A 18. század folyamán egyre több erdélyi református egyházközségben kezdtek el anyakönyvet vezetni. A fennmaradt, ma is kutatható legkorábbi erdélyi református anyakönyvek az 1730-as, 1740-es és 1750-es évekből származnak. Ebben az időszakban az egyházi anyakönyv jelentette az egyetlen hivatalos dokumentumot, amely bizonyította egy személy létezését, származását, valamint életkorát. Vagyonjogi vagy öröklési vitákban az anyakönyvi bejegyzések (születési és házassági adatok) alapján határozták meg a jogos örököst, a házassági anyakönyv pedig tanúsította, hogy a felek között törvényes kötelék jött létre, és nem állnak fenn kizáró okok. Az anyakönyvek elsősorban a keresztelés, esketés és az egyházi temetés megtörténtét rögzítették.
A kezdet
A Kibédi Református Egyházközség első hivatalos anyakönyvét nagytiszteletű Zilahi József lelkész kezdte vezetni 1761-től. Az első oldalon látható bejegyzés a könyv rendeltetését és keletkezését írja le. A restaurált lapon az alábbi szöveg olvasható:
„STROMA Mellyet A’ Felső Méltóságoknak Bőlts Parantsolattya a’ meg-Kereszteltettek’ meg-Hóltak’ és meg-Házasodtak’ fel-jegyeztetéseknek okáért készíttetett 1761. Esztendőben.”
Majd alatta:
„ugy-a’ kik elsőben Úr Vacsorájával élnének ma kezdődött, In Ao 1786. Böjt-fő Vasárnap.”
Az úrvacsorával kapcsolatos feljegyzést vélhetően később, 1786-ban nagytiszteletű Kolosi János esperes írta, akiről feljegyezték, hogy Kibéden halt meg. A lap felső része javítva van a „STROMA” (lajstrom) szó előtt – itt eredetileg A Kibédi Ev. Ref. Egyházközség LAJSTROMA, vagy ehhez hasonló kezdés szerepelhetett.
A könyv három hagyományos fejezetre tagolódik:
A Kereszteltettek lajstroma a 2. oldaltól a 126. oldalig tart.
A Halottak lajstroma a 127. oldaltól a 258. oldalig terjed.
A Házasodtak lajstroma pedig a 259. oldalon kezdődik és a 324. oldallal zárul.
Élet és halál az első bejegyzésekben
A Kereszteltettek lajstromában (Anno 1761) a legelső bejegyzést nagytiszteletű Zilahi József lelkész vetette papírra: „26 Jan. Sülöstőr Kis-Annának Mártont”.
A Halottak lajstromában (Anno 1761) az első, szomorú bejegyzés szerint éppen a nemrég megkeresztelt Márton kisfiút temették: „8. Febr. Sülöstőr Kis-Annának Márton fiát”. Ugyanebben a fejezetben szerepel dr. Mátyus István híres orvos édesanyja temetési bejegyzése is 1797-ből: „31 maii Néhai Mátyus Mátyás özvegyét Máté Judithot annos…..97”.
A Házasodtak lajstromában (Anno 1761) az első pár, akinek a menyegzőjét megörökítették: „14. July. Orbán Ambrust Réti Mihályné lányával, Annával”.
Lelkipásztorok és kézírások
Nt. Zilahi József után Szentsimoni István, Kolosi János, majd Musnai József szolgált a gyülekezetben, utóbbi Kibéden halt meg. Őket követte az ifjabb Musnai József (aki később vajai pap és esperes lett), Ercsei Pál, és végül nagytiszteletű Wiski Pál, aki 1822-ben az utolsó bejegyzéseket írta ebbe a kötetbe:
„Én Wiski Pál minekutána a’ Marosvásárhelyi Nemes Ref. Eklésiák a’ várbeli Nagy Templomba papi szent szolgálatomat 12 esztendeig és szinte 3 hónapig fáradhatatlan szorgalmatossággal folytattam volna, ide a kibédi nemes Ref. Eklézsiába nagy tisztességgel meghívatván népes familiámnak szűkölködő állapotjára a papírospénz becsének nagy megcsökkenésére leszállítására és a felettébb való drágaságra nézve s így a bölcs Istennek atyai rendeléséből a nagy fényes eklézsiából ezen eklézsiának sok könnyhullatásai között ide a fenti csendesebb nyugalomra kijövék 19 április 1815. beköszönték április 23.”
Wiski Pál tizenkét évnyi szolgálat után, 1815. április 19-én érkezett Kibédre, majd 23-án elmondta beköszönő beszédét. 1837-ig szolgált a településen, az utolsó két évben betegsége miatt segédje volt T. Pető János.
Kordokumentumok a margón: himlőoltás és utcanevek
A könyv a korához képest nagyon jó állapotban van. A kemény bőrkötésben összesen 348 számozott oldal található. A kötetet Szénási Katalin restaurálta 1999-ben, és gondosan feljegyezte az üresen maradt oldalakat is (203–210, 214–220, 226, 326–339, 344 és 348).
Mindjárt a borító belső oldalán két izgalmas magánbejegyzés is olvasható:
„Kibéden a politicai számvetés szerént 1808-ban volt circ. 1116, ezer száz tizenhat lélek.”
„A’ Kibédi Prédikátorok egymás után egy öreg felírása szerént 1819. – Musnai M. esperes volt itt halt meg, Erdődi, Bikfalvi, Oltszemi, Dési, Zilahi, Simoni, Kolosi esperes itt halt meg, Musnai, ifjú Musnai, Ercsei Pál, Wiski Pál aki írta 16 maii ’819...”
A 325. oldalon egy különleges, közérdekű bejegyzés is helyet kapott, amely a kor egészségügyi helyzetébe enged betekintést:
„1822 ben Sept 15, 22 és 23 napjaiba beoltottak itt Kibéden Szék Cirurgusa Tiszt. Békefi Antal úr által 112 gyerek.” (A zárójeles korabeli feljegyzés szerint fekete himlő ellen.)
Eredeti rendeltetése mellett az anyakönyv rengeteg fontos helytörténeti információt őrzött meg. Sok, ma is használatos kibédi közterületnév köszön vissza a múltból, mint például az Alszegi, a Faluszorosabeli, a Felszegi, a Gergelyfi utcabeli vagy a Rétfalvi. Az azonos nevű családok megkülönböztetése miatt ugyanis rendkívül célszerű volt az utcaneveket is bejegyezni a nevek mellé.
Kibédről Budapestre
Az anyakönyv utóéletéről is meglepő adatok maradtak fenn. Nagytiszteletű Geréb Dénes kibédi lelkipásztor 1942-ben a Péterfi család kérésére még ebből a kötetből állított ki hivatalos kivonatot Péterfi Mihály 1789-ben bekövetkezett haláláról.
A háború vihara vagy később ismeretlen okok miatt a könyv rejtélyes módon elkeveredett Kibédről, és Budapestre került. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára végül egy fővárosi antikváriumból vásárolta meg a kallódó értéket 1997-ben, amit a már említett 1999-es szakszerű restaurálás követett.
Hálás köszönet illeti dr. Szatmári Judit igazgatónőt, aki segített felkutatni és elérhetővé tenni ezt a dokumentumot, lehetővé téve ezt az izgalmas egyháztörténeti időutazást.
Gergelyfi Sámuel
