A kiégés mint népbetegség

Figyelmeztető jelek és a gyógyulás útja

A kiégés mint társadalmi probléma az elmúlt években egyre gyakrabban jelent meg a szakirodalomban és a sajtóban is. Mind nagyobb figyelmet tulajdonítanak neki, illetve a megelőzésének is. A tünetekről kevesebb szó esik, és arról is, hogy nemcsak az aktívan dolgozókat, hanem a diákokat is érintheti. Vitathatatlan, hogy a kiégés nem egyik napról a másikra következik be, vannak jelei, amelyekre érdemes odafigyelni a megelőzés érdekében.

Erről tartott előadást dr. Jagodics Balázs szakpszichológus tanácsadó, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa, a Mathias Corvinus Collegium előadója, aki a Népújság kérdéseire is válaszolt. Elmondása szerint a kiégés szindróma egy pszichológiai jelenség, amelyet elsősorban a munkahelyi viselkedéssel és a teljesítménnyel szoktak leírni. Egy olyan tünetegyüttes, amely a hosszú távú stressz és leterheltség hatására alakul ki, a jellemzői főként az érzelmi kimerülés, a teljesítménycsökkenés és az elszemélytelenedés. Aki kiég, annak az érzelmi világában túlsúlyban lesznek a negatív jelek, ingerlékenyebbé, türelmetlenebbé válik, kerüli azokat a kapcsolatokat, amelyek érzelmi bevonódást igényelnek. A szakember szerint a kiégés nem rövid idő alatt alakul ki, hanem egy folyamat,  egyre rosszabbá válik, ha az egyén nem foglalkozik vele. Tehát egy rosszabb nap vagy egy nehezebb hét, esetleg hónap miatt még nem kell kiégésre gondolni, de ha ez az állapot hónapokon keresztül megmarad, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a kiégés egy rejtőzködő tünetegyüttes, így számos esetben maga az alany sem veszi észre azt, hogy elindult a lejtőn, illetve kívülről sem lehet felismerni. Mire a látható tünetek kezdenek megjelenni, addigra az adott személy már gyakorlottá válik a munkájában, ezért motiváció hiányában és negatív lelkiállapotban is képes a megfelelő teljesítményre. Fontos, hogy a munkahelyen ne tabusítsák ezt a kérdést, illetve ne úgy kezeljék, mint egyéni esendőséget.

Jagodics Balázs kiemelte, hogy a megoldás felé vezető első lépés a felismerés. Ha azt tapasztaljuk, hogy korábban lelkesedni tudtunk a munkánkért, örömünket leltük benne, és azt vesszük észre, hogy ez eltünedezett, akkor az már egy lépés a kiégés felé. Az is fontos, hogy mennyire érezzük magunkat kimerültnek. Végig kell gondolni, hogy melyek azok a faktorok, amelyek leterheltséget okoznak, ha ezeken tudunk változtatni, akkor megállítható a kiégés.

Napjaink egy másik meghatározó problémája, hogy folyamatosan elérhetőek vagyunk, a munka és a magánélet különválasztása egyre nehezebb. A technológiai fejlődésnek rengeteg előnye van, de tagadhatatlanul hátrány, ha valaki folyamatosan elérhető a munkaadója számára, húzta alá a szakpszichológus. Hozzátette, hogy a kiégés különösen azokat a személyeket veszélyezteti, akik motiváltak, igényes munkát végeznek, azaz perfekcionisták. Nekik egyre nehezebb a digiatalizáció miatt meghúzni a határt, sokszor érzik úgy, hogy még valamit meg kellene oldjanak, és akár hétvégén este is odaülnek a számítógép elé. Van pozitív vonzata is a digitális megoldásoknak, ilyen a home office, ami számos embernek rugalmasságot jelent, jobban be tudják osztani az idejüket, nem vesztegetik el az idejüket a közlekedésben, az így nyert időt pedig másra tudják felhasználni.

A Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa arról is beszámolt, hogy a perfekcionizmus leküzdésére az egyik legjobb módszer, ha időkorlátot szabunk meg magunknak, amit nem lépünk át, például ha egy feladat elvégzésére egy órát szánunk, azt tartsuk is be, és ne adjunk magunknak „hosszabbítást”.

Amennyiben valaki kiégett, el kell gondolkozzon azon, hogy milyen tényezők kellenének megváltozzanak ahhoz, hogy kilábaljon, felépüljön belőle. Ez professzionális segítséggel könnyebb, mondotta dr. Jagodics Balázs.