégis rácsodálkozó szemeket vetíti vissza. A lány szájának vonala sejteti főhősnőm érzékiségét, aki útkeresése közben nemcsak fájdalomban, hanem boldogságban is megfürdött néha. Az ezoterikus tanítás mellett is jelen van a műben az erotika, a titokban megélt együttlétek lehetősége, a testi vágy feltörő energetikája, ami mind az életünk része. A pöttyös kis blúz, a felcsatolt haj, amely bármikor leomolhat, az ártatlanságot, véletlenszerűséget sejteti, azt, hogy semmi sem sorolható be előre, nem sűríthető merev keretek közé, hiszen életünk történetét mi írjuk, formáljuk, nemcsak napról napra, hanem percről percre.
A regény korrektúráját Peti Botond irodalom szakos tanár végezte, ő is a céhes város lakója. Vele és Barnabással alakítjuk azt a triót, amely mintegy észrevétlenül összefonódik mindkét könyv megszületése alatt. A könyveimet az Underground kiadó adta ki, nekik köszönhető, hogy nagyobb magyarországi könyvesboltokban is elérhetők, nemcsak papírformában, hanem e-bookként is.
– A Czernay Hajna írói álnév és a borító illusztrációja is régies hangulatot sejtet, pedig a történet egészen 21. századi. Vagy mégsem?
– A Hajna ősi magyar név, amely véleményem szerint megfelelően érzékelteti azt az idős és tapasztalt lelket, akit magaménak tudok ott mélyen, belül. Amint megláttam a jó öreg Google keresőnek köszönhetően, rögtön megragadott. Így mintha egy kicsit mögéje rejtőztem volna, úgy, hogy közben a saját nevemmel is felvállalom az alkotásaimat. A történet napjainkban játszódik, a témája viszont örök. Szerintem a műben megrajzolt érzelmek egyidősek az emberi lélek tapasztalatával, lefutott földi pályánkkal.
– Milyen volt a mű fogadtatása?
– Az olvasóim nagyon várták, április vége felé már naponta kérdeztek a várható megjelenésről. Olyan is volt, aki a nyers, még nem korrektúrázott tartalmat is szívesen olvasta volna. Amióta a könyv piacra került, nagyon sok visszajelzést kaptam. Van, akiben be nem gyógyult sebeket érintett meg, van, aki spirituális tanításként fogadja be, de olyan is, akit bosszant a szerelmi háromszög, a testi vágy leírása. Egyesek szerint nem lenne szabad arról a fájdalomról írni, amit egy nő akkor érez, amikor ,,megbizonyosodik arról, hogy párja mást szeret, és ő csupán másodlagos szerepet tölt be az életében. Miképp lehetséges úgy tenni nap nap után, mintha semmi sem történt volna? Ilyenkor szembesíteni kellene, rázúdítani csalódottságunkat, vagy éppen szemet hunyni, és mereven összezárt ajkakkal hallgatni? Van kiút a szeretetlenségből? Kell erről egyáltalán írni, és sokak szívében elindítani a fájó emlékezést? Hiszen nincs ember a földön, aki nem hordozza magában a megcsalás fájdalmát, önmaga leértékelését”. Rengeteg ehhez hasonló kérdést kapok, valamint köszönetet mindazért, amit a könyv nyújtott. Nagyon hálás vagyok minden kérdésért, és azért, hogy olvasnak. Úgy gondolom, attól, hogy szőnyeg alá söpörjük, a problémáink még léteznek, ezért minderről, egyebek mellett a titkos szerelemről is, írni kell.
– A marosvásárhelyi, Maros megyei olvasók hogyan juthatnak a könyvhöz?
– A Visszhang a Kobak könyvesboltok mindenikében – Marosvásárhelyen, Szászrégenben és a Hargita megyei Parajdon is – megtalálható. Persze, postázom is mindazoknak, akik megkeresnek, írnak nekem.
– Készül a harmadik regényed. Erről mit tudhatunk?
– Egy kapcsolatokba menekülő nőről szól, aki szerelmek vagy éppen látszatszerelmek tükrében keresi önmagát. Ennek kapcsán a „hogyan lehet jól szeretni”, illetve „lehet-e rosszul szeretni” témát is körüljárom. Szerelmi történeteken, bukásokon keresztül tárom fel az olvasók előtt a fent és lent mélységeit. Az erotika ebben a regényben is szerepet kap, talán erőteljesebben is, mint az eddigiekben.